Nem tudjuk, pontosan mikor állították fel és mikor bontották el. Nagyjából négy és fél évtizeden keresztül állt a Hősök terén, az SZTK előtt a talán „szovjet katonai emlékmű”, aminél olykor évente négyszer is koszorúztak. Főleg, mert közel másfél évtizedig ez volt a helyi felszabadulási emlékmű is.

A szolnoki Hősök terén, az 1954-ben épült SZTK előtt egykor álló emlékműveknek – merthogy ugyanazon a helyen két egymást váltó műtárgyról van szó – már az elnevezését sem egyszerű tisztázni. Az 1956-ban ledöntött első verzió (a bal oldali fotó ezt mutatja) Baross utca felőli oldalán oroszul az állt, hogy „a szabadságért és függetlenségért vívott csatákban elesett örök szovjet hősök”. A rendszerváltás után elbontott másodiknak (a jobb oldali fotó ezt mutatja) a Kápolna utca felé néző lapján pedig az, hogy „örök dicsőség a hősöknek, akik a magyar nép szabadságáért és függetlenségéért vívott harcokban estek el”. Tehát akár el is fogadhatjuk az 1989 előtt sokszor használt megjelölést, miszerint ez a „szovjet hősi emlékmű” – volt. Mivel azonban a „szovjet katonai emlékmű” elnevezés is többször felbukkant, sőt a leggyakrabban talán „felszabadulási emlékműként” hivatkoztak rá, nem marad más, csak a bizonytalanság. Szolnokon közel négy és fél évtizedig állt két emlékmű, amelyek ráadásul abban a negyvenöt évben a közterületi műalkotások közül a legtöbbször szerepeltek az újságokban, mégsem tudjuk pontosan megnevezni őket.

A nevén kívül a Hősök terén egykor álló emlékmű felállításának pontos dátumát sem tudjuk. A magam részéről ugyanis erősen kételkednék abban, hogy a szétlőtt, éhező Szolnokon 1945. május elsején két szovjet, hősi emlékművet is avattak volna. A jelenlegi Zounuk-szobor helyén 1956-ig álló „Szivarról” ugyanis viszonylag pontosan tudható, hogy a Szolnokon tartózkodó orosz katonák jelenlétében 1945. május 1-jén avatta fel Bernáth Mihály. Szerintem az elnevezés körüli „anomáliák” miatt tekintették ugyanezt a dátumot a Hősök terén lévő építmény születésnapjának is. A magam részéről az 1945-ös dátumban sem lennék biztos, annak ellenére sem, hogy ez ott szerepelt az első verzió talapzatán, hiszen a „felszabadulás” évét nagyon sok szoborra, emlékműre és emléktáblára felvésték később is.

Nem kevésbé bizonytalan az egykori emlékmű elbontásának dátuma sem. A közös emlékezet azt tartja, hogy már 1990-ban, tehát az első szabad parlamenti és önkormányzati választás évében elbontották. Ugyanakkor a megyei napilap egyik apró híre szerint 1991. október 4-én, az akkor még a Szolnokon áthaladó 4-es főút forgalmát az Elek István utca és a Szabadság tér között el kellett terelni, mivel aznap robbantották fel a Hősök terén a volt orosz katonai emlékművet. A Németh István által a bontásról készült fotók (a mellékelt színes képek) alapján egyáltalán nem kételkednék abban, hogy az 1956-ban könnyedén ledöntött első emlékmű helyére 1957-ben stabil betonkolosszus került, amit az 1991-ben rendelkezésre álló eszközökkel nem lehetett szétverni. És a magam részéről már csak azért is inkább az 1991-es bontás dátumát fogadnám el, mert a Vörös Hadsereg utolsó egységei csak az év nyarán hagyták el Magyarországot, és miként a budapesti Szabadság téren ma is álló hasonló emlékmű kapcsán sokszor megtapasztalhattuk, az oroszok egyáltalán nem örültek az elesett katonáiknak állított emlékművek elbontásának.

A szolnoki Hősök terén egykor álló emlékműnek van még egy érdekessége. Miközben 1954 és 1956 között három „szovjet, hősi, katonai, felszabadulási” emlékmű – Hősök tere, Táncsics út vége, megyei tanács épülete mögött – is volt Szolnokon, 1957 és 1970 között csak az SZTK előtt lehetett április 4-én koszorúzni. Nem véletlen, hogy abban az időben kifejezetten „felszabadulási” emlékműként hivatkoznak az obeliszkre, aminek a szerepét – és ugyancsak téves megnevezését – 1970. április 4-től a Tiszaliget bejáratánál álló „Fáklyavivő” című szobor vette át. Igaz, a Hősök terén nemcsak április 4-én, de május 9-n (győzelem napja), november 7-én (NOSZF) és február 23-án (Vörös Hadsereg Napja) is rendszeresek voltak a koszorúzások. Na meg a díszőrség, amit általában az ideiglenesen Szolnokon is állomásozó orosz katonák, a Magyar Néphadsereg, a rendőrség, a munkásőrség és olykor az ifjú gárdisták adtak.