2025.08.27. (szerda)

Sgrafitto mellett kávé

Sgrafitto mellett kávé

Dátum:

Aki a Kossuth téren nem bezár, hanem nyit, annak illik támogatni a vállalkozását. Aki ráadásul egy régi, csak nekünk, szolnokiaknak fontos faliképet nem levakartat, hanem felújíttat, arra érdemes odafigyelni. Hogy miért lett Centrum a Múzeumból, nem tudom. De a Centrum Kávézó is vállalható.

Sokszor elsirattam már a többre érdemes Kossuth tér évek óta üresen álló üzleteit. Leginkább azért, mert egy tér nem attól lesz élő és a helyiek számára fontos, hogy uniós pénzből átalakítjuk. Még akkor sem, ha kifejezetten jó ötletek alapján sikerült a város főteréhez hozzányúlni. És attól sem, ha a városi rendezvények egy részének a térre terelésével sikerül egy-egy hétvégére pezsgővé tenni a helyet. Egy szép közterület akkor lesz az év 365 napján valódi városi tér, ha ott élő, működő üzletek – nem kínaiak és használtruhásak – és kávézók vannak.

Ehhez pedig három dolog kell. Esetünkben óhatatlanul olyan várospolitika, ami ösztönzi a vállalkozók tartós megjelenését a téren, de bünteti azokat a befektetőket, akiknek megéri évekig zárva tartani egy-egy bérleményt. Másodjára olyan vállalkozók, akik türelmesek, van fantáziájuk, és mondjuk a Kossuth tér esetében nemcsak magukra gondolnak. Ugyanis ez a tér és szűkebb környezete pontosan ugyanúgy működik, mint egy pláza: sok mindent közösen kell kitalálni. Harmadrészt pedig kellenek olyan helyi polgárok, akik nem elsiratják a helyit, miközben a multikhoz járnak, hanem olykor egy 300 forintos kávéval vagy teával örömet szereznek maguknak, miközben a helyi vállalkozót is támogatják.

Nem tudom, a fenti háromból mennyi van meg a Múzeum étterem helyén nyílt Centrum Kávézó esetében. A magam részről a kávén és a teán is túl vagyok már, és még szurkolok is a befektetőnek. A hely ugyanis alapvetően rendben van.

Kezdjük azzal, hogy Szolnok legnagyobb sgrafitto képe mellett kávézhatunk. Ludmány Ottó Kompozíció című vakolatképe valamikor 1962-ben készült, abban az évben, amikor a Kossuth tér új lakóházát, földszintjén a Múzeum étteremmel átadták. A képet a rendszerváltás után elfalazták, majd az előző bérlő 2007 körül kibontatta, a mostani pedig egy kicsit még fel is újíttatta. Ezzel pedig a város egyik legérdekesebb belső terű kávézóját hozta létre. Amihez persze az igényes bútorzat is sokat hozzátesz.

A kávézó kínálata és árai is elfogadhatóak. Nem! Az árra a kibírható kifejezés is használható. A felszolgáló kedves és közlékeny, a reggeli újságok rendben lévők, a kávé minőségi és finom, és még a zagyvarékasi cukrászdából származó sütemények is jók. Szóval, minden adott ahhoz, hogy a Kossuth tér sarkán egy újabb vállalható kávézónk legyen.

Amihez persze mi, vendégek is nagyon kellünk. A Centrum Kávézó nyitása után szűk két héttel azt lehet mondani: az új hely sorsa rajtunk múlik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A vendég visszatér

Alig egy évvel ezelőtt nyílt meg a Szapáry úton a Contador kávézó. Azóta nemcsak a helyét és a vendégeit találta meg, és méltán lett a város legsikeresebb ilyen műintézménye, de nekem úgy tűnik, az utcára is jótékony hatást gyakorol. Visszatérni érdemes.

Orosz vendégségben

Pici, családias, különleges, nem olcsó. Viszont Szolnok egyetlen olyan étterme, amit a város határain túl is jegyeznek. Antialkoholistaként nehéz alámerülni az orosz konyhában, viszont a desszertek kedvelőjeként ki merem jelenteni: ritka finom Pavlovát ettem a szolnoki Balalajkában.

Sültkolbász, bor, zene

A sültkolbász mustárral és kenyérrel varázslatos. A hideg, félédes cserszegi fűszeres fenséges. Amit pedig Ferenczi György és a Rackajam művelt a színpadon, az valami elképesztő. És ehhez jött még Kelly, a holdfogyatkozás, és nem feledkezhetek meg például az ügyeletes mentősről sem.

Ebéd zongorával

A vasárnap déli foglaltság alapján azt hiszem, sok szolnokitól kapott már piros pontot az Alcsi Holt-Tisza Étterem. Korábban már itt is megemlékeztünk róluk. A második terítést elsősorban Bánfi Miklós, Szolnok talán utolsó bárzongoristájának ebédhez felszolgált játéka indokolja.