2025.08.27. (szerda)

Szolnokról álmodom (1.)

Szolnokról álmodom (1.)

Dátum:

Ismerik Verne Gyula Párizs a XX. században című regényét, amit egy évszázaddal korábban írt? Vagy azt a jó százéves szolnoki képeslapot, amin repülők és léghajók szelik a város egét? Néha elképzelik milyen lesz majd Szolnok? Például a MÁV strand és környéke.

(Nyári ismétlés. Ez az írás 2014. február 26-án jelent meg először.)

A Véső és a Horog utcák által közrefogott terület, ahol az évek óta pusztuló MÁV strand, a B. Nagy Pál Sportcsarnok, a valamikori lőtér, illetve az egykori a MÁV focipálya is található a város, de talán a környék legjobb sportcentruma lehetne néhány éven belül. Ami nemcsak azért lenne előnyös, mert így a Tiszaliget természet-közeli állapotát meg lehetne őrizni, hanem mert ez a méltatlanul magára hagyott, lassan száz éves múltra visszatekintő „sportos” környék is magához térne. Ráadásul egy olyan új fejlesztési gócpont jönne létre Szolnokon, ami ezt az iparterület és vasút által közrefogott városrészt – a Czakókertet – is felpörgetné.

Az itt található sporttelepek fejlesztés mellett egyrészt a létesítmények megléte szól. Úgy lehetne nagyarányú és közcélú fejlesztésekbe kezdeni, hogy nem lenne szükség beépítetlen, esetleg zöld területek elfoglalására, ráadásul az ingatlanok hasznosításának jellege sem változna. Tulajdonképpen semmi egyébnek nem kellene történnie, mint a meglévő létesítményeket XXI. századi színvonalra fejleszteni és bővíteni.

Ha ránézünk a térképre, azt kell mondanunk, közlekedési szempontból is ideális helyen fekszik a terület. Főleg, ha hosszabb távon nem az autózásban, hanem a közösségi közlekedésben gondolkodunk. Miközben Miskolcon, Debrecenben és Szegeden bővítették a kötöttpályás közlekedési lehetőségeket, talán nem elvetemült dolog arról álmodni, hogy a Véső úti sportlétesítmények akár vonattal is megközelíthetőek lennének. Ami azt jelenthetné, hogy nemcsak a szolnokiak, de a környéken élők számára is elérhetővé válnának az itteni létesítmények. De busszal, és autóval is könnyen megközelíthető lenne a hely, ha mondjuk, a Horog utcát alkalmassá tesszük erre – némi szélesítéssel -, netán az Abonyi úti felüljáró irányából, a vasúti ingatlanokon keresztül bekötő utat vezetünk ide. Amin akár buszok is közlekedhetnének.

Végignézve, hogy mi minden pusztul ezen a területen, nyugodtan mondhatjuk, itt lenne a legjobb helyen az évtizedek óta hiányzó, szolnoki, fedett sportuszoda. Lényegében csak a meglévő medencék fölé kellene egy modern – a fenntarthatóságra is figyelemmel lévő – épületet emelni. Mellette lenne hely akár nagyobb edző- és sportcsarnoknak, de szabadtéri pályák kialakítására is. És egy kis telekátszabással a szükséges parkolókat, sőt a vendégségbe érkezők kiszolgálására alkalmas éttermeket és szállodákat is meg lehetne valósítani. Mondom, anélkül, hogy vagy a belvárost tennénk tönkre – a Dami szűk helyének beépítésével -, vagy a város üde ligetébe húznák fel újabb, méretes építményeket.

Az elmúlt évek uniós fejlesztéseit tekintve, egyáltalán nem gondolom túlzónak az álmaimat. Nem mondom, hogy mindent egyszerre fel lehet építeni, de neki kellene kezdeni. Állítólag a terület már a városé. Lakópark, ipari üzem, kacsalábon forgó palota nem építhető ide. A MÁV strand és környéke – hacsak el nem dózeroljuk, mint a Damit – nem alkalmas másra, csak sportlétesítmények elhelyezésére. Amihez persze pénzt kell szerezni. De hát erről szólhat a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklus, és ezt jelenti a sikeres városfejlesztés.

Nem vagyok türelmetlen. Szolnok alapításának 900 évfordulójára, mai áron 3-400 milliárd forintnyi közösségi beruházás valósult meg a városban. Olyan dolgok, amire szerintem 1960-ban a város 99%-as azt mondta, hogy felépülésük lehetetlen és kizárt. Többségét azonban ma is használjuk. Szolnok alapításának 950. évfordulójáig van még 11 évünk. Ami éppen elegendő ahhoz, hogy álmodjunk, tervezzünk, lobbizzunk, pénzt szerezzünk, alapkövet helyezzünk el, építkezzünk és avassunk. Mondjuk azoknak a gyerekeknek a részvételével, akik még meg sem születtek, de akik hamarosan szolnokiak lesznek.

Szóval a Véső útra álmodok egy több medencés sportuszodát, egy modern sportcsarnokot, mellette edző csarnokokkal, szabadtéri pályákkal, egy-két jó étteremmel és szállodával. De mivel én nagyokat szoktam álmodni, mindezt olyan különleges építészeti megoldásokkal és formákkal álmodom, aminek 2025 körül az egész világ a csodájára fog járni, és ami Szolnokot a világ építészeti térképére is felteszi.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Akkor most hogyan?

Tudom én - magamról is -, hogy szeretünk szabályokat szegni. Egy kis előnyért meg hülyének nézzük a törvénytisztelőket. Mintha boldogabbak lennénk attól, hogy a közös törvények ránk nem, csak másokra vonatkoznak. De azért nagyhangon magyarázzuk, hogy bezzeg máshol.

Lakásfogságban (4.): Legyen vége!

Azt kívánom, hogy ez legyen az utolsó, a koronavírus miatt született blogbejegyzésem. Még akkor is így legyen, ha ez most ismét arról fog szólni, hogy mennyire félvállról veszik egyesek a megelőzést. Pedig az mindig könnyebb és olcsóbb, mint a mentés. De hát a minták sem segítenek.

Innen menni kell?

"Itt minden úgy szar, ahogy van. Innen el kell menni. - Tessék, semmi akadálya." Nagyjából így zajlott egy rövid párbeszéd a Budapest-Szolnok IC egyik első osztályú kupéjában. És persze, nem itt ért véget. Ahogy az én gondolatfüzérem sem.

Elvirágzott

A nyár végérvényesen kezdetét vette azzal, hogy sajnos véget ért az idei Tiszavirág Fesztivál. Ami az én szememben ismét olyan volt, hogy van miért várni a következő nyár elejét. A forgatagban hol sodródva, hol egy tányér fölül nézelődve, levontam magamnak néhány szubjektív tanulságot.