Mielőtt kioktatnának, hogy kérdezzem meg a beruházót, szeretném jelezni, nem tehetem. Azon egyszerű oknál fogva, hogy megdöbbenésemre, az átépítés alatt álló egykori művelődési ház körül sehol sincs olyan tábla, amely azt jelölni: mi történik ezzel a valamikori közösségi térrel és ki, kinek a megbízásából végzi ott a munkát. Az tudom, hogy a város és a megye háború után épült első művelődési háza jó ideje magántulajdonban van, ám ez nem azt jelenti, hogy a Szolnok közepén zajló építkezéshez semmi közünk se lenne. Ne akarja bemagyarázni senki, hogy egy beruházásról csak akkor kell tájékoztató táblát kitenni, ha uniós pénz is van benne. Mert mi van, ha a viharos szél felszakítja a tetőt, vagy hülye gyerekek mászkálnak a kívülről simán megközelíthető állványokon? Kit értesítsen az arra járó? Aki egy ilyen tábla révén azt is meg tudná kérdezni, hogy tessék mondani, hová lett a Táncolók című dombormű.
Ami jól láthatóan az eredeti helyére már biztos, soha nem fog visszakerülni. Leginkább azért, mert a szerintem társasházzá alakuló épületnek ott egy hatalmas ablaka lesz.
Ezzel kapcsolatban persze megkereshetném az építési engedélyt kiadó illetékes városházi osztályt is, akiktől ugyancsak jó lenne megtudni: tudtak-e arról, hogy a domborművet el fogják távolítani. Ha igen, milyen kitételekkel járultak hozzá? Ha nem, akkor meg miként fordulhatott elő, hogy egy közel hatvanéves műalkotás csak úgy eltűnik a városból? Optimista akarok lenni, és nagyon bízom abban, hogy az illetékes hivatal és a beruházó között kompromisszum köttetett, így a Táncolók az épület egy másik, az utcáról is jól látható pontjára kerül az építkezés végén.
Persze a fejemhez lehet vágni, hogy az Alkotmányban is rögzített magántulajdonhoz való jog alapján semmi közöm az épülettel együtt megvásárolt, lehet, hogy semmiféle védelmet nem is élvező műalkotáshoz. Amire én csak azt tudom mondani, hogy a magántulajdon sok esetben közösségi kötelezettségekkel is jár. Márpedig az évtizedekig köztulajdonban lévő, a városképhez hozzátartozó, szerintem komoly értéket képviselő Táncolók című dombormű tipikusan ilyen magántulajdon. Ahogy a műemlék vagy műemlék jellegű épületek, bizonyos városképi utcarészletek, szobrok, emléktáblák esetében sem lehet azt mondani, hogy a város lakóinak semmi közük ezekhez csak azért, mert papíron valakinek a magántulajdonát képezik. Mert, ha ez nem így lenne, tényleg balkáni vagy közel-keleti állapotok uralkodhatnának a köztereinken!
Mondom, optimista akarok lenni, és szeretném hinni, hogy Andrássy Kurta János egyetlen szolnoki műalkotása nem jut az egy évvel később készült Nyár című munkája sorsára. Az a fővárosban a Nyomda, Papír és Sajtódolgozók Szakszervezetének üdülőjéről akkor tűnt el a rendszerváltás után, amikor az épületet elbontották, hogy magánházak épüljenek a helyére. Nagyon hinni akarom, hogy a nagy csinnadrattával létrehozott Szolnoki Értéktár működtetői, meg a tavaly begyűjtött szoborelképzelések kezelői, sőt a helyi múzeum is árgus szemekkel követi a Táncolók sorsát.
Szeretném ismét leszögezni, hogy a blogSzolnok nem hírportál, nem vállalhat fel oknyomozó riportokat. A várost járva, a Szolnokon tapasztalt dolgokat írom meg az én szubjektív szemüvegemen keresztül. Ami most azt mutatja, hogy egy újabb szolnoki köztéri műalkotás került veszélybe. Emiatt pedig úgy érzem, segélykiáltásra van szükség. Még akkor is, ha majd kioktatnak, hogy éppen most akarták megmagyarázni, mi is történt és mi fog történni. Nem baj. Csak valaki mondja el, hogy mi lett és mi lesz a Táncolókkal.
