Ha van valaki, aki a sokak által olvasott, népszerű irodalomba elhelyezte Szolnok nevét, akkor az Gárdonyi Géza. Miként talán azt is neki köszönhetjük, hogy általa lett tömegek előtt ismert a török kori szolnoki vár léte. És tőle származik annak az igencsak fontos mondásnak az alapja, miszerint a „várak ereje nem a falakban vagyon”. Abba most tényleg ne menjünk bele, hogy az Egri csillagokban Szolnoknak nem túl fényes szerep jut, és mi lett volna, ha Gárdonyi esetleg nem Heves megye székhelyén telepszik le, hanem nálunk. Az ugyanis ma már elvitathatatlan, hogy Eger és az egri vár legjobb reklámja Gárdonyi Géza (1863-1922) volt, aki élete utolsó évtizedeiben, mint az „egri remete” alkotott, így az sem véletlen, hogy ott még életében utcát neveztek el róla.
Szolnokon erre csak a harmincas években került sor. Ráadásul nem egy régi, korábban más nevet viselő közterület kapta meg az egyik legnagyobb magyar regényíró nevét, hanem egy akkoriban új utca. Merthogy a mai buszpályaudvar mellett induló és a Kút utcáig nyúló rövid közterületet csak a harmincas években nyitották meg. Szolnok 1927-ben kiadott, első komolyabb várostérképén még csak egy kis köz – 1894-ig Császi, aztán Csiga köz – nyílt a Horánszky út 73. és 89. számú telkek között. Majd a tíz évvel később megjelent, de a korábbi alapokat használó térképen már szerepel a Gárdonyi Géza utca, ami ugyanúgy a Horánszky 73. és 89. között indult, és a végével beletorkollott a Kút utcába. Ekkoriban még volt páratlan oldala is az utcának, amit a Kolozsvári és a Pozsonyi útról nyíló hosszú telkekből alakítottak ki. Egyébként nagyon is érthető módon, hiszen ezzel a környékre akkor jellemző telekméretek alakultak ki.
Feltételezem, hogy a Gárdonyi utcában még álló régi házak – talán kettő van belőlük az Ady kereszteződéshez közel – a harmincas évek végén épültek. Az utca mai képe viszont a hatvanas években kezdett kialakulni, amikor eltűnt a páratlan oldala. Egyrészt a Kolozsvári úti „lakótelep” négyemeletes házainak építése miatt, ugyanis ezek többsége átlóg a Gárdonyira. És amelyek aztán valamikor a hetvenes években életre hívták a Szolnokra annyira jellemző, ma már értékes telkeken álló, belváros garázssorok egyikét. Másrészt pedig a hetvenes évek közepére felépült, előző buszpályaudvar miatt, amelyhez egy gyönyörű, kerek, irányító központ is tartozott, amely talán az egykori 3-as, 5-ös és 7-es telkek helyére épült.
Aztán a kétezres évek adott új lendületet az utca átváltozásának. Az Ady Endre úti sarkán felépült a több szintes Pelikán pláza, amihez az egész közterület elejét meghatározó, kerengős autófelhajtó csatlakozik. Illetve egy néhai garázssor helyén felhúzták a Gárdonyi üzletházat, miközben a páros oldal régebbi házai fokozatosan többlakásos társasházaknak adták át a helyüket. Ez utóbbi folyamat a mai napig nem zárult le, és nincs kétségem afelől, hogy amíg egyetlen földszintes ház lesz ebben az utcában, addig tartani is fog.
Számomra három különlegessége van ennek az utcának. Az egyik, a már említett, rendkívül hosszú garázssor, ahol mai áron számolva, szinte aranyárban lévő telkeken tárolnak autókat. Tényleg kíváncsi vagyok, mikor lát majd fantáziát egy befektető ezeknek a felszámolásában.
A másik az a néhány kertkapu, ami szerintem szintén szolnoki jellegzetesség a két kapufa fölötti beton áthidalókkal. Milyen jó lenne ezeknek a történetére, kialakulására rájönni! A harmadik pedig az utca elején a Koxi ajándék és divatáru „bolt”, amit a Kádár-kori maszekok és butikok emlékére addig kellene védetté nyilvánítani, míg el nem dózerolják. Aki élt és vásárolt a nyolcvanas években, az talán velem együtt emlékszik ezeknek a butikoknak a fontosságára, a hiánygazdaságban betöltött szerepére és kínálatára. Koxi bácsi butikja legendaként él az emlékezetemben, ahol magnókazettát egész biztosan, de talán farmert és vászonnadrágot is vásároltam.
Persze mi köze van mindennek Gárdonyihoz? Vagy van-e egyáltalán köze Gárdonyinak Szolnokhoz és a környékhez. Miután Gárdonyi Szegeden és Egerben is élt, talán joggal feltételezhetjük, hogy többször átutazott Szolnokon. Érdeklődése révén azt sem tartom kizártnak, hogy az egykori vár környékét is felkereste. Így akár az is előfordulhat, hogy megfordult a Tabánból az Eger felé vivő országúthoz vezető Horánszky utcán, amiből aztán évtizedekkel később már az ő nevét viselő utcát nyitották.
(A 3. fotó forrása: Fortepan. A 4. kép Túry Gyula munkája.)
