Negyedszázada helyezték át a szolnoki Kossuth-szobrot a város főteréről a Városháza előterébe. A két évvel korábban felállított szobor szabadtéri élete során rongálások és a ráhelyezett feliratok miatt sokszor szerepelt a hírekben. Első példánya ma is a szabadban áll Nagypaládon.
Annak ellenére, hogy Szolnok főterét a volt kormányzó halálának évében Kossuthról nevezték el, majd 1950-ben a város főutcája is Kossuth Lajos nevét kapta, azon kevés település közé tartoztunk, ahol 1994-ig nem állt szobra az 1848-49-es forradalom és szabadságarc vezérének. Ezt a hibát kiköszörülendő kérte fel a város rendszerváltás utáni első önkormányzata Kő Pál (1941-2020) szobrászművészt a helyi Kossuth-szobor megalkotására. A Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megye határán, a jászszentandrási tanyavilágban született, 1975-ben Munkácsy-díjjal kitüntetett szobrászművész akkor már nemcsak keresett alkotó, de éppen a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektor-helyettese is volt. Aki nem árult „zsákbamacskát”, azaz nem egy még csak tervekben létező szobrot ajánlott Szolnoknak, hanem egy egyszer már felállított Kossuth-emlékmű másodpéldányát.
Ez abból a szempontból fontos, mert a korabeli újságcikkekből egyértelműen az olvasható ki, hogy Szolnok lakossága igencsak meglepődött a Kossuth téren felállított aprócska, „gyerekméretű” Kossuth Lajos szobor láttán. Merthogy „Kossuth apánkat” mindenki nagyobbnak, robosztusabbnak képzelte vagy szerette volna látni, de semmi esetre sem akkorának, mint ő maga. Holott, ha nem is mindenki, de a megrendelők pontosan tudhatták, mekkora szobrot vesz a város, hiszen Kő Pálnak ugyanezt az alkotását, 1993-ban már felállították a kárpátaljai Nagypaládon. (Sőt, a mai napig ott is áll a település főterén, a református templom előtt.) Hogy az 1993-as döntésben mennyire volt motívum a pénz – erre később a méret magyarázataként hivatkoztak – ma már nem lehet tudni, mindenesetre az biztos, olcsóbb volt egy meglévő mintát újra használni, mint egy teljesen újat megalkotni.
A Kossuth téren, a mai könyvtár előtt elhelyezett Kossuth-szobrot nem zárta szívébe a város. Amit elsősorban az alkotásról megjelent vélemények mutatnak, és nem feltétlenül a szobor „gyászos” élete. Merthogy alig egy héttel az 1994. március 18-ai szoboravatás után már véletlenül letört a kardja. (Anyaghibára hivatkoztak.) Aztán ez még néhányszor megismétlődött, miként a Kossuth jobbjában lévő kalap sem volt biztonságban. És, ha éppen a helyükön voltak, akkor is mindenféle tárgyakat raktak beléjük és rájuk, sőt volt, hogy összefestették, illetve a nyakába bombariadóra figyelmeztető táblát akasztottak. Nem meglepő, hogy Kő Pál már 1994 végén a szobor zárt helyre helyezését indítványozta az önkormányzatnál.
Kossuth nem túl daliás alakja azonban 1996 nyaráig az eredeti helyén maradt. Részben azért, mert önkormányzati határozat volt a szolnoki Kossuth téren felállítandó Kossuth-szoborról, részben meg azért, mert akkor már tervezték a tér átépítését. Ez utóbbitól pedig hol azt várták, hogy a szobor eleve védettebb helyre kerül a téren, hol meg azt, hogy majd a Kossuth tér átépítése kapcsán megteremtődik a szobor áthelyezésének a lehetősége. A korabeli cikkekből az nem derül ki, hogy a szobor 1996-os áthelyezésében mennyire játszott közre Veresegyház ajánlata, akik azon a tavaszon 1 millió forintot kínáltak a szoborért, amit az alkotó is támogatott.
Tény azonban, hogy az 1996. május végén tartott közgyűlés döntött a szobor áthelyezéséről, amely ezt követően beköltözött a Városháza előterébe. Így, aki ma belép a Szolnoki Városháza főbejáratán, tulajdonképpen Kossuth Lajos távolba tekintő, jobbjában levetett kalapját szorongató, balját ökölbe a mellkasára szorító alakjával találkozhat. Ami akár azt a híres pillanatot is megidézheti, amikor Kossuth toborzó körútja során a szolnokiakhoz szólt a később róla elnevezett téren.
