Be kell vallanom, hogy asztali örömök terén elég konzervatív vagyok. Mások ezt úgy szokták megfogalmazni, hogy nincs bennem kalandvágy, nehezen próbálok ki új dolgokat. A magam részéről e két megállapítást inkább úgy vegyíteném, hogy hangulat kell a jó evéshez. Az olyanhoz, amikor az ember nem jól lakni, táplálkozni, hanem szórakozni akar.
Azt hiszem, egy ilyen pillanatomban álltunk be először a szolnoki piacon a Bajári Istvánné, őstermelő boltja előtt kígyózó sorba.
Így persze nem fogják megtalálni, tehát először jó szívvel útba igazítom Önöket. Bajári Istvánné üzlete a szolnoki piacon a csarnokban bent van. A Ságvári körút felőli oldalon, nagyjából középen. Bemenni nem lehet, a csarnok felé nyílik két kiszolgáló ablak, amelyek előtt általában hosszú sorok kígyóznak. Érdemes hinni a többieknek, álljanak be nyugodtan a két sor valamelyikébe, megéri a várakozást.
Vessenek meg érte, de körözöttet nem nagyon ettem korábban. Lehet, hiba volt, de Bajáriné kellett ahhoz, hogy ezt belássam. Az ő körözöttjének ugyanis mindig gyönyörű a színe, egyenletes a fűszerezése és olyan állagú, amihez szívesen nyúl az ember. És, hát az íze! Telitalálat. Vegyenek hozzá valahol valami jófajta házikenyeret, a piacon zöldséget, meg esetleg a békéscsabai kolbászostól – a virágosok felőli bejáratnál van a bódéja – enyhén csípős, nem túl kemény kolbászt, és tényleg azt fogják érezni, ennél jobb dolguk sose legyen. Ráadásul ez a körözött még egy hét múlva is az, aminek szombaton megvettük.
Mint említettem, rettentő konzervatív vagyok, de a bolt felirata szerint abonyi őstermelő képes kibillenteni a hülyeségemből. A krémsajtja is kihagyhatatlan. A legjobb vasárnapi reggeli az egyik karéj kenyérre ezt, a másikra meg a körözöttjét kenni. És, ha még a parenyica sajtból is ehetünk hozzá, hát az asztalunkra száll a mennyország.
A bolt előtt sorban állva tapasztalhatjuk, hogy sokan esküsznek a tejükre, a tojásukra, a tejfölükre és a sajtjaikra. Nem bő a választék, viszont, ami van, arról mind hihető, hogy nemcsak finom, de valóban házias is.
A multikat hülye akciókkal, meg műmagyarkodással nem lehet legyőzni. Meg nem is kell. Viszont ilyen őstermelők, mint az abonyi Bajári Istvánné, aki állítólag három generációs családjával műveli ezt a csodát, elcsábíthatnak bennünket. Esküszöm, azt kívánom nekik, hogy generációk éljenek meg abból a kétkezi munkából, ami örömet terít az asztalomra. Akinek meg gusztusa van az ilyesmire, támogassa őket azzal, hogy beáll a szolnoki piacon lévő boltjuk előtt kígyózó sorba.
