Annyira nyoma veszett, mintha soha nem is állt volna Szolnok határában, az Abonyi út végén, a Tanácsköztársasági emlékkő. A város eltűnt szobrai, Szolnok szocialista emlékművei közül is mindig kifelejtődik, pedig legalább húsz éven keresztül volt egyik helyszíne a Forradalmi Ifjúsági Napok eseményeinek.
Szolnok 1985-ös térképén, a város határában lévő vasúti felüljárón túl, akkor még a 4-es számú főút mentén, felirat jelöli az 1919-es emlékművet. Nem a pontos helyét, ugyanis az a térkép szélén túl volt, csak az irányt, hogy merre lehetett megtalálni. Mivel a tíz évvel korábbi, hasonló méretarányú várostérképen semmi sem szerepel az emlékműről, akár azt is gondolhatnánk, hogy a kettő megjelenése között került a helyére. Azonban a megyei újság archívumában talált cikkekből egyértelműen kiderül, hogy a leggyakrabban Tanácsköztársasági emlékkőnek nevezett köztéri alkotást 1969. május 11-én állították fel.
Hogy miért éppen ekkor, sajnos ugyanúgy kideríthetetlen, minthogy kinek is volt az alkotása az a meglehetősen nagy, a korabeli képek alapján akár 4 méter magasságot is elérő emlékmű. Az biztos, hogy Szolnok szocialista történetírásában nagy jelentőséget tulajdonítottak a Tanácsköztársaságnak, hiszen itt nem 133, hanem 134 napig tartott a kommün. Igaz, közben egyszer gazdát cserélt a város, és éppen 1919. május elején. Csakhogy a vörösök május 2-án adták fel Szolnokot, és május 6-án vették vissza, tehát a 11-ei ünneplés nem stimmel. Bár nem lennék meglepődve, ha az ötvenéves jubileumon annyi rendezvény lett volna a városban, hogy az avatásra csak azon a bizonyos 1969. május 11-ei napon tudtak volna sort keríteni.
Miután soha nem jártam az emlékműnél, a pontos helyét se tudom megmondani. Az biztos, hogy az Abonyi út végén, a városhatárt jelző táblán túl lévő vasúti felüljáró, illetve a rendező pályaudvarhoz futó síneket a régi 4-es fölött átvezető töltéshíd között, ha Szolnokról kifelé haladunk, akkor jobbra eső területen állt az emlékkő. Ezt igazolja a Néplapban talált egyik fotó, amit az emlékmű mellől készítettek, így a kő és a díszelgő munkásőr között jól látható a 4-es fölött átvezetett vasúti híd. Minden bizonnyal azért került éppen ide ez a köztéri alkotás, mert a feljegyzések szerint ebből az irányból foglalták vissza Szolnokot a vörösök.
Az emlékműhöz vezető út eleje még megvan. Bentebb viszont mindent visszavett a természet, illetve a környéket szemétlerakónak használók. Lehet, hogy a bokrok között még meg lehetne találni az emlékmű macskakőből kirakott talapzatát, de nekem nem sikerült. Miként eddig annak sem találtam nyomát, hogy pontosan mikor bontották el az évszámmal és valami felirattal díszített gránittömböt. Ami biztos, hogy nem felszívódott, inkább valahol ugyanúgy újrahasznosulhatott, mint a néhai Lenin-szobrunk vörös márvány talapzata. Iszonyú érdekes lenne kideríteni, hogy az előző rendszer lebontói, vagy az új építői privatizálták-e ezeket a köveket, pláne, ha kiderülne: a kettő ugyanaz.
Nem visszaállítani szeretném azt az emlékkövet, csak rögzíteni, hogy legalább húsz éven keresztül ilyen köztéri alkotása is volt Szolnoknak. Ahol minden március 21-én – a Forradalmi Ifjúsági Napok második jeles dátumán – ünnepi beszéddel egybekötött koszorúzásokat rendeztek. Amikor az Abonyi út iskola úttörőcsapata mellett busszal kihozott KISZ-es középiskolások, ifjúgárdisták, illetve a „párt és a tömegszervezetek képviselői” emlékeztek. Igaz, a korabeli Néplap évről-évre megjelenő tudósításai szerint, nem túl változatosan. De ez is a történelmünk része.
