Ma is nyitvatartási időben jártam arra, de zárva volt. Mondjuk elég szűkös az idősáv, amikor bekukkanthatnék a szolnoki vasútállomás "Kultúr várójába": csak hétköznap 9-15 óra között. Persze előfordulhat, hogy már mindenütt lehet kulturáltan várakozni, tehát nem kell erre külön kijelölt hely. Vagy nincs is rá igény, ezért sem nyit ki. Esetleg valamikor jól ötletnek tűnt, de az avatás óta csak a pályázatban előírt fenntartási idő leteltét várják. Valami magyarázat csak van a sűrű zárvatartásra.

Mármint ennek a szép régi lámpatestnek az alja a Hősök terén, az SZTK előtt. Ahogy elnézem, a benne lerakódott szemét, levelek vagy fészek lehetett a lecsúszás oka. Világítani így is világít, maximum a szépérzékünket sérti. Ebben meg nem vagyunk egyformák. A lámpa gazdájának a szépérzéke biztos, a búrával együtt csúszott le.

Karácsonykor még örültek neki. Vízkeresztkor már az utcára került. Úgy döntött, nem adja fel. Megnézi milyen a farsang, a húsvét, de talán még a pünkösd is összejöhet. Főleg, hogy Szolnokra, annak is a belvárosába vetette a sors. Ami jó esélyt ad arra, hogy hetekig, hónapokig ácsorogjon háborítatlanul a Hild téren. Lázadni ott lehet, ahol gyenge a hatalom. Márpedig a szolnoki közterületesekkel egy elszáradó karácsonyfa is könnyedén veszi fel a harcot.

A saját telkén mindenki azt tárol, amit akar. Miként a füvet is akkor nyírja, amikor kedve tartja. És kísérletezhet azzal is, hogy egy használaton kívüli kisbuszt mennyi idő alatt nő be a fű. Még mindig jobb, mintha sittet vagy használt autógumit tárolna ugyanott. Nincs tehát itt semmi látnivaló. Tessék elfordított fejjel továbbhaladni! Ez Szolnok belvárosa. Itt a tulajdonnal csak jogok járnak, kötelezettségek nem. Vagy rajtam kívül mindenki vak.