Ha vendégünk van Szolnokon, és valamilyen oknál fogva a város régi házait is meg akarjuk neki mutatni, legyünk óvatosak! A Szapáry úti Fodor Dániel-féle Nemzeti szálló ugye kihagyhatatlan, de inkább csak a tetőre és a földszintre koncentráljuk, vagy csak egy futó pillantást vessünk a gyönyörű épületre. Az emeleti homlokzat, az ablakok és a vakablakok ugyanis nem egy város és egy néhai korzó díszei. Bár a lassan épülő guano-torony egyszer talán valami természetfilmbe is bekerül.

Tudom, hogy hirdetni (is) nehéz. És drága. Meg mindent meg lehet oldani okosban (is). De szerintem nem éppen a megbízhatóság jele, ha egy "mester" az utcai fákat rakja tele rajzszöggel felerősített hirdetésekkel. Pancser hatása van a dolognak. Én biztos, hogy nem engedném be a lakásomba. Magyarázkodni persze lehet, de szerintem erre nincs mentség. Le kellene szedni ezeket a hirdetéseket, mielőtt utcai a szemét lesz belőlük!

Tavaly novemberben írtam először erről a vállalhatatlan feliratról, ami a Várkonyi téri ABC melletti átjárót, de lényegében a bolt falát díszíti, és már akkor is több hónapja lehetett ott. Azt hittem, másnak is feltűnik, mást is zavar. De nem. Ez pedig azt is üzenheti, hogy a kijelentéssel egyetért a környék önkormányzati képviselője, maga a város, minden itt indulni akaró jelölt, de még a rendőrség is. Ami azért elég gyalázatos! A szégyen pedig továbbra is közös.

Tudom, durva, hogy a Tisza-part sétányának új korlátján lévő firkákról nekem egy durva, középkori törvény jut eszembe. Igen az, ami a tolvajok kezéről rendelkezett. Mert szerintem ezek az agyatlan amőbák, akik csak így tudnak nyomot hagyni maguk után, a rendet és a szépet lopják el tőlünk. De rácsapnék a kezükre!