A szolnoki papírgyártás története 1935-ben kezdődött és 2009-ben – legalábbis egyelőre úgy tűnik – véget ért. A Tószegi úton ma is álló – jórészt üres és elhagyatott – Szolnoki Papírgyár történetét Szilágyi Ottó, a gyár nyugalmazott igazgatója idézte fel a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár április 27-én tartott estjén.
A Szolnoki Papírgyárban, fénykorában, öt gép ontotta a papírt. Az elsőt, amelyet 1919-ben gyártottak, Németországból hozták a Tisza-partján létesülő gyárba. Mint Szilágyi Ottó előadásából kiderült, egy elavult gép érkezett Szolnokra, ami alig nyolc hónapig működött, és ha áttételesen is, de csődbe vitte tulajdonosait. A sors fintora, hogy ez a már 1935-ben is elavultnak számító gép, több felújítást túlélve, 1997-ig vett rész a termelésbe.
A Levéltári Estéken azt is megtudhattuk, hogy az utoljára Szolnokra telepített gépen kívül, mindegyik máshol kezdte a pályafutását. Az úgynevezett II-es papírgépet a II. Világháború idején brazil megrendelésre gyártották Németországban, ám a tengeri zárlat miatt nem tudták leszállítani, így Magyarországra került 1940-ben. Ebben az évben éledt fel a Szolnoki Papírgyár, amelynek ebben az időben arra is volt gondja, hogy lakótelepet építsen munkásainak. A lakótelep nyomai ma is felfedezhetők a Csáklya és a Vágóhíd utcák illetve a papírgyár által határolt részen.
A szolnoki papírgyártás második válsága 1950-ben következett, amikor – mint a nyugalmazott direktortól megtudhattuk – máig tisztázatlan körülmények között tűz ütött ki a gyárban. A szabotázsnak beállított baleset után felvetődött a szolnoki papírgyártás megszüntetésének lehetősége, ám végül az a döntés született, hogy nem leállítani, hanem fejleszteni kell a gyárat.
A döntésnek köszönhetően egy újabb használt gép – a III-as papírgép – került Szolnokra, ezúttal Újpestről. Nem sokkal később – ugyancsak a fővárosban leszerelt masinákon – a zacskógyártás is megkezdődött Szolnokon, így már nemcsak papírt gyártottak a Tisza-parti városban, hanem fel is dolgozták az előállított alapanyagot. Az ötvenes években Szolnokra kerülő Szilágyi Ottó elmondta: a negyedik gép sem nálunk kezdte a pályafutását, azt Csepelről telepítették át, majd újították fel. Erre a gépre jellemző, hogy a meglévő három termelését meghaladó teljesítményre volt képes.
A Szolnoki Papírgyár és a papírgyártás aranykora a nyolcvanas évek elején köszöntött be. Egy sikertelen dunaújvárosi beruházás után döntés született arról, hogy Szolnokon egy világszínvonalú gépet kell üzembe helyezni. Az 1981-ben indult, Szilágyi Ottó közlése szerint 6,1 milliárd – akkori – forintos beruházás révén egy finn, korának egyik legkorszerűbb papírgyártó gépsora került Szolnokra, a mintegy 1700 vasbeton cölöpre épített új csarnokba. Az 1984. október 30-án átadott gépsor révén a nyolcvanas évek végére megháromszorozódott a Szolnoki Papírgyár termelése. Ezzel egyidejűleg a gyár a város egyik legnagyobb foglalkoztatója lett, munkát adva többek között azoknak a fiataloknak is, akiknek a képzése 1982-ben indul a Pálfy János Szakközépiskolában.
Alig futott fel azonban a termelés, a rendszerváltás megroppantotta a Szolnoki Papírgyárat. A szovjet felvevő piac összeomlása, és a hazai piac hirtelen megnyitása annak ellenére tette tönkre a papírgyárat, hogy a kilencvenes évek elején rohamosan nőtt a hazai papírfelhasználás.
A gyárat 1991-ben 51%-ban egy osztrák cég vásárolta meg, hogy aztán a következő évben a még mindig korszerűnek számító V-ös papírgépet 3 évre leállítsák. A termelés soha többé nem érte el a nyolcvanas évek végi szintet, és hiába jelentek meg új tulajdonosok, a gyár tavaly lényegében megszűnt létezni.
A sok egykori dolgozó által is hallgatott levéltári előadáson Szilágyi Ottó elmondta, hogy az I-es gépet 1997-ben állították le, a II-es egy tiszacsegei vállalkozóhoz került, aki még ma is évi 2000 tonna papírt termel vele, a másik kettő pedig vashulladékként végezte. Az alig negyedszázados V-ös pedig Szolnoktól távol kezd új életet.
Volt Szolnok egyszer egy papírgyár. Nemcsak rengeteg embernek adott munkát, de sok mindent támogatott is. A gyár épületei még állnak a Tószegi úton. A bejárat előtt még látható az 1954-ben felállított, két női alakot formázó szobor is, amely Szilágyi Ottó, nyugalmazott papírgyár igazgató szerint, a papír körforgásának, a papíron megjelenő tudásnak az allegóriája.