2025.10.14. (kedd)

Reklám emlék

Reklám emlék

Dátum:

(NYÁR) Kicsit mindig összeszorul a szívem, ha arra járok. Vajon meg van-e még Szolnok egyik utolsó, egyedi, klasszikus reklámhordozója, ami mára ugyan elvesztette a funkcióját, értelmetlen az üzenete, ám szerintem a városkép egyik kedves, megőrzendő emléke. Néha nézzenek rá, ha a piac felé járnak!

Nem tudom megmondani, hogy mikor helyezték ki a Tisza Cipő klasszikus reklámtábláját az Ady és a Ságvári kereszteződésében lévő ház falára. Mivel már az 1971-ben elfogadott márkajel látható rajta, illetve a Jubileum tér felirat, az biztos, hogy 38 évnél fiatalabbnak kell lennie. Ha meg arra gondolok, hogy a Tisza Cipő márka a rendszerváltás után nem sokkal összeomlott, lényegében megszűnt – hogy pár éve, megfizethetetlen prémiummárkaként támasszák fel – akkor azt is feltételezhetem, hogy minimum 20 éves a tábla. Amit csak a Zagyva felől a buszpályaudvar felé haladva lehet észrevenni a járda fölé benyúló ház kiugró homlokzatán.

Próbálok az emlékeimben kutakodni, hogy mikor is működhetett a Jubileum téren az itt hirdetett Tisza Cipő márkabolt. Az biztos, hogy az egykori Csanádi – ma Nagy Imre – körúti tízemeletes házak előtt, az OTP melletti lapos tetős épületben volt. Javítsanak ki, de emlékeim szerint ezt az épületet valamikor a nyolcvanas évek közepén húzták fel, és talán annak az évtizednek a második felében már volt is ott cipőbolt.

Bevallom, azért vagyok ennyire bizonytalan, mert a nyolcvanas években egyáltalán nem vágytam Tisza Cipőre. Ennek ellenére persze több párat is elkoptattam. A gyári selejtből valahogy hozzánk került fehér, tépőzárasra mondjuk kifejezetten büszke voltam, és a magas szárú, műbőrrel sem volt különösebb bajom, de azért álmaimban inkább egy Adidas szerepelt. Még akkor is, ha az tízszer annyiba került, mint az ugyanazon a szalagon gyártott martfűi Tisza Cipő.

Ám a piacnál lévő reklámtáblának semmi köze a régi Tisza Cipőhöz fűződő viszonyomhoz. Sokkal több a Sas István nevével fémjelzett klasszikus magyar tévéreklámokhoz, amikben először jelent meg a „Minden időben, Tisza Cipőben” szlogen. És aminek folytatása is volt: „jól jár”. Sőt, ahogy most ezeket mondogatom magamban, még a reklám dallama is a fülembe cseng, meg az egyik kép, amikor valakinek Tisza Cipő emblémás gipsz volt a lábán.

Nem szeretném túlmisztifikálni a dolgot, de szerintem a Tisza Cipő márka a rendszerváltás előtti kor egyik sikertörténete volt. Valahol ugyanott helyezkedik el, mint a Boci csoki, a Piros mogyorós, a Lehel hűtő, a Rába, no és persze a TOMI. Ráadásul a mosópor mellett a Tisza Cipő márkához volt Szolnoknak a legtöbb köze, hiszen mégiscsak mi voltunk az akkor még falunka számító Martfűt is magában foglaló megye székhelye.

Szóval mindezekért lenne jó, ha ez a reklámtábla, mint valami helyi védettséget élvező, ipartörténeti emlék sokáig – örökre? – a helyén maradhatna. Amikor arra vezet az utam, mindig felnézek rá, hogy vajon ott van-e még. És kicsit csodálkozom is, hogy ezt a viszonylag jó hirdetési felületet még senki nem akarta birtokba venni, így háborítatlanul hirdetheti a múltat az a tábla.

Kérem Önöket, ha hírét vennék, vagy azt látnák, hogy valaki ezzel a táblával babrál, sikítsanak! Mert mondjuk, Önök sem szeretnék, hogy ugyanúgy eltűnjön, mint a tőle pár méterre egykor világító Patyolat-Vegytisztító világító felirat.

(Ez az írás január 23-án jelent meg először)

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Bűnös város?

A nyár legforróbb ötven napjában Szolnokról megjelent cikkek 75%-a valamilyen bűnügy kapcsán említette a várost. A kultúra és a gazdaság együttesen nem érte el a 7%-ot. Hírünk az országban.

Hatvanból hat

Szép lett volna, ha a Szolnok 950 keretében megnyílik, és nem azt kell újra leírni, hogy 2019 óta zárva. Eddigi 60 évéből 6 év vendégek nélkül telt. Ma se tudjuk, meddig lesz így.

László Béla-jelenség

Nevezzük így a jövőben azokat a szolnoki történéseket, amiket megszállott emberek akkor is megvalósítanak, ha hivatalos helyről segítséget és támogatást nem vagy alig kapnak. A jelenség fontos mozgatója, hogy az aktuális illetékesek tudják, a megszállottak akkor is megcsinálják, ha belepusztulnak.

Miért hagyjuk?

Elkeserítő, ahogy a Tisza mederpartjából napról napra többet lehet látni, miközben néhány hete még a füves területig ért a víz. A Zagyváról nem is beszélve, ami lassan állóvízzé vagy pocsolyává változik. Ha így haladunk, a "vizek városából" a kiszáradt medrek városa leszünk. De miért?