2025.08.27. (szerda)

Nosztalgiázzunk!

Nosztalgiázzunk!

Dátum:

Van az úgy, hogy az ember álmait valaki megvalósítja. És a Tiszavirág-hídhoz közel, a Szapáry úton egyszercsak megnyílik egy békebeli hangulatú, kedves kis kávézó. Amiről véleményt még nem lehet mondani, szurkolni viszont nagyon kell neki.

Az utcára nyíló, fekete táblás, ajtónyi méretű, dupla spaletták olyanok a Szapáry úton, mintha száz évvel ezelőtt felejtették volna itt őket. Pedig az egykori függöny- majd festékbolt helyén csak alig két hete csalogatják a krétával írt feliratok a vendégeket. Akik jobban teszik, ha nemcsak az ajtó melletti hatalmas üvegportálon kukkantanak be. Mert azt hiszem, nemcsak a magyar árut kellene védenünk és támogatnunk annak érdekében, hogy végre fellendüljön a gazdaság, hanem az olyan kis hazai üzleteket is, mint a Szapáry úton nyílt Nosztalgia Csokibár és Kávézó.

Az aprócska belső tér hangulatos és praktikus, látszik, hogy a kitalálóik a szívüket tették bele. Különben miért festettek volna fotelt és állólámpát az egyik falra? Talán, ha tíz-tizenketten le lehet ülni a három asztalnál, amelyek körül a régi székeket is érdemes észrevenni. Az egyik oldalon könyves szekrény, amiben a kötetek mellett különleges csokoládék sorakoznak. Tetején pedig két szamovár, és tucatnyi teás, kávés emlék. Ahogy a pult fölött körbefutó polcon is. Esküszöm, kávédaráló és kávéfőző történeti kiállítást lehetne szervezni a felmalmozott tárgyakból.

Ha jobban körülnézünk, beláthatjuk, hogy a csokibár felirat sem üres lózung. Az egykor legendás Szerencsi Csokoládégyár márkaboltjában vagyunk, ahol talán gyerekkorunk csokijai és ízei is feltűnhetnek még. A kávézó kifejezés sem túlzás, hiszen a jól csengő Semiramis kávékból készült italokat kínálják. A pult alatt hatalmas láda kávészsákkal, fölötte vagy tucatnyi különböző kávé kínálja magát. De akár a teázó kifejezést is fel lehetne vésni a cégérre, mert úgy tűnik, ebből sem lesz hiány a Nosztalgiában.

Mindezek mellett pedig rengeteg újság – ahogy egy kávéházhoz illik -, korai nyitás – amint az régen szokás volt -, és két elszántnak tűnő fiatalember, akik amellett, hogy kiszolgálják a vendégeket, beszélgetni is hajlandóak – ami elengedhetetlen a törzsközönség megteremtéséhez.

Egy hirtelen jött látogatás alapján még nem lehet megítélni az italok minőségét, ehhez idő kell. Az azonban látszik, hogy egy kellemes és jól kitalált hely nyílt a Nosztalgiával Szolnokon. Az alkotók elszántak, akik már csak ennyi miatt is megérdemlik, hogy legalább lehetőséget kapjanak a bizonyításra. Ez pedig csak úgy történhet meg, hogy aki teheti, legalább hetente egyszer beül a Nosztalgiába, és legalább még egy embert rávesz a kipróbálására. Mert így elsőre azt kell mondanom, olyan jó lenne a Szapáryn sokáig „Nosztalgiázni”.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Különlegességek piciny helye

Veszélyes hely, de azt hiszem, néha érdemes kockáztatni. A csak itt kapható Hunyadi torta szavakba nehezen önthető, de pont annyira vonzó, mint az ízesített habos islerük. A kávéjuk szinte egyedi a városban, a belőle készített Tiszavirág pedig inkább kompozíció, mint ital. Nem hittem volna.

Margaréta one man show

A Margaréta Pizzéria élvezetéhez kellett egy trükköt találni. Amióta ez működik, sokkal szívesebben járunk a Pólya Tibor utcára nyíló, tabáni vendéglőbe. Amelyik egy igazi one man show.

Piac a kertben

Valahová érdemes felvésni, hogy március utolsó vasárnapján Magyarok vására a Szolnoki Művésztelep kertjében. A név ne riasszon el senkit: a legjobb értelemben vett hazai piac ez, ahol többségében környékbeli termelők és kézművesek árulják kiváló portékáikat.

Képcsarnok: Nagykörűi szívrablás

Van Szolnoktól huszonegynéhány kilométerre egy település, ami olyan, mintha nem most és nem a közelünkben lenne. Elrabolta a szívemet, így nyugodtan leírom, hogy Nagykörű kicsit olyan, mintha a magyar Provence vagy Toszkána lenne. A Tisza-partján cseresznyével és okos emberekkel.