2025.08.27. (szerda)

Merjünk nagyot álmodni?

Merjünk nagyot álmodni?

Dátum:

Álom? Budapest felől befut Szolnokra az IC, és a leszálló utas biztos lehet abban, hogy a vasútállomás előtt talál olyan helyi buszt, ami hosszabb várakozás nélkül beviszi a belvárosba. Merthogy már a Holdon is jártunk. Nem! Ha rohansz, akkor is csak integethetsz az üresen kigördülő busznak.

Nem szeretném meghazudtolni azon írásomat, amelyben az új szolnoki buszmenetrend pozitívumai mellett tettem le a voksomat, jelezve, hogy az azzal kapcsolatos problémák jelentős része inkább a helyi kommunikációs csatornák nem létezéséből vagy bedugulásából fakad. Be kell azonban vallanom, több év bosszankodása után is csak néhány hete jutottam el addig a kérdésig, hogy mi a fenének kellene történnie ahhoz, hogy az immár egy cégcsoporthoz tartozó MÁV és Volán menetrendjeit valahogy összehangolják. Úgy, hogy a vasúton lassan másfél évtizede érvényben lévő ütemes menetrend szerint Budapest vagy Debrecen és Békéscsaba felől érkező intercity vonatokról leszállva – késés esetén is -, néhány percen belüli buszcsatlakozást találjon a Szolnokon élő vagy ide érkező a Jubileum téren. Azaz, ha 19.38 kor érkezik Pest felől az IC, akkor a 7-es és a 6Y-os buszok nem 19.40-kor, egymás seggébe bújva el a Jubileum teret, ráadásul 6Y esetében egy utassal a fedélzeten.

Tudom, hogy Kelet-Európában élünk, és bennünket Muhi és Mohács óta minden csak súlyt, de ha már mindezek mellett a világ legokosabb nemzete vagyunk, nem lehetne olykor gondolkodni is? Jó, mondjuk a gondolkodás is félremehet tapasztalat, jobbító szándék, helyismeret nélkül. Közösségi közlekedésről szerintem nem lehet szolgálati autókban urizálva gondolkodni. Az, aki csak az állami Superb vagy Passat – a NER Volgái – ablakaiból látott buszt meg vonatot, annak halvány segéd fogalma sincs az egészről. És annak sem, aki a jobbító szándékot csak forint-fillér alapon tudja értelmezni, azaz a közösségi közlekedés kerüljön minél kevesebbe, de annak is a nagyrésze a csókosokhoz kerüljön. Továbbá felejtsük már el, hogy a szolnoki közösségi közlekedés menetrendjét pesti irodákban lehet kitalálni, leginkább a korábbi menetrendkönyvek és térképek alapján. (A helyi Volánosok szerint ez most így töretént.)

Tényleg, az ember már eljutott a Holdra. Épített atomtengeralattjárót. Sőt vannak, akik élő emberek agyába is babrálnak gyógyító szándékkal. Tehát, ha ennyire összetett és bonyolult dolgokat már sikerült megoldani az emberiségnek, akkor nem lehetne kísérletet tenni a MÁV és a Volán menetrendjeinek az összefésülésére? Nem muszáj azért, mert ezek a társaságok az adóforintjainkból működnek, és elvileg szolgáltatnak, lehet csupán érdekes problémamegoldás okán is. Mert tényleg, milyen lenne, ha a GPS és a számítógépek korában a szolnoki belvároson át közlekedő autóbuszok – amelyek negyven éve is nagyjából ugyanakkor indultak, mint az új menetrendben – az IC-khez igazodnának, még akkor is, ha azok késnek? (Ha sokat késnek, akkor egy következő busz is várhat rájuk.) Sőt, esetleg olyannal is lehetne próbálkozni, hogy a romos vasútállomás peronján már tájékoztatjuk az utasokat, hogy melyik buszokkal tud a város különböző pontjaira eljutni, és hány perce van az indulásig. (Lehet, hogy sci-fit kellene inkább írnom, ilyen hülye álmok helyett?)

Tudom, ma Magyarország urai úgy gondolkodnak, hogy a lecsúszottak használják a közösségi közlekedést, és már a nép egyszerű fiainak, az országgyűlési képviselőknek is derogál a busz meg a vonat. A magam részéről viszont azt gondolom, hogy azokban az országokban, amelyeket én példának állítanék magunk elé, a buszt és a vonatot azok használják, akiknek van egy kis sütnivalójuk, és nemcsak szlogenek szintjén gondolnak a következő generációkra. Hihetetlennek tűnhet, de azon országok többségében – Hofit idézve – a vonatok nemcsak pontosan jönnek, de mennek is. Persze ott nem olyan okosak, mint itt.

Mondhatják, hogy privatizálok. (Ha emlékeznek még ennek a szónak egy régi jelentésére.) Azaz a magánügyemet közügynek próbálom beállítani a nyilvánosságon keresztül. Lebuktam. Tényleg nagyon szeretném, hogy este hazaérve Szolnokra, ne az orrom előtt menjen el üresen a 6Y-on, vagy csak integetni tudjak valamelyik 7-es vagy 8-as busznak, amelyeknek tényleg semmibe se került volna megvárni a befutó IC-t. Ráadásul a Szabadság térig simán behoznák a menetrendet, és a későbbi megállókban is kevesebben bosszankodnának, hogy a busz előbb ment el, mint a menetrend ígérte.

Ja! Bocsánat. Magyarország jobban teljesít. Nálunk a busz megelőzi a menetrendjét. Hát, akkor nem szóltam.

(A fotók csak illusztrációk, a blogSzolnok archívumából valók, nem frissek!)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A tettes visszatér

Pontosabban a kritizáló. Aki a városért vitatkozik, amikor valamibe beleköt. Ám a korrektség jegyében azt is észre kell vennie, ha valami pozitív történik. Ezek látszólag apróságok, bár sok kicsi sokra megy. Nem állítom, hogy ezeknek köze van a blogSzolnok kritikáihoz, de nem is ez a lényeg.

Meglepő séták

Nem tudok Szolnokon úgy sétálni, hogy ne fedezzek fel valami meglepőt és érdekeset. Ezek többsége lehet, hogy sokak számára nem tartogat semmi újdonságot, mégis azt gondolom: nem menjünk el mellettük szó nélkül. Egy gyönyörű 85 éves ház, egy különleges lépcsőház, valami fura építmény, zászlórúd dísz.

TVSZ (9.): A nem volt 1867-es földrengés

A Belvárosi Nagytemplom "építésének" 250. évfordulójára megjelent kiadványban lehet olvasni az 1867-es szolnoki földrengésről, ami miatt a templomtorony megdőlt. Azonban úgy tűnik, nem a föld mozgása, legalábbis nem az akkori volt az oka a dőlésnek. Tanultam Valamit Szolnokról.

Rollerrend kellene Szolnokon (is)

Hol és hogyan helyezhető el egy használaton kívüli elektromos roller Szolnok közterületein? Erre az egyszerű kérdésre kellene egyértelmű helyi szabályozással felelni, majd azt szigorúan betartatni. Még azelőtt, hogy az egyébként hasznos "jószágok" valamelyike komolyabb bajt okoz.