Szerintem az a hagyomány, hogy a karácsonyfákat Vízkeresztkor lebontjuk. Ez ugye január 6-án volt. Óhatatlan, hogy ezen a napon, vagy utána lecsupaszított fenyőfák kerülnek a belvárosi utcákra. A kérdés, hogy a kidobott fáknak meddig kell Szolnok utcáit díszíteniük. Avagy a szállítóknál Vízkereszt akkor van, amikor akarják? (A kép január 17-én készült, 11 nappal Vízkereszt után.)

A város első írásos említésének 950. évfordulójára készülve talán érdemes lenne a 900. évfordulóra készült és még ma is a helyükön lévő emlékműveket rendbe tenni. Még akkor is, ha a tanács szó szerepel rajtuk. A Szolnok Ispán körúti házak mögött, az artézi kút felé vezető zebra közelében található a Jubileumi emlékpark táblája. Lassan fákkal teljesen benőve, elmohásodó, olvashatatlan szöveggel arra emlékeztet, hogy hányan dolgoztak az új lakótelep élhetővé tételén.

Miért árválkodik az Eötvös téren egy kútcsonk - csak a cső, se csap, se víz - az évtizedek óta működő másik kúttól 10 méterre? Elvesztette a kutak csatáját? Elnyomják? Nem hagyják kibontakozni? Sóvárog a pusztuló víztorony vize után? Netán azt mutatja, hogy mindenki így járhat? Esetleg az elmúlás, a pusztulás mementója? Vagy csak a nemtörődömség, nem az én kertemben-házamban van, tehát nem érdekel. Kút a foltját keresi?

Mielőtt a Verseghy gimi előtt, a város egyik legnagyobb parkjában leülne egy padra, előbb nézzen körül! Egyrészt, hogy van-e ülőkéje a padnak. Másrészt, ha van, mi mindent talál az ülőkén. Legalább mi, a padok használói legyünk figyelmesek, ha már a padok felügyelőit ennyire nem érdekli a dolog, Szolnok közepén. Vagy vágjunk mi deszkát és szereljünk? Netán az is elég, ha megkérdezzük, hogy a város gazdái, a mi embereink, miért nem teszik ugyanezt? Nehéz ügy. Csak óvatosan!