Reménykedem, hogy nincs igazam. Mert az nem lehet, hogy egy 258,42 millió forintos beruházásba nem fért bele egy 47 éves tábla megmentése. Egy tábláé, amely azoknak a névtelen szolnokiaknak állított emléket, akik 1974-ben társadalmi munkában építették a Kolozsvári úti óvodát.
Újabb táblasirató
(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2021. június 10-én jelent meg először.)
Dombi Gábor városvédő építésznek köszönhetően idén már tévedtem egy emléktábla ügyében. A Mátyás király úti négyemeletes szalagházak építésének és az abban résztvevő brigádoknak emléket állító, és az éppen aktuális szigetelés kapcsán eltűnt tábláról derült ki a cikkem megjelenése után, hogy nem verték szét – mint a Táncolókat a volt Borostyán művelődési ház bejárata fölött -, hanem megőrizhetően szedték le a felújítás előtt. A kivitelezők végső elvonulása előtt pedig nemcsak visszaszerelték az eredeti helyére, de meg is tisztították azt. Esküszöm, jól esett helyreigazítani magam.
Sági Csaba, a bélyeges téglák szolnoki gyűjtője hívta fel a figyelmemet egy másik eltűnésre, aminek én még nem tudtam a végére járni. Az Eötvös téren, a kistemplom mellett az elmúlt hónapokban felújították az idősek otthonát, ami 1926-ban épült. Legalábbis erre utalt az épület főhomlokzatán, a friss felújításig olvasható évszám. Ami most éppen nem látható. Hogy ez már mindig így lesz, vagy valakinek eszébe jut az évszámot visszahelyezni, a jövő mutathatja meg.
Miként azt is, hogy vajon örökre vagy csak időlegesen tűnt el a Kolozsvári úti óvoda bejárata mellől az az üvegtábla, amelyet 1974. március 1-jén helyeztek el. Felirata szerint az óvoda a város fennállása 900. évfordulójának tiszteletére épült társadalmi összefogással. Mégpedig a Mezőgép (ma már nem létezik, egykori telephelyén a McHale készít mezőgazdasági gépeket), az ÁÉV (azaz a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat, egykori székházában ma az ÁNTSZ működik), a Május 1. Ruhagyár szolnoki egysége (a Rékasi úti laktanya mellett ontotta például az öltönyöket), a TITÁSZ (Tiszántúli Áramszolgáltató), a TIGÁZ (Tiszántúli Gázszolgáltató) és a SZÖVTERV (azaz a szövetkezetek tervezővállalata) dolgozóinak és a város lakóinak társadalmi munkájával. Azaz sok száz szolnoki dolgozott ingyen azon, hogy a nem sokkal korábban elkészült vagy még épülő Szántó körút környéki új házakba költözők gyerekeinek legyen hová óvodába járniuk.
Tudom én, hogy nem volt különleges, sőt értékes sem az a tábla. Még azt is elfogadom, hogy valakit a szocializmus „pozitívumaira” emlékeztette. Ám mindezekkel együtt sem értem, hogy a Kolozsvári úti óvoda 258,42 millió forintos beruházásának a lezárásakor miért nem kerülhetett vissza ez a tábla a helyére. Nem sokba került volna se szépen leszedni, se kicsit megtisztítani, se visszaszerelni. Csak a szándékon múlt volna. Vagy múlik? Örömmel igazítanám magam helyre.
