2025.08.27. (szerda)

Négy kuka is hiába

Négy kuka is hiába

Dátum:

A Kolozsvári út 2. számú telek sarkán immár négy szeméttároló edény is az arra járók vagy ott várakozók rendelkezésére áll. Ennek ellenére a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának kerítése mellett vastagon áll a szemét. Elsősorban italos üvegek és dobozok. Mi lehetne a megoldás?

Ha valaki megáll az évek óta üres rádióstúdió kertjének Kolozsvári út felé eső oldalánál, és átnéz a kerítésrácson, akkor azt láthatja, hogy az utcával párhuzamosan, a lábazat takarásában, az egykori parkban áll a szemét. Elsősorban sörös- és üdítősdobozok, illetve apró üvegek – „csavaros actimel” – alkotják a bedobált hulladék zömét. Elsőre is hihetetlennek tűnik ez a fajta igénytelenség, de amikor észreveszi az ember, hogy a buszpályaudvar és a rádió kertjének a találkozásánál három darab telepített kuka, és egy nem túl igényes, kerítésre kötözött fekete szemeteszsák is várja a feleslegessé váló csomagolóanyagokat, akkor tényleg csak elképedni lehet.

Mi többet lehetne még tenni azért, hogy a szemét a kukákban és ne a kerítésen belül végezze? Talán megoldás lehetne, ha a sarokra egy sárgamellényes köztisztaságist állítanánk, aki az italok elfogyasztása után a fogyasztók kezéből kivenné a csomagolóanyagot és a kukákba helyezné azokat. Nem vagyok benne biztos, hogy egyetlen ember elég lenne, de szükség esetén egy másikat is munkába lehetne állítani, aki esetleg megpróbálná elmagyarázni a közterületen italt fogyasztóknak, hogy mi a helyes eljárás a kiürült dobozok és palackok esetében. Azt hiszem, nyugdíjas állás lenne. A város meg minden évben elkölthetne pármillió forintot annak az „elátkozott” saroknak a tisztántartására, talán valami környezetvédelmi, foglalkoztatási vagy felzárkóztatási pályázatot is lehetne erre találni.

Persze, ennél drasztikusabb megoldáshoz is folyamodhatnánk. Leskelődni, titkokban szabálysértőkre vadászni nem túl szép, de hát a sebességhatárok betartására is így próbáljuk rákényszeríteni a száguldozókat. Tehát kísérleti jelleggel két közteres nem a szemét személyes átvételével, hanem a szemetelők pár másodpercen belüli lefülelésével és drasztikus megbüntetésével is foglalkozhatna. Talán lenne némi visszatartó ereje, ha egy olcsó sör elfogyasztása, a kiürült doboz nem megfelelő elhelyezésének következtében, mondjuk, ötvenezer forintba kerülne. Azt se bánnám, ha a büntetést kiszabók valamiféle érdekeltségi rendszerben dolgoznának a legváratlanabb időpontokban. Sőt, a lefülelésekről és a tetemes büntetések kiszabásáról készülő, a személyiségi jogokat természetesen tiszteletben tartó kis filmecskéket is szívesebben osztogatnám a közösségi felületeken, mint a város tisztaságán dolgozók feszengését a mosolygó főnökeik előtt.

Tudom, erre sokan azt mondják, hogy az ott szemetelők többségén úgysem lehetne behajtani a tetemes büntetést. Ne általánosítsunk! Felhívnám továbbá a figyelmet az egykor létező közérdekű munkára is, amivel le lehetne dolgozni a büntetést. Lehet, hogy néhány akciónap után a mégis befolyó büntetések egy részét új szerszámokra kellene költeni, mert egész kis csapatot kellene a város tisztaságának szolgálatába állítani. Igen, tudom, hogy a bírósággal, meg a fellebbezéssel is számolni kell, de hát valamit csak kellene tenni a Kolozsvári utcai szemétpont ellen.

Jó, ne legyünk igazságtalanok a szemetelőkkel szemben! Elég elhanyagolt és lerongyolódott a rádió épületének a környéke, és bizony nemcsak a buszpályaudvar melletti sarok „úszik” a szemétben, hogy a járda és a kerítés között felnövő gazról már ne is beszéljünk. Nem zárnám ki, hogy lehet valami a „kis szemét vonzza a nagy szemetet” mondásban, és ha csak egy kicsit is rendezettebb lenne az az ingatlan, talán nem néznék oly sokan alkalmi szemétlerakónak. Csak remélni tudom, hogy ez az immár több éves elhanyagolt állapot nem a korábbról ismert szolnoki ingatlankezelési módszer része, miszerint valamit előbb hagyunk lepusztulni, aztán jöhet a dózer! Ezért az épületért nagyon nagy kár lenne, és nem, egyáltalán nem lenne jobb, ha egy parkolóház épülne a helyére!

Szó, mi szó, felvethetnénk azt is, hogy a buszpályaudvar közelében ez a sarok miért lett egy amolyan szabadtéri, füstös „talponálló”? Miért éppen itt isznak és dohányoznak sokan a környéken megfordulók közül? Egyáltalán az utcán lehet szeszesitalt fogyasztani? A buszpályaudvar nem olyan közintézmény, aminek öt méteres közelében tilos dohányozni? Avagy a buszra várakozók ilyen igényeit nem a busztársaság területén kellene kielégíteni? Persze az is lehet, hogy jól van ez így, meg már másfél évtizede így néz ki ez a sarok, sőt a következő saroknál lévő szeméttárolóról is lehetne cikket írni. Nem tudom. Engem azért zavar.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnok idevár

Hogyan tudna Szolnok kimászni a népesedési gödörből, és ismét a közepén szélesedő korfával rendelkező, valóban dinamikusan fejlődő megyeszékhely lenni? Lemondhatunk a megoldáskeresésről, de akkor minden nappal a város jövőjét veszélyeztetjük. Vagy legalább ötletelünk.

Kavalkádból kitűző

Tegnap óta van szolnoki kitűzőm. Olyan, amelyik nemcsak a városhoz tartozást jelképezi, hanem azt is, hogy Szolnokon létezik civil összefogás és civil akarat. Mert a jelvény megvásárlásával az egykori Mária-szobor újbóli felállítását is támogattam.

Olykor értetlenül

Lehet-e balra kanyarodni a Szapáry és a Baross utcák kereszteződésében? Egy- vagy kétsávos a Várkonyi téri körforgalom? A Gárdonyi útról miért nem lehet az Adyra, balra kanyarodni? Nem lehetne az autóvezető képzést, traktorozást és a szemétszállítást reggel szüneteltetni?

Választás harminc éve

Harminc évvel ezelőtt, március 25-én elég nagy volt a mozgás nemcsak Szolnok, de az egész országban, holott vasárnap volt. Mivel azonban az első, szabad választás első fordulóját rendezték aznap, közel 5 millió magyar indult szavazni. Idézzük fel, Szolnokon kikre voksolhattunk!