2025.08.27. (szerda)

Végem van!

Végem van!

Dátum:

Elvesztettem a fogadást, amit előző feljegyzésem végén ajánlottam. Azt hittem, az idők végezetéig tátonghatok és növekedhetek Szolnok egyik csendes, ám olykor forgalmas utcáján. Végem van! - Egy lyuk utolsónak tűnő feljegyzései az aszfaltról.

11-lyuk2_400Körülbelül két hete születtem, és a múlt heti feljegyzésemben még azt írtam, hogy az idők végezetéig fogom díszíteni Szolnok egyik utcáját a gyalogosok, a bringások és az autósok legnagyobb bosszúságára. Úgy tűnik, tévedtem. De menjünk sorba!

Ott fejeztem be, hogy születésem másnapján két bójával és egy oszloppal jelöltek meg ismeretlen munkások. Másnap reggelre a két bóját ismeretlenek meglovasították, és a vasrudat is inkább belém állították, így már alig voltam észrevehető. Egy alattomos lyuknak nem is lehetett ennél jobbat kívánnia, hiszen egy beláthatatlan kanyar után így már jó eséllyel számíthattam az autókra, a kvázi gyalogátkelő miatt pedig a gyalogosoknak és a bringásoknak volt esélyük, hogy súlyosan belém botoljanak.

11-lyuk6_400Ráadásul a kilátásaim a hétvégén sokat javultak. Vicces kedvű és erőtől duzzadó fiatalok, útban valamelyik kocsma felé, úgy látták jónak, hogy nem kell az a vasrúd se belém, semmi értelme ilyesmivel riogatni az embereket. Szépen kiszedték belőlem, és a szomszédos üres telekre hajították. Istenem! Micsoda emberbaráti gesztus. Én csak egy lyuk vagyok az úton, tehát nem igazán tudom megítélni, mennyi munka belenevelni a fiatalokba ezt a remek mentalitást, de köszönöm. Legalább egy napig semmi nem figyelmeztetett a létezésemre.

Aztán jött valaki, aki úgy gondolta, hogy cserép vagy valami kaspó lehetek. Letört faágakat szúrt belém. A zöld lombok pedig figyelmeztették a felém járókat, hogy ott vagyok. Még akkor is, amikor két nap után már kezdtek elszáradni a leveleim.

De még ekkor is reménykedtem, hogy az esőknek köszönhetően tovább nőhetek, és előbb utóbb csak kitörök egy kereket vagy egy bokát. Hisz más hasznom nincs, csak hogy munkát és megélhetést biztosítsak az autószerelőknek és az orvosoknak.

11-lyuk4cl_400Aztán alig két hetesen a legszebb álmomból felriasztottak. Először nem igazán értettem, hogy a belváros közepén, a lakóházak szegélyezte keskeny utcán mi az a zaj. Ám rájöttem. A megjelölésemre érkezett Víz- és Csatornaművek feliratú kisteherautó dízelmotorja zúgott mellettem, miközben két munkás, túlkiabálva az autót megbeszélte, hogy miként kerítsenek körbe, és milyen nagy vagyok már. Hú – gondoltam -, mennyi mindent kell még az emberektől tanulnom. Egy szolgáltatónak így kell viselkednie, az a jó, ha reggel fél hatkor már mindenki tudomást szerez a környéken arról, hogy a cégnél bizony serényen dolgoznak.

Bevallom, még ekkor se hittem, hogy bárki bánthat. Azt gondoltam, talán célba ért az előző feljegyzésem, és valaki megnyugtatja a lelkiismeretét és a hosszú hétvégére csak bekerítenek. Kaptam három oszlopot, meg sárga műanyag szalagot, aztán szépen, láthatóan meg lettem jelölve.

És tudják, mi történt? Két és fél óra múlva már aszfaltvágó és kőtörő zúgott mellettem. Négy munkás csákányozott, lapátolt, teherautók jöttek, és mire eljött a délután, betömtek, mint egy lyukas fogat. Még valami géppel is ugráltak rajtam.

Lényegében eltűntem. Már csak egy pár négyzetméteres folytonossági hiány emlékeztet az utca aszfaltján arra, hogy valamikor léteztem. Még ott a kerítés, ami reggel még engem jelölt, de én már nem vagyok. Ha így haladunk, néhány nap múlva friss aszfaltot terítenek a helyemre, és akkor már tényleg semmi nem emlékeztet rám. Csak ez a két blogbejegyzés.

Testvéreim! Vajon veletek mi lehet?

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hozhat és vihet az elkerülő

A főváros, de az ország és Európa nyugati fele is legalább negyedórával közelebb került Szolnokhoz a nyáron. A következő csoda - a tervek szerint - 2022 tavaszán jöhet el, amikor elkészül a várost északról elkerülő M4-es újabb szakasza. Kérdés, hogy ez segít-e majd Szolnok közlekedésén.

Háborút vagy csatát vesztettünk?

Ballagok reggel a belvárosból az állomás felé, miközben legalább négy szolnoki középiskola mellett megyek el. Csapatostól jönnek szembe, vagy félreeső zugokban ácsorognak diákok. Száll a cigarettafüst, parázslik a dohány. Többségük nincs tizennyolc!

Helyesbítés: A Dami helyéről

Még márciusban került egy régi képeslap az Album rovatba. A képen a megyeháza hátsó homlokzata látható, előtte egy gondozott parkkal, a későbbi Damjanich uszoda helyén. A fotóhoz fűzött szöveget most Csönge Attila levéltáros, dokumentumokkal alátámasztva helyesbítette. Köszönet érte.

Sír a Tisza

Vallom, hogy a magántulajdon szent és sérthetetlen. De azt is, hogy a magántulajdonosnak sokszor közösségi kötelezettségei is vannak. Különösen egy olyan épület esetében, amely a város szimbóluma is lehetne. Mindez onnan jutott eszembe, hogy öt éve cserélt gazdát a Tisza Szálló.