10. helyezett: Kádár/Tünde cukrászda
Szolnok egykori korzóján, a város egyik legszebb szecessziós épületében, a majd egy évszázadon át legendás cukrászda csúfos és vállalhatatlan hónapok után idén bezárt, újra csak bérlőre vár. A hely, aminek legendás szolnoki sütemények megszületéséhez volt köze. A hely, amilyenhez hasonlót csak a polgárosodott városokban találtunk. A hely, ami jó pár generáció számára nagybetűvel jelentette a Cukrászdát. A hely, ami ismét üresen áll. Kár.
9. helyezett: Tisza-parti tájékoztató táblák
Szerintem a még csak tervezett RepTár projekthez kapcsolódóan, egy földtől elrugaszkodott pályázatíró találhatta ki a Tisza-parti sétányra a szolnoki nevezetességeire utaló táblákat és elektronikus tájékoztatókat. Amelyek a sétány jelentős részéhez annyira illenek, mint öltönyhöz a gumicsizma. Ráadásul nem értem: nekünk, szolnokiaknak vagy az idegeneknek szólnak? Ha az utóbbiaknak, akkor őket miként vesszük rá, hogy meg is találják ezeket a táblákat? És, ha megtalálták, elmondjuk nekik, hogy a térképen nem minden jelölés helyes?
8. helyezett: Kamionok a Szapáryn
A Belvárosi Nagytemplomtól a Templom úton át a Szapáry út őrizte meg legszebben a város első aranykorának hangulatát. Ráadásul itt a város három XVIII. századi épületének egyike, Szolnok első emeletes háza, egyik legrégebbi köztéri szobra. Mindaz, amit a sajnos nem túl gazdag épített örökségünkből úgy kellene óvni, mint a hímes tojást. Érthetetlen, miért düböröghetnek itt még mindig több tíztonnás kamionok.
7. helyezett: Tisza szálló
Tudom, hogy magántulajdon. Tudom, hogy rengeteg pénz kellene a felújításához. Tudom, hogy öt évvel ezelőtt nem ezt ígérték az új tulajdonosok. Mindent megértek, ám képtelen vagyok elfogadni, hogy a város legszebb részén, az első világháború után nagy nehezen magához térő Szolnok egyik emblematikus épülete, ami aztán évtizedeken át jelentette a helyi vendéglátás és fürdőkultúra csúcsát, immár évek óta kívül és belül, kőben és szellemiségben méltatlan a múltjához.
6. helyezett: Járási ügyészség épülete
Nem az épület küllemével van a baj, mert különbözhet az ízlésünk. És elhiszem, hogy egy újabb, közpénzen fenntartott hivatalnak kellettek helyiségek. A baj egyrészt az, hogy közpénzen építkeztek, miközben köztulajdonú, hasonló funkcióra alkalmas vagy alkalmassá tehető épületek állnak üresen Szolnokon. Másrészt pedig az, hogy a Varga mögötti üres telek beépítésével pont a Varga – az ország egyik legjobb középiskolája – bővítését és korszerűsítését sikerült zárójelbe tenni. Ami azért probléma, mert erre bő nyolcvan éve tett ígéretet a város, azaz ennyi ideje nem tartjuk a szavunkat. Emiatt került ez az idén átadott épület erre a listára.
5. helyezett: Útfelújítások csatornarekonstrukció nélkül
Előre jelzem, hogy a derűs TOP 10-be a nyári, szinte az egész városra kiterjedő útfelújítások pozitívumként fognak szerepelni. Ide most azért került be, mert az elmúlt hónapokban jól látszott, hogy meddig marad sima és egybefüggő az aszfalt, ha alatta a közműveket nem cserélik ki. A mi belvárosi utcánkban harmadik alkalommal bontották fel az aszfaltot, de azt hiszem, az Ady Endre út hasonló beavatkozásai sokkal jobban mutatják, mi is a baj ezzel az óriási beruházással. A kevesebb (út) több lehetett volna.
4. helyezett: A nem épülő M4
Ha nem változik semmi, akkor néhány hónapon belül Szolnok lesz az autópályáktól és/vagy valódi gyorsforgalmi utaktól mind kilométerben, mind időben legtávolabb elhelyezkedő megyeszékhely. Annak ellenére, hogy a város körül félbehagyott építkezések folytatására, a fővárossal való valódi modern, közúti összeköttetésre két-háromhavonta elhangzanak ígéretek. Ám csak a magukra hagyott homokdombok szétfolyása az egyetlen, ami biztos. Meg a szépen emelkedő halálos balesetek száma a XX. században ragadt 4-es elkerülőn.
3. helyezett: A Vasútállomás rekonstrukciójának késése
Nem akarok hazudni, de mintha 2014-re vagy 2015-re ígérték volna a szolnoki Vasútállomás teljes rekonstrukcióját. Még az Újszolnok ideiglenes állomásnévvel is találkoztam valahol. A környék pályaépítései kapcsán pedig hittem is a beruházás eljövetelében. Ám eltelt egy újabb év a 41 éves Vasútállomás korszerűsítése nélkül. Azaz Szolnok egyik kapuja nem a XXI. századra, hanem a XX. századi Balkánra emlékeztet. (A 3. és 4. hely szabadon felcserélhető, a lényeg, hogy a két leggyakoribb közlekedési eszközzel Szolnok, 2016-ban sem volt kulturáltan megközelíthető.)
2. helyezett: A Fáklyavivő elbontása
A Tiszaliget bejáratánál elbontott Fáklyavivő – egyesek emlékezetében Felszabadulási emlékmű, másokéban Fagyis ember – története két dolog miatt kívánkozik ide. Egy: senki nem tudta megmagyarázni, miért éppen most kellett elbontani a rendszerváltás előtt 19, utána meg 27 évet álló szobrot. Kettő: ma sem tudni, hová került és mi lesz a sorsa. Merthogy pár nappal a rapid bontás előtt még arról volt szó, hogy Szolnokon marad, és végre itt is lesz egy szoborpark, meg valamiféle, a XX. századdal szembenéző múzeum. Ennek a szobornak a sorsa egy dologra fog emlékeztetni: őszintének lenni és igazat mondani 1970 óta sem tanultunk meg.
1. helyezett: Az Aranylakat-ügy
Hogy a tragikus állapotú Aranylakattal valamit kezdeni kellett a Tisza-híd Liget felőli lábánál, az nem kérdés. A dobogó legfelső fokát a helyi építési szabályozás furcsa módosítása, a módosítás előtt jóval megjelenő – azt már tényként kezelő – ingatlan hirdetések, és mindezzel összefüggésben a Tiszaliget sorsáé való aggódás teszi indokolttá. Azaz előfordulhat, 2016-ra, az Aranylakat-ügy miatt úgy kell majd emlékeznünk, hogy a jórészt társadalmi munkában kiépített pihenőövezetből ekkor kezdett magánérdekeket szolgáló lakóövezet lenni.
