Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

A téma a szolnoki főutcán továbbra is romokban hever. Ismétlem önmagam? Ha nem lenne okom, nem tenném. A szolnoki Baross utcában sokan járnak, kivéve az illetékeseket. Így az 1-es posta melletti telefonfülke továbbra is "dísze" városunknak. A mellékelt fotó március 4-ei, de készülhetett volna a korábbi egy hétben bármikor. Halló! Halló? Hallucináció? Nem. Rögvalóság. Kit hívjak, hogy zavar-e ez valakit?

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mellékelt képen nincs semmi különös, csak egy szokásos hétköznap délutáni pillanat a 442-es főút szandaszőlősi átkelési szakaszán, tulajdonképpen a város Kertész utcájában, valamikor fél négy és négy óra között. Mondhatnánk: nem kell olyankor arra járni, vagy nem kell autóba ülni. Meg azt is, hogy nem a Csáklya úti Tisza-híd a legfontosabb, hanem a szandai elkerülő. Sokkal fontosabb, mintsem ismét csak kampányhazugság legyen belőle!

Miért árválkodik az Eötvös téren egy kútcsonk - csak a cső, se csap, se víz - az évtizedek óta működő másik kúttól 10 méterre? Elvesztette a kutak csatáját? Elnyomják? Nem hagyják kibontakozni? Sóvárog a pusztuló víztorony vize után? Netán azt mutatja, hogy mindenki így járhat? Esetleg az elmúlás, a pusztulás mementója? Vagy csak a nemtörődömség, nem az én kertemben-házamban van, tehát nem érdekel. Kút a foltját keresi?