Sokan tudhatják, hogy Szolnok fontos szárazföldi és vízi utak találkozási pontján helyezkedik el, a középkorban és a kora újkorban jelentős központ volt. Ugyancsak közismert, hogy az elmúlt ezer esztendőben mind az egyházi, mind a világi és katonai építkezések számottevőek voltak a településen. A Tisza-Zagyva találkozásánál egykor erős vár állott, és Magyarország legkorábbi, állandó Tisza-hídjait is itt építették meg. Ezek az átkelőhelyek nagy szolgálatára voltak az ország kereskedelmének, a 16-17. század békésebb korszakaiban például évente több tízezer szarvasmarhát hajtottak át rajtuk a nyugat- és dél-európai piacok felé.

Mára mi maradt meg a nagyszerű építészeti alkotásokból, napjainkban milyen kézzelfogható bizonyítékok szemléltetik Szolnok történelmi jellegzetességeit? A különböző korszakokban milyen lehetett a vár és a város? Most induló sorozatunk ezekre a kérdésekre keresi a választ. A továbbiakból az is kiderül, milyen összetett munka a régészet, milyen sokirányú tevékenységet, gondolkodást igényelnek a hiteles megállapítások.

Az első kérdésre sajnos röviden csak annyit mondhatunk, hogy Szolnok régészeti örökségéből a felszínen semmi nyom nem maradt, minden a föld és a víz alá került. Pusztulásuk oka egyrészt az, hogy a település meglehetősen viharos történelmet tudhat maga mögött, több alkalommal porig égett, továbbá a középkori és a kora újkori vár, valamint város területét új épületek foglalták el. A természet erői sem voltak kegyesek: a vár utolsó maradványait az 1879-es nagy tiszai árvíz mosta el. (A képen a vár területe a legutóbbi árvíz alkalmával készüklt fotón.)

Ezek a tények önmagukban még nem jelentenének megoldhatatlan feladatot, ennél szomorúbb viszont, hogy a városi régészet nálunk még csupán gyermekcipőben jár. A tervszerű ásatások mindmáig hiányoznak, eddig csak kisebb leletmentésekre adódott lehetőség. A vár és a régi város helyének, valamint települési szerkezetének meghatározásához a szórványos régészeti adatokon kívül az írott források, hadmérnöki felmérések, történeti térképek, légifotók, továbbá a mai utcahálózat, utcanevek, illetve a domborzati és vízrajzi viszonyok nyújtanak támpontot.

Tegyünk közösen egy sétát Szolnok múltjában!

A középkort és a kora újkort főként használati tárgyak reprezentálják, emellett jóval kevesebb számban egyéb leletek, például ágyúgolyók is megőrződtek, amelyek a Damjanich János Múzeum kiállításain tekinthetők meg. A fazekas termékek között az ép példányok ritkák, jelentős részük töredékes formában a palánkkal övezett mezőváros, valamint a vár területéről és különösen a vár alatti Tisza-partról kerültek elő.

A Bástya utcában 2010. július-augusztusában elvégzett ásatást megelőzően a vár védműveinek – palánkfalak, bástyák és árkok – elhelyezkedéséről, építéséről, átépítéséről sem rendelkeztünk hiteles régészeti adatokkal. Mára a Zagyva eredeti, keleti ágának maradványai is elenyésztek, egyedüli hírmondója a feltöltődött ősi meder, a Pityó területén épített MÁV Kórház előtti kis tó (mellékelt kép). A Zagyvának a Tabán és a Tisza közötti jelenlegi szakasza ugyanis csak az 1550-es várépítés során kiásott várárokból alakult ki.

A máshonnan ideérkezők zöme azt sem tudja, hogy a történelmi Szolnok legfontosabb helyére, az egykori vár területére lép, ha a belvárosból átsétál a Gutenberg téri Zagyva-hídon. Néhány elnevezésen kívül – pl. „Vár” városrész, Vártemplom, Várplébánia, Bástya utca – ma már alig utal erre valami. Gyakran a szolnokiakat is megtéveszti a Verseghy úton található, az ezredforduló körül megszűnt Vár ABC helyén működő Vár-Kert Áruház neve. Az épület valójában nem az egykori erődítmény területén található, hanem attól jóval keletebbre.

Dr. Kertész Róbert