Annak ellenére, hogy a szolnoki 6-os számú választókörzetben, január 17-én tartott időközi voksolás érdemben nem befolyásolhatta a városi képviselőtestület összetételét, az elmúlt másfél hónapban mindenki komoly energiákat fektetett a kampányba. A kormányzópárt nem engedhette meg magának, hogy az országos közvélemény-kutatások ellenére esetleg elveszítsen egy olyan körzetet, amit 2014-ben megszerzett. Az ellenzékieknek meg létérdekük volt megmutatni magukat, és teperni a voksokért, esetleg a megüresedett mandátumért. A választók kegyeiért zajló küzdelemnek talán nem is helyben, inkább az országos pszichózis miatt volt jelentősége.
Ha őszinték akarunk lenni, az elmúlt másfél hónapnak Szolnok, és főleg a voksolásban érintett városrészek a nyertesei voltak. Részben azért, mert olyan évtizedes problémák megoldását gyorsította fel a kampány, mint például a 442-es út és a Vörösmező utca kereszteződésének ügye, vagy éppen a Szanda felőli reggeli dugók. De jutott figyelem fekvőrendőrre, hiányzó járdákra, sőt hosszabb távú, koncepciót igénylő kérdésekre is. Ami egyáltalán nem baj, hiszen egy-két év múlva már a kutyát sem fogja érdekelni, hogy valami miért oldódott meg, csak az, hogy készen van.
A felfokozott időközi kampány jó volt arra is, hogy a kandidálók – pártállástól függetlenül – kísérletet tettek a körzet és a város gondjainak számbavételére. Pártállástól és állástól függően persze lehet ezek némelyikére azt mondani, hogy nem fontosak, átgondolatlanok, megvalósíthatatlanok, ám gondolkodás nélkül túllépni rajtuk, minimum hiba. A kampányban felvetett problémák felsorolása ugyanis tekinthető egy mintavételnek, lakossági szondáztatásnak, amire a következő években érdemes lesz odafigyelni. A 6-os körzetben ugyanis immár két rendes választás között is tudható, mit is gondolnak saját dolgaikról az ott élők.
Bevallom, másik szolnoki körzet lakójaként irigylem is emiatt őket. Sőt, nem bánnám, ha akár időközi választás nélkül is választási aktivitást mutatnának önkormányzatunk képviselői, a 2014-es aspiránsok, meg azok is, akik esetleg egy újabb időközire vagy a 2019-es voksolásra gyúrnak. Az elmúlt másfél hónap aktív kampánya ugyanis a más körzetekben élőkben azt az érzetet kelthette, hogy velük, velünk nem igazán törődnek. Nemcsak az időközi kampány idején, de máskor se vagyunk fontosak a helyi politikusoknak, saját képviselőinknek. Pedig rossz járda, kátyús út, lassítandó forgalom mindenhol van. Miként olyan problémák is, amelyeket, ha nem is lehet azonnal megoldani, legalább ki kellene beszélni. Nem egymás közt, meg a szomszéddal, hanem azokkal, akik az ügyeink vitelére vállalkoztak – vállalkoznának – helyettünk. Főleg, hogy a közös gondolkodás akár még valami jóra is vezethetne.
Mindenesetre az elmúlt másfél hónap – amit kifejezetten jó volt figyelni, mert pozitívumokat hozott – azért felveti azt a gondolatot, hogy talán nem járnánk rosszul, ha a testület egy része a várható öt évnél sűrűbben cserélődne. Lehet, hogy gyorsabban oldódnának meg ügyek, lehet, hogy többször lennének kíváncsiak a megválasztottak a választókra. Persze, azt sem bánom, ha legalább néhány képviselő meg aspiráns végre megérti, hogy a szavazókra nemcsak a választások előtti kampányok idején kell odafigyelni, nemcsak akkor kell őket szolgálni. A mostani kampány költségeit számolgatva, az utóbbi lehetőséggel mindenki jobban járna.