2025.08.27. (szerda)

Negyvenéves nyaralás

Negyvenéves nyaralás

Dátum:

A Nyugati nyaralás című új magyar mozi szerintem generációs film. Nekem visszahozta ugyanis a nyolcvanas évek balatoni vakációinak érzését. Ha illata is lenne, akkor a lángos, palacsinta, vasúti restik, Trabik és Mercik közös kipufogó szaga is megelevenedne. Ezzel együtt egy nyári kaland.

Eddig is sejtettem, de a Lévai Balázs és Tiszeker Dániel rendezte Nyugati nyaralás mozija után már biztosan tudom, mit szeretek annyira a Pogány madonnában és a folytatásaiban, miért tudom újra és újra megnézni például a Robog az úthenger című sorozat balatoni epizódjait, vagy miért elnyűhetetlen számomra Papp Gábor Zsigmond Balaton retrója. A magyar tengernek azt az időszakát idézik meg, amikor gyerek voltam, és bár nyugati nyaralásokról álmodoztunk, de már az is nagy szónak számított, ha egy hét vagy tíz nap összejött a Balatonnál (nekünk kétszer Szántódon). Ott aztán olyasmik történtek velünk, amik évközben nem, és a következő tanév első felében biztosan mesélhetők voltak. Továbbá olyan autókat bámulhattunk, amilyenek Szolnok környékén ritkán bukkantak fel, hogy a dollárboltok, éttermek, maszekok színes és csodált világáról már ne is beszéljek. Szerintem a Nyugati nyaralás című mozi ezért korosztályos film, és leginkább azok fogják élvezni, akik a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján akkorák voltak, mint a filmbeli Maurer gyerek (Tóth Mátyás).

Persze az alkotók pontosan tudták, hogy a ma már „szülő” kategóriába dekkoló nosztalgiázók mellett a gyerekeiket, a mai tízen-huszonéveseket is meg kell szólítani. Szerintem ezt szolgálják a korabeli zenék, amelyek azonban nem eredetiben, hanem feldolgozásokban szólalnak meg. Péterfy Bori 99 lufija Nena helyett, vagy éppen Patkós Márton (A besúgó lázadó főszereplője), mint Soltész Rezső több mint telitalálat. Ahogy a mai tinibálvány, a Carson Coma frontemberének, Fekete Giorgio aktuális szívtipróként való beemelése is. És a magam részéről ebbe a – nagyon helyesen kitalált – csali kategóriába sorolnám Szőke Abigélt is, aki a Martfűi rém, az Akik maradtak és A besúgó után végre valami lazában is megmutathatja magát. Az Anna báli jelenetekben egészen kiváló, bár a filmben több helyen felbukkanó arcjátékával bármelyik tinédzser lány szüleit az őrületbe lehetne kergetni. (Ezeket összevágva, talán külön digitális merchandising terméket is piacra dobhatnának a Nyugati nyaralás, magyar filmekhez képest egészen kiváló online marketingesei.)

Mindezek mellett lényegtelen, hogy miről is szól a Nyugati nyaralás. Nekem úgy tűnik, az alkotóknak csak valami apropó kellett ahhoz, hogy megidézhessék a magyar tengert, 1984-ben. (Igaz, az évszám 1975 és 1988 között bármi lehetett volna.) Azt persze sajnálom, hogy ehhez – mármint a forgatókönyv megírásához – ezúttal nem a Sohavégetnemérős és a Nagykarácsony forgatókönyveit részben jegyző Fehér Gáspárt és Fehér Boldizsárt kérték fel, hanem a már kicsit unalmas, mindenütt és mindent is író, lassan saját korosztálya kliséibe süppedő Tasnádi Istvánt, aki ezt a feladatot élete legyengébb sztorijával tudta le. Ezzel pedig tényleg egy olyan film született, ahol mellékes a béna krimi szál, ami Kádár (Mertz Tibor) és Genscher kancellár Anna báli felbukkanásánál éri el a mélypontját. Teljesen szürkezónába hagyva a jobb sorsra érdemes Ötvös András, Orosz Ákos, Znamenák István rendőr triót, és már-már lényegtelen szereplővé téve, az amúgy a Csak színház és más semmi, illetve az Ecc-pecc ripacs karaktereinek elemeivel dobálózó Szervét Tibort is.

De mondom, mindez lényegtelen, mert a film korabeli hangulata a téves rendszámmal szerelt BMW-vel együtt átjön. Nekem közel negyvenéves nyaralás emlékeim zubogtak fel a film közben. Olyan igazi „aha, ilyen is volt”, „aha, velünk is történt valami hasonló”, „aha, ilyet csak szerettünk volna” élmények. Igaz, ezek miatt nem mondom, hogy egynél többször megnézném moziban a Nyugati nyaralást, de azt se zárnám ki, hogy a most még egy nyári kalandból lassan valami nosztalgikus kultfilm lehet.

(Nyugati nyaralás közönségtalálkozó október 8-án a 17.00 órás vetítés után a Tisza moziban.)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egy tanár hadifogolynaplója

Szinte olvashatatlan apró betűkkel szedték 1992-ben a Folklór és Etnográfia sorozat 62. kötetét, amit Szabó István szerkesztett. Ennek ellenére letehetetlen Winter András néhai szolnoki tanár hadifogolynaplója, amit 1916 és 1920 között vezetett. Érdemes lenne újraszerkesztve ismét kiadni.

Ezt miért lehet?

Amennyiben egy rendező a régi, szocialista autók használatával próbálja a lepattantságot érzékeltetni, filmje poénalapjának pedig a lecsúszott figurák ölébe hulló vagyon észnélküli elköltését tekinti, akkor nyugodtan feltehetem a kérdést: ilyen alkotó miért kap egyetlen fillért is a közös kasszából?

Szép nyári nap

Remek nyári program lehet, főleg ilyen hűvös, olykor esős időben is. Szolnokról szűk másfél óra alatt kényelmesen elérhető autóval. Ráadásul az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark akkora, hogy sosincs tömeg. Viszont egy napot rá kell szánni.

Macskanyelv, mecsi, Lenin-kép

Amikor én még kissrác voltam, délutánonként őrsi gyűlésre jártunk, az ezerötös Lada volt álmaink tárgya, Lenin-képek lógtak a falakon, a Macskanyelv volt az egyik legfinomabb csoki, és a koszos ruhánkat anyu Tomi mosóporral mosta. Kissrác korom ismerős tárgyai, sok ismeretlen dokumentummal a megyei levéltár legújabb kiállításán.