Negyven évvel ezelőtt már épült a régi Tabán helyén az első 22 lakás, de még volt némi remény, hogy Nagy István és Pár Nándor álmaiból valami megvalósuljon. Mert ők azt szerették volna, ha az amúgy értéktelen házak helyén, az eredeti zeng-zugos utcák vonalvezetését megtartva olyan városrész épüljön, aminek a közepén 6-8 kismesterség-műhely működik, így időnként kirakodó vásárokat is tarthatnak ott. De épült volna a gyaloghíd közelében Zagyvára néző kisvendéglő, a Tabán közepén borozó és cukrászda, a Tabán 50 mellett pedig, amit a Hortobágyi Nemzeti Park újított fel, halászcsárdát is el tudtak volna képzelni. Ma már tudjuk, mindezekből semmi sem lett, de még annyi sem menekült meg, mint az ugyancsak a Nagy István tervezte csongrádi halászfaluból.

Persze 1985 augusztusában nemcsak a Tabán helyén folytak építkezések Szolnokon. Az Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) például a Mártírok útján – a mai Reptárral szemben – 128 lakáson dolgozott, amiknek az átadását az év végére ígérték. A közelben, a Tompa Mihály úton viszont elkészült 63 garzonlakás, amit fiatal házaspárok igényelhettek, ha volt 120 ezer forintjuk a beugróra, az amúgy 451 ezerért kínált lakásokhoz. Akkor még segítettek a munkahelyek is, így nem maradtak üresek a lakások, sőt azok, akik a Széchenyi városrészben vártak új otthonra, még irigykedhettek is, pedig negyven éve már az új víztorony kelyhét emelték a helyre a lakótelep szélén. Ezen kívül épült a Szolnoki Tejipari Vállalat új üzeme a tárházzal szemben, Szandaszőlősön társadalmi munkában 60 személyesre bővítették a bölcsődét, a Százados úton lévő Alfa Autójavító pedig 9,5 millió forintból gyorsjavító-műhelyt és ügyféltermet adott át.

Természetesen 1985 augusztusában sem csak beruházásokról szóltak a hírek a helyi napilapban. Hanem például arról is, hogy sok év kihagyás után újra működni kezdett a Békás szökőkút, és a múzeum belső udvarán, a Tisza-szobor alatt is csobogott a víz. A városban 100 parkot és 110 játszóteret gondozott a Szolnoki Közterületfenntartó Intézmény, miközben Szegednek csak 70 játszótere volt. Augusztus elsejével Schwajda György személyében új direktort kapott a helyi színház, a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának vezetésével pedig Vágási Kálmánt bízták meg. Közben sramli zene szórakoztatta a Damjanich uszoda melletti Kassai söröző vendégeit, 3 forintra emelték a fagyi árát, és elindult a Tomi emlékezetes mosópor kampánya, aminek nyereménye egy Wartburg lett volna, csak hát a Vegyiben valaki jó viccnek találta rengeteg kulccsal teleszórni a mosóporokat, ami miatt később óriási botrány lett.

A fél évszázaddal ezelőtti augusztus Szolnokon leginkább a város 900 éves jubileumáról, és az annak tiszteletére rendezett eseményekről és beruházásokról szólt. Elkészült például a Réz utcai 900-as ABC, miközben már tervezték a Verseghy úti Vár ABC építését. Átadták a harmadik Jubileumi óvodát, ahová Szandáról is hordták a gyerekeket busszal. Gőzerővel folyt az új buszpályaudvar építése, és végéhez közeledett az új Vízügyi szakközépiskola beruházása. Még hosszan lehetne sorolni a 900 éves Szolnok ünnepségsorozat 1975. augusztusi történéseit, de most csak egyet emelnék ki: nemcsak itt tartották a lottósorsolást, de a megelőző héten a Hajdú-Bihar, Szabolcs és Szolnok megyében értékesített lottószelvények hátuljára a város ünnepi, pelikános címerét is rányomták.

Persze, a megyei pártlap akkoriban nemcsak a sikerekről számolt be, annak ellenér sem, hogy az ország gazdasági nehézségei miatt 8 oldalra kellett csökkenteni a terjedelmét. Szó esett például arról, hogy a József Attila úton el kellett bontani a Mozdonyvezetők otthonát, ám a cserébe ígért művelődési ház építése még sehol sem tartott. Sőt, miközben minden épült, a város közművei egyre nehezebben bírták a növekvő lakosság kiszolgálását, így a Kertvárosban és Szandaszőlősön olyan mértékű gondok voltak a vízellátással, hogy a város tanács takarékosságra szólította fel az ott lakókat.

A hat évtizeddel ezelőtti újságokat lapozgatva három nagyobb beruházást feltétlenül érdemes kiemelni 1965 augusztusából. Az első fontos, de kevésbé látványos volt: a Gábor Áron téren elkezdődött az új, és akkor modern szennyvízátemelő építése, amihez kapcsolódóan még egy évtizeddel később is voltak útfelbontások Szolnokon. A második leginkább a helyi építészet bölcsőjeként fontos, hiszen ekkor kezdték alapozni a Szolnok megyei Tervező Vállalat irodaházát a Kossuth úton, az akkori Úttörőház mellett. A következő két és fél évtizedben nagyon sok szolnoki és megyei épületet ebben a házban álmodtak meg. A harmadikat, a színház melletti tízemeletest még nem, az a Kossuth téri 1. számú irodaház legfelső szintjén született a város és a Tisza-part csúfjára. A vállalhatatlan helyen álló, 63 lakásos társasház talán egyetlen pozitívuma, hogy építése előtt szolnoki fiatalok bonthatták el a helyén lévő régi házakat 1965 augusztusában, hogy az így nyert építőanyagból az Áchim úton építsenek maguknak új otthonokat.

Ugyanekkor újságcikket ért az is, hogy a Nemzeti szálló földszintjén újra kávéház nyílt Szolnokon, a Zagyván túli lakótelepen – ami ekkor még nem Tallinn városrész – átadták az ezredik otthont, a Beloiannisz és a Ságvári körút kereszteződésében – ma a Baross és a Szapáry sarka – pedig üzembe helyezték Szolnok első közlekedési lámpáját. De a régi lapszámokból megtudható az is, hogy elkészült Simon Ferenc Diáklány című alkotása, amit nem sokkal később helyeztek el a Tiszaparti gimnázium előtt. Miközben Mészáros Lajos 7 darab, közel egy négyzetméteres mozaikképen dolgozott, amiket pedig a Kolozsvári úti új óvoda falára szántak.

És rendhagyó módon néhány csemege 1955 augusztusából, amikor például a Szolnoki Köztisztasági Vállalat egy zárt, billenős Csepel szemétszállító autót kapott, miközben abban az évben már hat darab ló és egy locsolókocsi is érkezett a céghez. Abban az évben még működött az Eötvös téri víztorony – persze, hiszen csak 45 éves volt –, így talán nem meglepő, hogy a felújítására 1 millió forintot költött a város. Persze akkoriban még mások voltak a prioritások. A Megyei Építővállalat és az Építők Szakszervezete például a Tisza Antal út 1. szám alatt – ma a Verseghy könyvtár része – építők műszaki klubját nyitott 3000 könyvvel, biliárd- és pingpong-asztalokkal. A Szolnok megyei Tatarozó Vállalat pedig üzemi konyhát és emeletes munkásszállót adott át az Ostor utcában, merthogy tíz évvel a háború után bőven volt munkájuk, ráadásul a dolgozói többsége nem szolnoki volt. De ugyancsak a munkavállalói jólétet szolgálta a megyei tanács udvarára épített 100 személyes ebédlő és konyha is, ami alá garázst építettek a 350 ezer forintos beruházás keretében.