Úgy tűnik, a Tiszai hajósok terén új múzeum vagy kiállítóhely nyílik. Az a döntés születhetett, hogy a tér különböző oszlopain őrzi meg a város a parkolólezárásokat beharangozó plakátokat. A praktikus ötlet révén könnyen visszaemlékezhetünk majd az év fontosabb eseményeire. A hamarosan komoly díjakkal elismerendő ötlet gazdái közben figyelnek arra, hogy a téren másfajta - például ellenzéki - tacepaók még véletlenül se maradjanak az oszlopokon. De az is lehet, hogy bizonyos dolgok csak addig fontosak, amíg megtörténnek, költségvetéssel bírnak, utána felejthetők.

Kiborultunk, amikor messziről nyakunkba engedték a ciánt. Azóta minden évben megfogadjuk, hogy óvjuk a Tiszát. Hát, az árvíz hozadéka nem ezt mutatja. Mert az ártéri fákon felakadó szemét nem messziről meg távolról jön! Nem! Ez mind Kisköre alatt a folyóba került mocsok. Ha más szennyezi, az fáj. Ha, mi, akkor az a kultúránk része?

Ha valaki elfelejtette volna, ez a több mint 50 napja, szabálytalanul kint lévő politikai plakát emlékeztetheti, hogy tavaly október 13-án önkormányzati választást tartottak Szolnokon (is). Az más kérdés, hogy e magára hagyott hirdetés kapcsán ki mire emlékszik vagy gondol. Van, aki arra sem, hogy hol voltak plakátjai. Más meg arra nem, hogy milyen kötelességei vannak az ilyen plakátokkal. Persze, lehet, hogy ez valóban egy emlékmű. Ha igen, az őszi évfordulón majd megkoszorúzzuk.

A Tiszaparti sétányon ülő férfialak talán a tanulást jelképezi. Egy ideje sötéten látja a jelent és a jövőt? Vagy csak elborult, mert nem tudja eldönteni: kis világunkban kire is mondhatjuk, hogy sötét?