Egyre inkább körvonalazódik az a terv, amely a magyar vasút következő két évtizedes fejlesztéséről szól. Grandiózus elképzelésekről van szó, hiszen készítői nemcsak 20 éves – ez 5 parlamenti és 4 önkormányzati ciklus – távlatban gondolkodnak, hanem 2000 milliárd forint elköltéséről is, ami nagyjából Szolnok 80-100 éves költségvetése. Az ország adottságaiból és az elmúlt másfél évszázadban létrejött vasúthálózatból következően, az elképzelések természetesen meglehetősen Budapest központúak, ám a fővárostól 100 kilométerre ez nem feltétlenül baj, sőt! Ha a most formálódó tervekből – amikhez a hírek szerint az Európai Unió 1000 milliárdot biztosít – bármi is megvalósul, annak Szolnok akár a haszonélvezője is lehet. Persze csak akkor, ha képesek vagyunk a tervezők és a döntéshozók felé artikulálni Szolnok és a szolnokiak érdekeit, és nem a fejünk fölött és nélkülünk terveznek és döntenek.

Utóbbi esetben ugyanis olyan gondok szakadhatnak a város és lakói nyakába, amelyek elhomályosíthatják a vasút fejlesztésének és az állomás megújításának előnyeit. Az elmúlt néhány évben elkészült Székesfehérvár-Budapest és Esztergom-Budapest rekonstrukciók ugyanis azt mutatják, hogy a felújított elővárosi vonalakon – márpedig a tervekben a Szolnok-Budapest távolság is annak számít – közel duplájára emelkedett a vonattal utazók száma. Amit szerintem még túl is lehet majd szárnyalni, ha Budapesten valóban létrejönnek a helyi közösségi közlekedéssel tervezett közvetlen átszállási pontok, belső forgalmat fog bonyolítani a ma kihasználatlan körvasút, és netán a legendás fővárosi pályaudvarok sem a lepusztultság, hanem az európaiság szinonimáivá válnak. De gondoljunk bele, mi történik a szolnoki környékével, ha ott a mai utazók számának duplája jelenik meg, akiknek az odáig való eljutásának biztosítása a város feladata lesz! Magyarul a mainál minimum kétszer több ember városi közösségi közlekedéséről és parkolásáról kellene a Jubileum tér környékén gondoskodni. Ráadásul sokan majd a városon át, autóval érkeznek az állomásra, hogy járműveiket ott lerakva átszálljanak a kényelmes vasútra. Jelen állás szerint ez katasztrófát jelentene.

Már többször leírtam, de a mostani terveket hallva ismét megteszem, hogy a szolnoki vasútállomás fejlesztése – ami központi forrásokból valósul majd meg – a Jubileum tér és környékének a városra váró rekonstrukciója nélkül semmit sem ér. Ha csak a vonatközlekedés és az állomás épülete újul meg, viszont a környék parkolási, kapcsolódó közösségi közlekedési, kerékpár- és gyalogút rendszere, valamint a mindezekhez kapcsolódó szolgáltatói szektor nem, vagy akár csak egyetlen nappal később, mint a vasút, az iszonyú károkat fog okozni Szolnoknak. Sőt, a tervekről kiszivárgó információk alapján azt mondom, ha Szolnok közlekedésszervezését nem sikerül megújítani a vasútról szóló elképzelések megvalósulásáig, akkor évtizedekre velünk maradó katasztrófával nézünk szembe. Egyszerűen azért, mert a vasúthoz igyekvő emberek Szolnok belvárosában fognak dugókban ülni, ami az itteni utakat és az itt élők egészségét teszi majd tönkre.

A megoldás természetesen nem az, hogy az eddigi „lobbi erőnket” kihasználva tovább késleltetjük a szolnoki állomás már 2012-re beígért felújítását. A megoldás az lenne, ha végre olyan erős emberei lennének Szolnoknak, akik el tudják érni, hogy a nagy vasúti álomba a szolnoki állomás a Jubileum tér és környékének rekonstrukciójával, és áttételesen Szolnok új közlekedési modelljével – benne a második belvárosi híddal – férjen bele. Az a helyzet, hogy itt már az „azt gondolom” üres fecsegés kevés lesz, hiszen maga a felvázolt vasúti álom is konkrét feladatokat, lépéseket, részterveket tartalmaz. Amelyek közé nagyon gyorsan és iszonyatosan hatékonyan be kellene férkőznünk. Vagy ismét egy olyan országos terv születik – mint korábban például az országos közúthálózat fejlesztés koncepciója -, amiből Szolnoknak nemhogy előnye, de inkább hátránya lesz, vagy majd a sor végén, húsz év múlva történik itt bármi.

Szóval arccal a vasút felé, mögöttünk Szolnokkal!