2025.12.7. (vasárnap)

Reklám emlék

Reklám emlék

Dátum:

(NYÁR) Kicsit mindig összeszorul a szívem, ha arra járok. Vajon meg van-e még Szolnok egyik utolsó, egyedi, klasszikus reklámhordozója, ami mára ugyan elvesztette a funkcióját, értelmetlen az üzenete, ám szerintem a városkép egyik kedves, megőrzendő emléke. Néha nézzenek rá, ha a piac felé járnak!

Nem tudom megmondani, hogy mikor helyezték ki a Tisza Cipő klasszikus reklámtábláját az Ady és a Ságvári kereszteződésében lévő ház falára. Mivel már az 1971-ben elfogadott márkajel látható rajta, illetve a Jubileum tér felirat, az biztos, hogy 38 évnél fiatalabbnak kell lennie. Ha meg arra gondolok, hogy a Tisza Cipő márka a rendszerváltás után nem sokkal összeomlott, lényegében megszűnt – hogy pár éve, megfizethetetlen prémiummárkaként támasszák fel – akkor azt is feltételezhetem, hogy minimum 20 éves a tábla. Amit csak a Zagyva felől a buszpályaudvar felé haladva lehet észrevenni a járda fölé benyúló ház kiugró homlokzatán.

Próbálok az emlékeimben kutakodni, hogy mikor is működhetett a Jubileum téren az itt hirdetett Tisza Cipő márkabolt. Az biztos, hogy az egykori Csanádi – ma Nagy Imre – körúti tízemeletes házak előtt, az OTP melletti lapos tetős épületben volt. Javítsanak ki, de emlékeim szerint ezt az épületet valamikor a nyolcvanas évek közepén húzták fel, és talán annak az évtizednek a második felében már volt is ott cipőbolt.

Bevallom, azért vagyok ennyire bizonytalan, mert a nyolcvanas években egyáltalán nem vágytam Tisza Cipőre. Ennek ellenére persze több párat is elkoptattam. A gyári selejtből valahogy hozzánk került fehér, tépőzárasra mondjuk kifejezetten büszke voltam, és a magas szárú, műbőrrel sem volt különösebb bajom, de azért álmaimban inkább egy Adidas szerepelt. Még akkor is, ha az tízszer annyiba került, mint az ugyanazon a szalagon gyártott martfűi Tisza Cipő.

Ám a piacnál lévő reklámtáblának semmi köze a régi Tisza Cipőhöz fűződő viszonyomhoz. Sokkal több a Sas István nevével fémjelzett klasszikus magyar tévéreklámokhoz, amikben először jelent meg a „Minden időben, Tisza Cipőben” szlogen. És aminek folytatása is volt: „jól jár”. Sőt, ahogy most ezeket mondogatom magamban, még a reklám dallama is a fülembe cseng, meg az egyik kép, amikor valakinek Tisza Cipő emblémás gipsz volt a lábán.

Nem szeretném túlmisztifikálni a dolgot, de szerintem a Tisza Cipő márka a rendszerváltás előtti kor egyik sikertörténete volt. Valahol ugyanott helyezkedik el, mint a Boci csoki, a Piros mogyorós, a Lehel hűtő, a Rába, no és persze a TOMI. Ráadásul a mosópor mellett a Tisza Cipő márkához volt Szolnoknak a legtöbb köze, hiszen mégiscsak mi voltunk az akkor még falunka számító Martfűt is magában foglaló megye székhelye.

Szóval mindezekért lenne jó, ha ez a reklámtábla, mint valami helyi védettséget élvező, ipartörténeti emlék sokáig – örökre? – a helyén maradhatna. Amikor arra vezet az utam, mindig felnézek rá, hogy vajon ott van-e még. És kicsit csodálkozom is, hogy ezt a viszonylag jó hirdetési felületet még senki nem akarta birtokba venni, így háborítatlanul hirdetheti a múltat az a tábla.

Kérem Önöket, ha hírét vennék, vagy azt látnák, hogy valaki ezzel a táblával babrál, sikítsanak! Mert mondjuk, Önök sem szeretnék, hogy ugyanúgy eltűnjön, mint a tőle pár méterre egykor világító Patyolat-Vegytisztító világító felirat.

(Ez az írás január 23-án jelent meg először)

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Magukon nevettek (1.)

A Széchenyire vezető, víz alá kerülő aluljáró, az évekig készülő Kossuth-téri szobor vagy éppen a családi kapcsolatok jelentette előnyök. Szolnoki karikatúrák a diktatúra idejéből.

Hol ebédeltek eleink?

Egy tervből kifelejtett étterem kapcsán megpróbáltam számba venni, hogy a nyolcvanas évek elején hol ebédelhettek a Szolnokon dolgozók. Több ezer ember napi menüjéről volt szó.

Üröm a második sorban

Szolnok lakói képletesen ismét a második sorban ültek egy olyan szolnoki beruházás indításán, amihez 9,5 milliárd adóforintot ad az ország. Csak mosolyoghatunk, és utólag kérdezhetünk.

Bűnös város?

A nyár legforróbb ötven napjában Szolnokról megjelent cikkek 75%-a valamilyen bűnügy kapcsán említette a várost. A kultúra és a gazdaság együttesen nem érte el a 7%-ot. Hírünk az országban.