2026.03.25. (szerda)

Min csodálkozunk?

Min csodálkozunk?

Dátum:

A legnagyobb magyarországi kisebbség bántására uszító felirat bő egy éve csúfítja Szolnok egyik „kapuját”, a vasútállomást. Az uniós forrás használatáról tájékoztató táblára festett szöveg minimum 2025 eleje óta nem zavarja a MÁV-ot, az uniós források elköltését felügyelő hazai kormányzati szervezetet, a helyben illetékes rendőrséget és Szolnok Megyei Jogú Város képviselőit sem. És csodálkozunk a politikai közbeszédben legalizálódó vállalhatatlan szavakon, jelzőkön és kijelentéseken?

A címlapkép és ez 2026. február 2-án reggel készült a szolnoki vasútállomás területén, a kiállított mozdony után, az 1-es vágány melletti peronnál elhelyezett táblákról.

Nem először mutatom be ezeket a táblákat a blogSzolnok A Kivert Biztosíték (AKB) rovatában.

És még mielőtt valamelyik szellemileg felkészült kommentelő megjegyzi, hogy ha nem tetszik, fessem le, vagy, hogy nem írni kell róla, hanem leszedni: más tulajdonához engedély nélkül nem lehet hozzányúlni, továbbá nem is gondolnám, hogy ez lenne a megoldás.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Vasúti valóság

A MÁV hangosbemondók szerint a vasút teljes területén tilos a dohányzás illetve az elektromos cigaretta használata. Ám minden szabály annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. Vannak dohányosok, akik a peron távolabbi részén szívják, mások a tömegben. Szolnokon egyiknek sincs következménye. Vasutas, rendőr ilyesmivel nem foglalkozik. Akkor viszont minek ez a szabály? Jó, a MÁV hangosbemondók sok más olyan dolgot is mondanak, amiknek nincs köze a valósághoz.

Nélkülünk nem megy

A Szapáry utcai kuka ebben az esetben nem túlcsordult. Az is világos, hogy nincs az a köztisztasági szupervállalat, hadseregnyi kukás és utcaseprő, akik az ilyen helyzeteket gyorsan és hatékonyan tudnák kezelni. Egyértelmű, hogy a szolnokiak nélkül nem lesz rend Szolnokon. Mert amíg lehetnek olyan agyatlan vállalkozók, akik ilyen módon próbálnak megszabadulni a szemetüktől, és ennek nincs következménye, például a város sem veti ki magából, addig ez sem fog változni.

A köz szemete

Mit kezdhetett volna vele? Mármint a fittneszgépet vásárló, azt hazacipelő, tiszta otthonában felállító, a felesleges csomagolással szembesülő szolnoki. Időigényes edzésprogram lett volna a dobozt feldarabolni és hulladékudvarba vinni. Ebben az egyébként is szemetes, rendetlen városban az utcán jó helyen lesz – gondolhatta a szolnoki közterületek állapotán minden bizonnyal háborgó házisportoló. És bízhatott benne, hogy a köz költségén eltűnik a szemete. Miért ne, ha így is lehet?

Térdre utas?

A csak hason fekve elolvasható buszmenetrend a szolnoki Ady Endre úti buszmegállóban a 37-es járatra vonatkozik. Ami vagy nem létezik, vagy menetrendje érdektelen, netán ma már senki sem tájékozódik ilyen táblákról. Mert az ugye kizárt, hogy egy jórészt adóforintokból fenntartott szolgáltatót ennyire ne érdekelje az adófizető ügyfelei kényelme, vagy a buszmegállói állapota. Persze a hétrét görnyedve sem kényelmesebb tájékozódni. Marad a térdelés. Büntetnek vagy könyörögjünk?