Ugyanúgy ne legyen igazam, ahogy 2016-ban, amikor az Aranylakat helyére épülő társasház érdekében módosított helyi építési szabályzat apropóján aggódtam! Akkor attól féltem, hogy a Tiszaliget elején, az egykor legendás étterem helyén épülő, háromemeletes társasház – illetve a körülötte lévő telkekre vonatkozó HÉSZ módosítás – megnyitja a Ligetet a lakások építés és így benépesülése előtt. Ebben akkor és most is volt/volna ráció, hiszen a szinte a belvárosban lévő területen több olyan telek is található, amelyek alkalmasak lehetnek társasházak vagy önálló villák építésére, és ahogy már 2016-ban, ma is vannak lakott ingatlanok a Tiszaligetben. Az egykori főiskola/pártiskola közelében már épült is egy társasház, amelyet láthatóan állandó otthonként használnak a tulajdonosaik/bérlőik. Szóval, ne legyen igazam, de az ördög nem alszik!

Főleg, hogy hetek óta érdekes „híreket” hallani a Tiszaliget végében található, annak idején úttörőtábornak és KISZ-vezetőképzőnek épített táborról. Az ott több mint két évtizede rendszeresen helyet bérlő zenei tábor 2026-ra például már nem kapott időpontot. Más forrásból azt hallani, hogy a jelenleg a Szolnoki Élménysziget márkanév alá behúzott Turisztikai Központ több dolgozójára is már csak ezen az őszön van szükség. Néhányan pedig arról is beszélnek, hogy az ország egyik legnagyobb, viszonylag még jó állapotban lévő gyermek- és ifjúsági tábora az év végén bezár, és talán más sorsot szánnak neki. Rögzítsük: mindez csak találgatás, meg nem erősített „hírek”, nem tényállítások! Ugyanakkor aggodalomra adhatnak okot.

Mert ne legyen kétségünk afelől, hogy adott esetben a Turisztikai Központ területén pillanatok alatt felépülhetne egy több száz lakónak otthont adó lakópark, akár villákkal, akár társasházakkal. Főleg, hogy a közelben ott „árválkodik” az egykori honvédségi üdülő területe, üres a valamikor camping telke, sőt a motel melletti területek is ideális helyek lennének olyan lakóparknak, mint amilyen a volt Tüdőkórház területén is épült. És, ha már párhuzamok: a Tüdőkórház területének rehabilitációjára is elköltött a város 20 millió Norvégiából kapott forintot 2009-ben, hogy aztán veszni hagyja az egészet. Tehát semmire sem biztosíték, hogy a tiszaligeti tábort pár éve közel félmilliárdból újították fel részlegesen. A Tiszaligettel kapcsolatos fejlesztői fantáziát pedig csak tovább piszkálhatja, hogy a Csáklya utcai Tisza-híd bal oldalán tiszaligeti lehajtót is terveznek.

Lehet az egészre azt mondani, hogy ha az elszegényített, kifacsart városnak pénzre van szüksége, akkor ahhoz nyúlhat, amilye van. Illetve lehet az is egy vélemény, hogy ha már a Tiszaliget nagyjából 70 éves történetének első fele az építkezésről, a második – a rendszerváltás utáni – a megőrzésről szólt, akkor a következő éveknek sem kellene a funkcióváltást jelentő beépítéséről szólnia. Már csak azért sem, mert a Tiszaligetet az egykori szolnokiak építették. Szerintem nincs olyan szolnoki, kiknek a szülei és/vagy a nagyszülei – ha már itt éltek – ne járultak volna hozzá nagyon sok társadalmi munkával és nem kevés pénzzel (nem teljesen önkéntes felajánlás) a Tiszaliget kiépítéséhez. Volt, aki a vízvezetéket ásta, más utat vagy gátat épített, sokan vállalti üdülőket gründoltak, és nem kevesen a Turisztikai Központban is benne hagyták a fiatalságuk néhány szabadnapját.

Kívánom, hogy ismét csak riogassak! És legyen túlzás a felszólítás: el a kezekkel a Tiszaligettől! De nem ártana végre tisztán látni ebben a kérdésben (is). Amire a következő, szeptemberi közgyűlés tökéletes alkalom lehetne. Tudjuk meg a bennünket képviselőktől, hogy a Tiszaliget melyik ingatlanjai vannak a város tulajdonában, azokon van-e bármilyen korlátozás! Kiknek vannak még telkei vagy előjogai a Tiszaligetben? A jelenlegi 17 képviselőnek mi a szándéka a Tiszaligettel? El tudják-e képzelni, hogy a Tiszaliget egészén vagy egy részén lakóövezet jöjjön létre? Ezek egyszerű kérdések, amikre egyszerűen, tehát mismásolás, egymásra mutogatás, a másikhoz viszonyítás nélkül lehetne válaszolni. Mert a hallgatás nagyon rossz üzenet lenne.