10. helyezett: Hellasz görög étterem

Három dolog miatt került fel Vangelisz úr januárban megnyitott étterme erre a listára. Egyrészt, mert a környéken élők életét megkeserítő, Sütő utcai lepukkant kocsma helyén nem csehót nyitott. Másrészt, mert lassan egy év alatt sem adott alább a színvonalából, maradt a minőség. Harmadrészt, mert vállalkozása kitűnően bizonyítja, hogy jó éttermet bárhol lehet nyitni, a szolnokiaknak is, akik igenis értékelik, ha valaki szívvel-lélekkel produkál minőséget a vendéglátásban. Sok régi, csak sírni tudó vendéglátós vehetne példát a Hellaszról.

9. helyezett: A Millér gőzgépe

Csak azért soroltam viszonylag hátra a Millér régi szivattyúházának gőzgépeit, mert se nem 2016-ban gyártották, se nem 2016-ban mentették meg azokat. Én viszont idén – a Kulturális Örökség Napok keretében – láthattam először ezen ipar- és helytörténeti kincseket, amiket szerencsére értő szakemberek, és az őket támogató vízügyi igazgatóság őriz szeretettel. Ha egyszer a kültéri bemutató és a lassan harmincéves benti kiállítás is megújul, akkor Szolnok egy újabb különleges turisztikai attrakcióval lesz gazdagabb. És vonzóbb.

8. helyezett: Gyerekek szobor

A civil összefogás és a helyi értékek megőrzésének jelképét látom Nagy Sándor 1975-ben készült, a Városmajor út és a Sebestyén körút sarkán álló Gyerekek című, 2016-ban – számomra – ismeretlen kezek által megtisztított alkotásában. Újra fehéren ugyanis a Gyerekek szobor arról mesél, hogy az utóbbi években Szolnokon elpusztított köztéri alkotásoknak ilyen sorsuk is lehetne. Képzeletben megszorítom az ismeretlen kezeket. Magunknak pedig azt kívánom, legyen folytatása a munkájuknak, mert Szolnok több mint száz szobra ezt vagy többet érdemel!

7. helyezett: Rádiógyűjtemény a Múzeumban

Ugyancsak a civil kurázsi és a Szolnok múltja iránti elkötelezettség ?győzelmének? tekintem, hogy a néhai Vasziliádisz Anesztisz, rádió és televízió műszerész évtizedekig építgetett technikatörténeti gyűjteménye a mester halálával nem az enyészeté, hanem a Damjanich János Múzeumé lett. Ahol ráadásul nem egy raktár mélyére került a több száz régi rádió, tévé, magnó, lemezjátszó, hanem a főépület látványtárába, ahol bármikor megtekinthetők. Ha pedig az értékes gyűjtemény feldolgozása is megtörténik, akkor igazán helyére kerül Anesztisz úr emlékezete.

6. helyezett: Vasúti Almárium

Az utóbbi években kevés jó dolog történt a szolnoki Vasútállomáson. Idén nyáron azonban – az egyébként szombathelyi illetőségű – Kondor Balázs, forgalmi csomóponti főnökségvezető csodát művelt az utascsarnokban. Az évek óta üresen álló butikokat rendbe tette, és bennük a nyár elején elhelyezte féltett MÁV-os gyűjteményének egy részét – pár száz darabnyi kincsről van szó -, ahol így képet kaphatunk a magyar vasút működéséről, nagyjából száz évet átívelve. És ezzel létrejött a Szolnoki Vasúti Almárium, ami a maga nemében egyedülálló – és sok tekintetben csoda – az országban.

5. helyezett: A Tiszaligeti Stadion felújítása

Bő negyven év után megújult a Tiszaligeti Stadion. Abba most ne menjünk bele, hogy a helyi meg a magyar foci mikor lesz méltó ehhez és a hasonló épületekhez, meg kell-e ennyi stadion, és mire fordíthattuk volna a beruházás árát, ugyanis a Tiszaligeti Stadion már Szolnokon van, a miénk és el nem viszi innen senki. Annyira meg lehetünk optimisták, hogy bízzunk benne, lesznek még ebben a stadionban teltházas mérkőzések és rendezvények. De az sem baj, ha addig több sportoló gyerek leli benne örömét, mint néző. Az pedig, hogy a régi bejáratokat megőrizték, nálam csillagos ötös.

4. helyezett: Járda- és útépítés a városban

Ne firtassuk, hogy miért volt hirtelen fontos a belváros szinte valamennyi utcáját újraaszfaltozni és új járdát építeni, hiszen 2016-ban se kampányidőszak nem volt, se aranybánya nem nyílt a város alatt. Azzal együtt, hogy a mélyben lévő közműveket nem sikerült kicserélni, ami miatt rendszeresek az útfelbontások, azért elismerendő: szebb és komfortosabb lett a város. A hepehupás, lyukas és foltozott járdákhoz képest például nagyságrendekkel jobbak lettek a gyalogos közlekedés feltételei Szolnokon. És ugye a szép járdát meg az egybefüggő aszfaltot se viszi már el innen senki. Azt meg ki tudja, mikor lesz legközelebb hasonlóra lehetőség. Tehát miközben az egyik szemünk sír, a másik nyugodtan nevethet.

3. helyezett: A Tiszavirág Fesztivál esernyői

Szolnok legfontosabb turisztikai és kulturális eseménye az évtizedes múltra visszatekintő, júniusi Tiszavirág Fesztivál. Ahol nemcsak a zenei és a gasztronómiai kínálat különleges, hanem a környezetet érintő vizuális attrakciók is. Idén különösen kitettek magukért Kovács Ákosék. A vasból készült szobrok zseniálisak voltak, kár, hogy némelyik nem maradt a városban. A Tiszai hajósok terének kerengőjében berendezett retro öltöző-kocsma a maga bumfordiságával volt vicces és kedves. A legnagyobb dobás azonban a tér fölé helyezett színes esernyők voltak.

2. helyezett: RepTár

Amikor még csak az ötletet ismertem, nekem sem tetszett. Amikor azonban megnyílt, levettem a nem létező kalapomat, és elismertem: volt értelme a RepTár létrehozásának. Nemcsak azért, mert egy országosan is egyedülálló, és mint látjuk, távolról is turistákat vonzó szolnoki múzeum jött létre, hanem azért is, mert megmentett néhány fontos régi épületet és tárgyat, továbbá lendületet adhat egy lepukkant városrész fejlesztésének. Persze nem kis feladatra vállalkozik a pár hónapos intézmény, hiszen hamarosan elmúlik az újdonság vonzó varázsa, és immár kihagyhatatlan tartalmakkal kell Szolnokra csábítani a kirándulókat. Szerintem ez van annyira szép feladat, mint amennyire szép volt a RepTár létrehozása.

1. helyezett: A Városháza visszaépített kupolái

Az év meglepetése volt számomra, hogy a Városháza hetven évvel korábban elpusztított kupoláit valóban helyreállították, sőt az egész épület külső homlokzatát felújították. Amikor szűk két évvel ezelőtt először írtam a főbejárat fölé szerelt ordenáré bádogozásról, ami után nagy hirtelen bejelentették az eredeti tervekre figyelő rekonstrukciót, azt hittem, ez is csak egy üres ígéret lesz. Tévedtem. Csak azt sajnálom, hogy a Városháza helyreállítását nem ünnepeltük meg valami hatalmas rendezvénnyel, amin mindenki átérezhette volna, milyen fontos dolog történt. Mert tényleg mit akarunk a jelentől és a jövőtől, ha nem tiszteljük a múltunkat? Amivé 2016 is válik.

Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Esztendőt! Találkouzzunk 2017-ben is!