2025.08.27. (szerda)

Tiszaligetünk napjai

Tiszaligetünk napjai

Dátum:

Akinek az elmúlt fél évszázadban volt valamennyi köze Szolnok bármelyik iskolájához, annak biztos, hogy van legalább egy emléke az ötvenéves Tiszaligeti Napokról. Márpedig akkor érdemes felkeresnie az ebből az alkalomból készült honlapot, amit nemcsak olvashat, de személyes emlékeivel is bővíthet.

Sajnos nem derül ki, hogy a www.tiszaligetinapok.hu oldalt ki vagy kik készítették, így csak feltételezem, hogy a Szolnoki Sportcentrum munkatársai vagy megbízottjai vannak a háttérben. Pedig érdemes lenne feltüntetni a nevüket, és nemcsak azért, mert a magam részéről nekik szeretném ítélni Szolnok idei év honlapja címét. Hiszen mind a kivitelezés, mind a forma elismerésre méltó, ugyanakkor nálam a múlt közös feltárása érdekében tett kezdő lépésekkel vitték el a pálmát. Hanem azért is, mert európai – ezért nálunk még mindig szokatlan – módon nyúltak ehhez a fél évszázada kezdődött történethez.

Nagyon szimpatikus, hogy az oldal szerkesztői nem akarják eltitkolni vagy elmismásolni a Tiszaligeti Napok indításakor megfogalmazott célokat. Nem akarják szépítgetni vagy átírni, hogy a város talán legrégebben, megszakítás nélkül, ugyanazon a néven futó eseményét 1963 őszén az akkori egyetlen párt és csatolt részei hozták létre, majd tartották életben majdnem három évtizeden keresztül. Célja pedig a szocializmus értékeinek megvédésére képes ifjúság nevelése volt. Persze csak papíron és a propaganda szövegekben, mert szerintem a résztvevők 99%-a mindig is csak egy jó bulinak tekintette az aktuális Tiszaligeti Napokat, ami jó alkalmat teremtett arra, hogy a város fiataljai a más iskolákba járókkal találkozhassanak.

Nekem bő negyedszázados az utolsó emlékem a Tiszaligeti Napokról, és bevallom, a kötelezően előírt sportot nem nagyon kedveltem. Viszont az egész hétvégén át zajló, iskolák közötti meccseket kifejezetten szerettem. Ültünk valamelyik pálya szélén és látszólag drukkoltunk a csajoknak, vagy valóban lelkesedtünk a suli végső győzelemre esélyes csapatáért, de két napon át kint voltunk a Ligetben, és iskola nélkül voltunk együtt. Ha előkerülnének Janó vagy Gyula 1987-88 körül ezeken az eseményeken készült fotói, nemcsak a hangulatot tudnám jobban felidézni, de a www.tiszaligetinapok.hu oldal fejlesztéséhez is hozzá tudnék járulni.

Amire mindenkit csak bíztatni tudok. Ugyanis a Tiszaligeti Napok története egybe a Tiszaliget és a város személyes története is. A már az oldal indulásakor is elérhető fotók és dokumentumok bepillantást engednek a mögöttünk hagyott évek, történelemkönyvek lapjaira soha nem kerülő pillanataiba. Megelevenednek olyan fiatalok, akik közül ma már sajnos sokan nincsenek közöttünk, vagy éppen már az unokáik kergetik a labdát a Liget fái alatt. És persze, ha jobban megnézzük a képeket, apró érdekességek potyognak az ölünkbe Szolnok történetéből.

Nézzék meg például a címlapon használt – a tiszaligetinapok.hu oldalról letöltött – fotót, ami gyönyörűen mutatja, hogyan is nézett ki a belvárosi Tisza-híd szandai oldala 1963-ban. Az előtérben, a járdán heverő vasszerkezetek a híd építésére utalnak, a Halászcsárda épülete pedig az 1970-ben épült Aranylakat elődje lehet. Természetesen még nincs a helyén a „fagyis ember” szobra, és még a ligeti lejáró is teljesen máshogy volt kialakítva.

Vagy vessünk egy pillantást a Tisza-hídon zárt sorokban vonuló diákokat mutató képre. Ez már az új híd, viszont a kép bal oldalán még láthatók azok a pillérek, amelyek az építését szolgálták. Kihagyhatatlanok a kisvonatos képek is, amelyek a még mindig feldolgozatlan történetű szolnoki úttörővasútról adnak némi információt. Hozzáértők biztos, meg tudnák mondani, hogy a két nyitott kocsit milyen mozdony is húzhatta a hatvanas évek végén, amikor már létezett a vonal a Vidámkert és az úttörőtábor között. Az úttörők díszsorfala között elhaladó M21-es Volga pedig egy igazi kortörténeti dokumentum. Ahogy megcsillan a napsugár a Volga krómozásán, a fiúk meg csodálkozva nézik a díszsorfalból az akkori autócsodát. Szinte hallom a Volga méltóságteljes nyekergését, ahogy himbálózik a Tiszaliget füvén.

A hétvégén lezajlik az idei Tiszaligeti Napok. Az oldalt viszont biztos, hogy nem csukják be. Így kiváló fóruma lehetne legalább a Tiszaliget történetének feldolgozására. Hol volt a Vidámkert? Meddig járt a kisvasút? Hogyan épült a stadion, a sportcsarnok, hol állt a kiállított utasszállító? Csak néhány kérdés, amiről beszélgetnünk kellene.

(A felhasznált képet a Tiszaliget.hu oldalról valók)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A valóság a legjobb meseíró

Az utolsó emberevők, a rá bízott rabnővel megszökő fegyőr, egy tajtékpipáért folytatott per. Csak néhány azok közül a történetek közül, amelyek nem egy Móricz vagy Móra novelláskötetben, hanem A szolnoki törvényszék története a sajtó tükrében című könyvben jelentek meg.

Szerethető TVM-könyv

Mindent meg tudok bocsájtani egy olyan könyvnek, amelyik a közelmúltat nem próbálja szépíteni, és például az egykori állampárttól kapott Élüzem címről ugyanúgy szó esik benne, mint az MSZMP helyi szervezetének megalakulásáról. A TVM ugyanis így része a város múltjának.

Világvége: kösz!

Úgy tűnik, az ígért időpontban mégsem következett be a világvége. A magam részéről eddig semmi pozitívumot nem találtam ebben az őrületben. Mígnem megvettem az Eső téli számát. Esküszöm, ezért megérte a világvégével ijesztgetni.

Csak zsebkendővel

Vagy én lettem szentimentális, vagy Csiky Gergely darabja az, mindenesetre férfi létemre szipogtam A nagymama első felvonásának a végén. Körülnézve láthattam, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Amiért elsősorban Almási Évát, és az ő szerethető nagymama figuráját kell okolnunk.