Most már mindenki akkor jár a legjobban, ha a Szapáry úti fa törzsére rajzszögezett plakát kapcsán hihetetlen történetekkel állunk elő. Máskülönben védhetetlen, hogy Szolnok kellős közepén, immár több mint hét hónapja ott lehet egy platánfa törzsén ez a vadplakát.

Például kezdjük azt híresztelni, hogy a szolnoki közterület-felügyelők világrekord beállítására tesznek ezzel kísérletet. Elhatározták ugyanis, hogy a világon legtovább a helyén maradó vadplakát címet szeretnék Szolnok számára megszerezni. Természetesen nem önös érdekből, meg a 15 perc világhír miatt. Ezek az okos és szorgalmas munkavállalók ugyanis rájöttek, hogy egy ilyen cím elnyerése minden korábbinál nagyobb hírverést jelentene a városnak. Márpedig könnyű belátni, hogy egy ilyen siker révén az ölünkbe pottyanó reklám rengeteg turistát is Szolnokra vonzana. Az pedig köztudott, hogy az idegen helyen mozgó emberek hibáznak a legkönnyebben. Azaz, nagy valószínűséggel számtalan tilosban parkolást, tiltott helyen dohányzást és engedély nélküli közterület-használatot lehetne a nyakukba sózni, ami – itt az okosság – sokkal több bevételt hozna a városnak, mint egy hülye plakát illegális kirakóját felkutatni, vagy ilyen pitiáner ügyekben intézkedni.

De lehetne az is a fedő sztori, hogy mivel a Millenniumi matematikai problémaként emlegetett hét feladvány egyikét már valami orosz különc megoldotta, ráadásul az ezért járó pénzt sem vette fel, a számokkal egyébként jól bánó szolnoki közterületesek, a hozzájuk hasonlóan nem a földön járó matematikusok segítségére akarnak sietni. A Poincaré-sejtés helyére a Közteres-sejtés problémát szeretnék benyomni. Ennek a lényege röviden a következő. Matematikai egyenletben kellene leírni, majd minden kétséget kizárólag bizonyítani, hogy mennyi annak az esélye, hogy egy viszonylag kisváros közterület-felügyelője hat hónap alatt se járjon gyalog az adott település egyik legforgalmasabb utcáján, és ne vegyen észre egy szemmagasságba fára rajzszögezett A4-es plakátot. Ez azért is lenne fontos, mert a Közteres-sejtés megoldására a legnagyobb esélye éppen a szolnoki közterület-felügyelőknek van. Hiszen ők pontosan tudják, hogy erre Szolnokon nagyon nagy az esély, ami a napok múlásával folyamatosan növekszik. És itt ismét jön az okosság: mi tudjuk a megoldást, tehát miénk – mármint a köztereseké – a nagy zseton, ami a pétervári zseninek nem kellett.

Avagy világhírűek lehetnénk azzal is, ha szétkürtölnénk, hogy nálunk van a világ egyetlen olyan pontja, amit nemhogy a Google Street View nem lát, de még a helyi közterületesek sem. Igaz, a Google embere, ha kell, kiszáll az autóból és gyalog térképezi fel az adott területet, ami azért profiknál nem fordulhat elő. De ez mindegy is, hiszen a lényeg, hogy nálunk van a Föld egyetlen fekete lyuka, csak ez nem elnyel mindent, hanem tulajdonképpen nincs. Márpedig az ilyesmire is nagyon kíváncsiak lennének a turista népek. Főleg, akik már látták az egyiptomi piramisokat, a kínai nagy falat meg minden egyéb csodát.

Mert azt mégsem mondhatjuk újra el, hogy a közterületeseink munkája felesleges, a rájuk költött pénzt pedig akár a Tiszába is szórhatnánk. Legyen már bennünk annyi önbecsülés, hogy ha eddig nem hajtottuk el az adófizetők pénzének közeléből ezeket a munkavállalónak látszó egyéneket, azaz bűnrészesek vagyunk, akkor legalább ne a mi pofánk égjen. Inkább röhögtessük ki magunkat, csináljunk viccet abból, amin sírni kellene. Mindegy, csak történjen már valami.

(A három fotó idén februárban, májusban és múlt vasárnap készült.)