Hatszáznegyvenkilenc. Bojtos Gábornak, a MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár elképesztően elszánt munkatársának köszönhetően 2017-ben azt mondhatjuk, hogy ennyi szolnoki lakos vesztette életét az 1914-18 között zajló első nagy világégésben. Ráadásul a Szolnok és az első világháború című, áprilisban megjelent kötetnek köszönhetően többségükről azt is tudhatjuk, hogy a Monarchia hadseregének mely egységében harcoltak, hol, mikor és miben hunyhattak el. Sőt, sokak rövidke életébe is bepillanthatunk a születési adatok, a szülők, a vallás, netán a bevonulás előtti foglalkozás révén.

Ha valaki azt gondolná, hogy mindez egy XX. századi háborúban, a katonaságra jellemző precizitás mellett természetes, az legalább akkorát téved, mint azok, akik 1914 nyarán azt állították, hogy mire a levelek lehullanak, a katonák hazatérnek. Az első világháború után nem sokkal, majd az elkövetkező szűk száz esztendőben is csak találgatások voltak – és vannak – a világ, az országok és a városok pontos emberveszteségeit illetően.

Ugyanis kevés város büszkélkedhet olyan elszánt kutatóval – és a munkáját segítő intézménnyel -, mint Bojtos Gábor és a szolnoki levéltár. Több év kitartása van az említett adatsorban, és az azt közlő Hátország, hősök, emlékezet alcímet viselő kötetben.

Ami persze csak részben a hiánypótló lista miatt fontos. Részben inkább azért, mert rövid, de lényegre törő írásokban és jól válogatott, gazdag forrásokban vázolja fel Szolnok 1914 és 1918 közötti életét. Képet kaphatunk a kiegyezés után indult, a mai város képét és szerkezetét is meghatározó aranykor utolsó néhány évéről éppúgy, mint a háború alatti katonai szolgálat, a hadigondozás vagy éppen a háborús gazdaság részleteiről. Miként a helyi iskolák háborús sorsáról és veszteségeiről, illetve a már a harcok idején megindult és a mai napig tartó emlékezésekről. Közben pedig ömlenek ránk az elképesztően érdekes információk a város múltjáról, Szolnok átalakuló helyszíneiről és a település életében meghatározó személyekről. Legyenek azok polgármesterek vagy éppen ma is működő iskolák alapító igazgatói. Kiegészítve – vagy kicsit elviselhetőbbé téve a nehéz témát – a hétköznapokhoz tartozó, ma már kis színesnek tűnő történetekkel, amikből kikerekedik például egy meg nem történt merénylet, a piaci árak befolyásolása vagy éppen a hadifoglyok foglalkoztatása körüli polémia. Nyugodtan mondhatjuk: arról a közel ezerötszáz hátországi hétköznapról esik szó érthetően és tényszerűen, ami közben nem lehetett megfeledkezni arról, hogy a város férfilakosságának közel 4%-a odaveszett valamelyik fronton.

Bojtos Gábor remek könyve alapmű Szolnok történetének megértéséhez és feldolgozásához. Olyan könyv, aminek minimum minden iskola és könyvtár polcán ott kell lennie, de szerintem nem nélkülözheti egyetlen szolnoki történelem tanár sem. Mert az első nagy világégés e könyv segítségével hozható test, pontosabban város közelbe. A Szolnok és az első világháború című kötet ugyanis pontosan arról szól, amit a címe sugall: közünk volt hozzá, bennünket is érintett, ezért nem feledhetjük.

(A temetői felvételek a szolnoki külső reformátustemető első világháborús sírjainál készültek, amelyek gondozását Bojtos Gábor ugyancsak szívén viseli.)