(Nyári ismétlés. Ez az írás 2014. március 13-án jelent meg először.)
A szolnoki közösségi közlekedés átalakításáról szóló álmomnak több kiindulópontja, illetve alapja is van. Ezek közül a legkevésbé fontos – bár érdekes -, hogy a XX. század elején már terveztek villamost Szolnokra. Akkor a két állomást kötötte volna össze egy pálya a mai Baross úton, a Kossuth téren, a Zagyva-hídon és a Verseghy úton keresztül. Megvalósítása nem azért került le a napirendről, mert drága vagy a város életét zavaró lett volna. Viszont a terv jól jelzi, hogy nem ördögtől való ilyesmiben gondolkodni Szolnokon.
Általánosságban a kötött pályás közlekedés mellett szólhat a környezetbarátsága, a többi tömegközlekedéshez viszonyított gyorsasága és olcsósága, valamint a csendes üzemmód. Ezekre gondolva persze fontos, hogy ne az átlag magyar – fővárosi – villamosokból és trolikból induljunk ki, hanem nyugat-európai példákból. Ahol az is természetes, hogy a külvárosokat olyan villamospályák kötik össze a belvárosokkal, amelyek itt-ott mezőkön, szántóföldek mellett, lakatlan területeken vágnak át. Tehát, ha a jövőről gondolkodunk, akkor a jó példákért kicsit messzebbre is mehetünk.
Álmaimat továbbá az is bátorítja, hogy az elmúlt években Magyarországon ismét történtek villamos fejlesztések. Szegeden és Debrecenben új vonallal bővült – a nem túl nagy – hálózat, Miskolcon pedig meghosszabbították és korszerűsítették a villamosközlekedést. Csukott szemmel merek annyira megengedő és optimista lenni, hogy az említett fejlesztések körüli cirkuszokat elfelejtem, bízva abban, hogy lehet az ilyesmit jól is csinálni.
Mielőtt azt mondanák, akkor most érjen bele a bilibe a kezem, a fentiek alapján azt állítom, hogy a következő évtizedekben akár Szolnokon is indulhatna villamos fejlesztés. Aminek szükségességét azzal is alátámasztanám, hogy ha hiszünk a gazdaság fellendülésében – márpedig minden hullámvölgyet emelkedés követ -, akkor be kell látnunk, az ehhez szükséges munkaerő közlekedtetése a jelenlegi utakon busszal és autóval nem oldható meg. Mert belefulladunk a benzingőzbe, és elviselhetetlen dugók lesznek a városban. Azaz a fejlődésre fel kellene készülni.
Abból indulok ki, hogy az ipari területeink a várostól délre, a Tószegi út környékén fognak a jövőben is elhelyezkedni és bővülni. Az itt lévő iparterületek üzemeinek pedig szüksége lesz olyan munkaerőre, akik többségében a várostól Északra, illetve a Tisza túloldalán laknak, és ezekről a helyekről nem is kellene, hogy elköltözzenek. Ezek a leendő munkások tehát vagy átautóznak majd a város egy jelentős részén, avagy ismét buszok tömegeit indítjuk mindenfelől, ahogy volt ez a hetvenes években. Hosszú távon mindkét megoldás zsákutcát jelentene.
Ezzel szemben a ma is meglévő vasútvonalak mellé épített városi, kötöttpályás közlekedési útvonalon az észak-déli, alternatív közlekedési folyosó valósulhatna meg. Miért ne lehetne a Verseghy út végén egy hatalmas P+R parkoló, ahonnan a Szolnokra autóval ingázók villamossal utazhatnának tovább? Az innen induló vonal felvehetné a Tallinn városrész és a Széchenyi lakótelep lakóit ugyanúgy, mint a Zagyvarékas felől ingázókat a vasútállomásnál, majd haladhatna tovább a tószegi vasútvonal mentén – vagy onnan letérve – az ipartelepekig.
És ennek a vonalnak lehetnének leágazásai. A mából nézve mind a kettő elképesztőnek hat, de újra mondom: a nyugat-európai példák igazolhatják a létüket. Miért ne futhatna egy villamos – HÉV vonal – Besenyszög irányába? Miért ne ágazhatna le a fentebb vázolt fővonalból a papírgyár felé egy olyan vonal, ami a majdani Csákja utcai, új belvárosi hídon vezet át a Tisza fölött, és a bevásárlóközpontok után fordulna – az egykori gát helyén – Szanda irányába? Mennyivel egyszerűbb lenne reggel az élet, ha ez a villamos akár Martfűről is behozná az embereket, vagy Szanda határában, esetleg a Szandai-réten hatalmas P+R parkolók mellett haladna el.
Mondhatják, hogy álmaimban könnyedén elköltött több tízmilliárd forintot. Amire azt válaszolom, hogy az álmomban szereplő fővonal sínjei szinte ma is megvannak, a Tiszán átívelő új belvárosi hidat pedig előbb-utóbb úgyis meg kell építeni. Azaz szerintem az én álmaim plusz költségigénye jóval kisebb, mint amilyen károkat okozhat egy-két évtizeden belül, ha továbbra is csak autókkal és buszokkal akarunk Szolnokon belül közlekedni.
