Szolnok belvárosában, igaz, egy mellékutcában, de ott, ahol valamikor fontos kis üzletek (itt vettem az első pintyemet) és legendás presszó működött, majd szépreményű, igényes vendéglő is nyílt, ma üres a ház, eladók/kiadók a helyiségek. Ez a Sütő utcai épület a szolnoki kereskedelem és vendéglátás lakmuszpapírja, ami szerintem éppen azt mutatja, baj van. Nem a hellyel, nem az egykori üzemeltetőkkel, hanem Szolnok vásárlóerejével és igényeivel.

Igényes lehet az az albérlet, amit így kínálnak. Milyen jól mutatnak a város közepén a fákra ragasztott tacepaók. Ültess egy hirdetőoszlopot, és megmentesz egy fát? Vagy, aki hirdetőoszlopot használ az környezetvédő?

És vérlázító. Vannak kiállítások, amelyeknek olyan mélyen van a színvonala, hogy nem szabad róluk írni. Az Agórában látható Magyar rocklegendák a kétes eredetű fotóival, kisiskolásokat megszégyenítő installációival, jó ízlést sértő festményeivel, érthetetlen koncepciójával minden eddig látottat alulmúl. Ezt így ne lehet, nem szabad. Ez méltatlan a helyhez, a magyar rockzenéhez és a megidézett zenészekhez, akik csak eszközei egy elszabadult hajóágyú magamutogatásának. Kerülendő!

Biztos, nem az ragasztotta ki, akinek üzlet ez az üzenet. És az is biztos, hogy a lakatok levágói se nagyon járnak mostanában a Tiszavirág-hídon. Vagy járnak, de nekik csak a lakatokkal van dolguk. Az illegális reklám senkire sem tartozik. Mert ki merne arra gondolni, hogy már a Tiszavirág-híd sincs biztonságban. Köszönjük Ibiza!