Még néhány év és megnyitható az első szolnoki guanó bánya, így a város már nemcsak a műtrágya, de a magas foszfor- és nitrogéntartalmú, állati eredetű talajjavítóról is híres lehet. Addig már csak azt kell megoldani, hogy a Szapáry és a Kreutzer köz - egykori Sütő köz - sarkán megnyíló bánya ne fertőzze meg és pusztítsa ki a város lakosságát. Ám ettől nem igazán kell tartani, mert mind a helyi közterületesek, mind a közegészségügyi szervek hasonló módon tesznek madárürülék felhalmozódására a megyeszékhely közepén, mint maguk a szárnyasok. Büszkén jelenthetjük: Szolnokon ma még "sz@rnak, bajnak nincs gazdája", zavartalanul épülhetnek a guanó-hegyek.

Le a kalappal a Szapáry út felújítása előtt. Aki emlékszik a töredezett járdákra, évtizede pusztuló beton virágtartókra, a kikopott, gazos virágágyásokra az biztos, hogy értékelni tudja a változást. Ami majdnem 100%-os. Hiszen a ronda, rozsdás közműszekrényeket ezúttal se sikerült eltüntetni vagy felújítani. Így továbbra is figyelmeztetnek arra, hogy ki és mekkora úr a városban. Persze "társadalmilag felelős" szolgáltatóként.

Verte már ki a biztosítékot nálam, hogy a vízirendőrség és a katolikus iskola környékén rendszeresen összefirkálják a Tisza-parti sétány mellvédjét. A környéket pásztázó kamerák közelében. Úgy tűnik, a firkálás arrafelé már-már nemcsak lehetőség, de valamiféle kötelezettség is. Vagy egyszerűen csak fricska a két intézménynek meg a kamerák képeit figyelőknek. Nehéz eldönteni, hogy a tájékoztató monitor összefestése kinek a szégyene.

Sok legyőzött padot láttam már Szolnokon, de ilyet még nem. És kénytelen vagyok azt gondolni, hogy aki(k) mögött letört a Tiszaligeti strand bejárata előtti pad támlája, nem szándékosan rongáltak. Legalábbis nem erre vall, hogy a támlát gondosan elhelyezték az ott lévő kukában. Persze, lehet, hogy tévedek. És nem volt semmi baja annak a padnak, rendszeresen ellenőrizték és karbantartották. A pótlásig eltelő idő majd megmutatja.