A Liget utca helyét egészen biztos, hogy a vasút, pontosabban az 1857-ben megnyílt Szolnok-Debrecen vonal jelölte ki. Talán nem túlzás azt gondolni, hogy nyomvonalát az akkori vasútállomás és a Jászság felé vivő kocsiút vasúti átkelője között közlekedők taposták ki. Ez pedig azt is jelentheti, hogy az 1860-as évektől folyamatosan épülhettek itt házak, amelyek közül néhánynak a portája a vasút telkével volt határos. Cseh Géza Szolnok város utcanevei című könyvében arról ír, hogy a vasútállomás mellett volt egy kis ligetes terület, ahol az 1880-as években táncmulatságokat rendeztek, ahonnan az utca neve is ered. Márpedig, ha ez így volt, az előző századfordulón elkeresztelt szolnoki közterület az elején lévő „parkos” részről kapta a nevét akkor, amikor már több ház is állhatott rajta.

Az 1926-ban megjelent Szolnok térképen jól látható, hogy a Baross utcából, lényegében a vasútállomás elől induló Liget utca jórészén ugyanolyan apró telkek sorakoztak, mint a Jósika vagy a Kápolna út környékén. Valószínűsíthetjük, hogy ezeket a gazdálkodásra nem alkalmas portákat állami kishivatalnokon – vasutasok, postások, gyári alkalmazottak – népesítették be, akik a 20. század elején, de talán még az első világháborút követően is itt, Szolnok IV. kerületének a szélén találtak megfizethető házhelyeket. A régi térképet nézegetve számomra az is elég valószínűnek tűnik, hogy a Pest felől kocsiúton érkezők, a vasúti átkelő után a Lehel és a Liget utcát használva érték el a Jászság felé vivő úthoz tartozó másik sorompót. Mivel a szolnoki vasúti átkelők hosszan leeresztett sorompóiról még a hatvanas évek újságjaiban is lehet olvasni, nem lehet kétségünk afelől, hogy a Liget utca végén a második világháború előtt is rendszeresen feltorlódhattak a síneken való átkelésre várók.

A kishivatalnokok, azaz az egyszerű szolnokiak utcája nyolcvan évvel ezelőtt tűnt el. Pusztulása 1944. június 2-án, az első szövetséges bombázás idején kezdődött, de valószínű, hogy a szeptember 19-ig tartó Szolnok elleni támadásokban később is kapott találatokat. De, ha nem is hullott volna rá néhány eltévedt, eredetileg az állomásnak és a mellette lévő rendezőpályaudvarnak szánt bomba, a rengeteg robbanóanyag ereje akkor is elsodorta volna az itt álló házak jelentős részét. Nem férhet kétségünk ahhoz, hogy ezeknek a bombázásoknak sok szolnoki áldozata a Liget utca lakója volt. Ami tulajdonképpen eltűnt a föld színéről. Ahogy egy 1961-es légifelvételen is látható, az utcában lényegében csak a Thököly utca felőli részen maradhattak használható házak. Azzal együtt, hogy a terület ilyen jellegű „kiürítéséhez” a háború utáni romeltakarítás is hozzájárult.

A Liget utca elejét a hetvenes évek első felében – a Jubileumi tér kialakításának a megkezdéséig – buszfordulónak használta a helyi közlekedési vállalat. Beépítése, és ezzel együtt újraszámozása már a hatvanas évek közepén elkezdődött, amikor elindult az utca elején lévő négy darab, három-három lépcsőházas, négyemeletes lakóház építése, amelyek sok rokonságot mutatnak a Várkonyi tér és a Vosztok út környéki hasonló házakkal. A Levente utcáig – azaz a Mátyás király úti iskola udvaráig – tartó minilakótelep „fontosságát” mutatja, hogy a VÁTI fotókon is megörökíttette elkészültüket. Akkoriban még játszóterek és nem üres parkok voltak a tömbök között, ami csak a környék demográfiai változására utal. Egyébként azt mondhatjuk, hogy a Liget utcának ez az egyetlen lakott része, mert a Thököly sarka közelében lévő egy-két kertesházon kívül a többi telket ma már intézmények foglalják el. (fotó: Fortepan.hu/VÁTI)

Az intézmények betelepülése a hetvenes évek elején kezdődött, amikor a mai 6-os számú telken felépült a Számítástechnikai Ügyvitelszervezési Vállalat (SZÜV) akkor még lapos tetős, emeletes irodaháza, ahol minden bizonnyal Szolnok első számítógépei is üzemeltek. Nem sokkal később elkészült a Mátyás király úti általános iskola is, aminek csak az udvara foglalja el a Liget út páratlan oldalát. Ez viszont kijelölte a környék új otthonait kiszolgálni hivatott bölcsőde és óvoda helyét is, amelyek ma már más funkcióval bírnak. Az utca fejlesztése a hetvenes évek végén fejeződött be, amikor a Nemzetközi Gyermekév tiszteletére átadták a „kisegítő” iskolát, amely egyben a 4458-as számú Nógrádi Sándor Úttörőcsapat otthona is volt. Ezek az egykori közintézmények ma Szolnok egyik legfontosabb és legtiszteletreméltóbb munkát végző pedagógiai és esélyegyenlőségi intézményei, de úgy is mondhatnám: a város közös lelkiismeretének és emberségének egy része is itt „lakik”.

Számomra érdekes az utca páros oldala, amely számozása alapján „rövidebb”, mint a másik. A 2-es számú ingatlant nem is találtam meg. Hacsak nem az a hatalmas üres placc a MÁV területe mellett, ahová oly sokszor ígértek már P+R parkolót az illetékesek, és a Levente utca felőli sarkán a környék egyik legelhanyagoltabb, ismeretlen célú épülete áll. A 4-es számú telek viszont a 6-os mögött található, és mindenféle kiszolgáló épületek – talán még a szolnoki állomás néhai felvonulási épületei is – állnak rajta. Ez a kis „ficak” pedig azt is jelenti, hogy az egykor nyílegyenes Liget utca az első házai elvesztése után, legalábbis az alsó részén, kicsit „kanyargós” lett, már, ami a házszámok sorrendjét illeti. Talán a 20. századi sorsát rajzolja meg?