2025.08.27. (szerda)

Voksolás előtt

Voksolás előtt

Dátum:

Az önkormányzati választást nem politikai ügynek tekintem. Sokkal inkább személyesnek. Amikor kvázi megállapodást kötök valakivel, valakikkel, hogy helyettem a lakóhelyemen miket oldjanak meg. Szóval, van egy listám, hogy mit várok a következő ciklus képviselőitől.

Ez a lista persze rettenetesen szubjektív, és nagyban meghatározza, hogy a városon belül hol élek, merre járok és miket szoktam csinálni. De ez vagyok én, csak egy választópolgár, és magamból kiindulva fogalmazom meg az elvárásaimat. Tehát íme a lista, ami nem tükröz fontossági sorrendet.

 

A belvárosi szórakozóhelyek megrendszabályozása

Belvárosi lakosként tarthatatlannak érzem, hogy lakóházak közé szorítva olyan szórakozóhelyek – kvázi kocsmák – működnek, amelyek vagy kerthelyiséget tartanak fenn, vagy az előttük húzódó utcát tekintik annak a vendégeik. Elvárom tehát, hogy lakóházak mellett 11 óra után csak olyan vendéglátóhely lehessen nyitva, amely teljesen hangszigetelt, és amennyiben bárki a helytől számított 10 méteren belül az utcán italozik, kaszinózik, lakat kerüljön a műintézet ajtajára. Szigorú? Persze. Mert egy kocsmát egyszerűbb bezárni vagy korlátozni, mint több száz embert elköltöztetni vagy arra kényszeríteni, hogy tűrjön.

 

A belváros hétvégi takarítása

A péntek és szombat esténként, 18 óra után nyitva lévő szórakozóhelyek által fizetett hozzájárulásból a belváros utcáinak szombat és vasárnap délelőtti teljes és alapos takarítása. Mert az nem állapot, hogy hétvégenként csak szétdobált üvegek, szemét és emberi ürülék között lehet Szolnok belvárosában sétálni. A szórakozóhelyek hasznából, vagy a vendégek által fizetett felárból – tehát nem az én adómból – tessék eltüntetni ezeket a nyomokat.

 

A belváros utcáinak újraburkolása

A belváros legtöbb utcája olyan, mint ha foltvarró tanfolyamot szerveztek volna az útburkolóknak. Részben, mert a városnak ezen a részén a legrégebbiek a földalatti közművek, itt épülnek a leggyakrabban régi házak helyén újak, és ezek azok a közterületek, amiket nemcsak az erre felé élők használnak. Nem kívánom azonnal, csak a következő öt évben fokozatosan.

 

A Sóház utca lezárása

Annak ellenére, hogy ha a Verseghy gimi előtt újra működne az útakadály, nekem is körbe kellene járnom, elvárom a Sóház utca időszakos lezárását. Úgy, ahogy pár éve még működött: reggel 8 és 18 óra között. Mert a szépen burkolt utak inkább legyenek a gyalogosoké és a bringásoké. Ráadásul így érvényesülne igazán a Rózsakert, a Tisza parti sétány és a gyaloghíd.

 

A nehéz teherautók kitiltása

Vicc, hogy Szolnok tágan vett belvárosába bármilyen teherautóval be lehet hajtani, és a legszebb részeken végigdöngetni. Pár táblával távol lehetne tartani a zajos, utakat romboló és csupán a rövidebb utat kereső teherautókat. Szándék és elhatározás kérdése.

 

A kerékpárutak karbantartása

Az elmúlt négy év egyik legklasszabb fejlesztésének tartom a kerékpárút-hálózat bővítését. Remélem, folytatódik. Ahogy azt is, hogy a most elkészült, illetve az itt-ott már húszéves utak karbantartására is futja majd. A bringások fejét lecsapó faágak lemetszése, az aszfalttal küzdő fű kikapálása, a lyukak befoltozása nem lenne nagy feladat.

 

P+R parkolók kialakítása

Reggelente úgy érzem, nem egyéni szociális probléma, hogy a vasútállomás környékén – szemben a Pestig lévő településekkel – nincs egy P+R parkoló sem. Tudomásul kellene venni, hogy a főváros agglomerációja vagyunk, ahol az ilyesmi megléte alapvető dolog. Sőt, a Tisza túloldalán, mondjuk a Szandai réten is kialakítanék ilyet úgy, hogy onnan buszok hozzák a belvárosba az ingázókat.

 

A Kossuth tér felélesztése

Heti, hagyományos piacot szeretnék az egykori Piacz téren. Körben pedig vendéglőket és minőségi üzleteket. Ha kell, akkor városi ösztönzéssel vagy büntetőadóval, ami ráveszi az itteni ingatlanok tulajdonosait, hogy inkább adják ki a helyiségeiket, mintsem megérje azokat üresen fenntartani.

 

Jelképes épületek megmentése

Nem tudom, kiknek a tulajdona a tárház, a Pelikán, a Tisza és az egykori Nemzeti szálló, az Eötvös téri víztorony, a Baross és a Kápolna utca sarkán lévő Hasznos-ház, a főiskola Ady Endre úti egykori épülete, a régi indóház, az egykori szakszervezeti művelődési ház. Azt viszont igen, hogy a városképhez szervesen hozzátartozó, és immár évek, évtizedek óta pusztuló épületeink így akkor sem maradhatnak, ha nem köztulajdonban vannak. Ha megy szép szóval, ha nem, akkor adókkal, helyi rendeletekkel, ezek alapján kirótt bírságokkal, a tulajdonosok pellengére állításával, de el kell érni a megmentésüket. Mert közös értékeink.

És, ha már épületekről van szó. A jövőre 40 éves szolnoki vasútállomás kitakarítása, új funkciókkal és feladatokkal való megtöltése, majd egy alapos renoválása sem halogatható. Azért vannak országgyűlési képviselőink és egyéb jó kapcsolatokkal bíró szolnokiak, hogy lobbizzanak ezért.

 

A Tiszaliget békén hagyása

Nagyon szeretném, ha a Tiszaliget ingatlanjaira senki nem vetne szemet, és a Liget még évtizedekig ilyen és az maradhatna, mint ami most. Nem akarok ott újgazdag lakásokat, buli negyedet és fedett uszodát sem. Ha ez utóbbira lenne pénz, tessék a MÁV strand helyén felépíteni egy szuper uszodás sportkomplexumot.

 

Még több kultúrát

Tudom, hogy ettől egyik napról a másikra nem lesz több pénze a városnak. Én viszont imádom a Tiszavirág Fesztivált, a levéltárat, a Tisza mozit, a Szolnoki csatát, a Katonazenekari Fesztivált és sorolhatnám. Ezek olykor már a város szélét jelző táblán túl is felkeltik a figyelmet. Tehát, ha az én adómról van szó, abból nekik adjanak. És, ha még futja, akkor a múzeum, a könyvtár és a színház is kapjon belőle azzal a kitétellel, hogy haladják meg mai önmagukat.

 

Közért dolgozó köztereseket

Nagyon várom a pillanatot, amikor megjelenik a felirat a közterületesek irodáján és autóin, hogy teljes személyzet- és látásmódcsere. Mert akkor majd nem lóg hónapokig tacepaó a belváros fáin, nem lehet bárhová hirdetőtáblákat kihelyezni, nem vágódok hanyatt a szakadt csatornákból csöpögő és megfagyó víz miatt, a befektetési céllal vett belvárosi telkeken kaszálják a parlagfüvet, és folytathatnám.

 

Szándékosan nem beszélek munkahelyteremtésről, adókról, uniós források megszerzéséről, presztízsberuházásokról, az egyik oldal által sikerként, a másik oldal részről kudarcként beállított ügyekről. Ahogy arról sem, hogy ki milyen párti, ki mit tett le vagy nem eddig az asztalra.

Nem. Csak arról beszélek, hogy mitől érezném én még jobban magam Szolnokon. Mert általában most is jól érzem, de azért vannak elvárásaim és céljaim.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Minden megoldás érdekel

A télnek, főleg, ha nincs hó, van egy hatalmas hátránya. A kopasz a fák és bokrok nem takarják el azt a rengeteg szemetet, amit a természet lágy ölén képesek vagyunk elhelyezni. A főváros felől Szolnokra érkező vonat ablakából valami elképesztő kép tárul az érkezők és átutazók elé.

A jövőnk napja

Történelmi dátumaink közül a május 9-ével se tudunk mit kezdeni. Európában 1945-ben ezen a napon hallgattak el a fegyverek. Öt évvel később pedig Robert Schuman javaslatot tett az Európai Uniót megalapozó szervezet létrehozására. A mi jövőnk a Béke és Európa első napjain indult.

A tulaj, a kivitelező és a szomszédok

A városi együttélés különösen nehéz, ha valami szokatlan történik. Például az amúgy csendes utcában új házat kezdenek építeni. Ilyenkor más az érdeke a leendő tulajdonosnak, a kivitelezésben közreműködőknek és az akaratukon kívül egy felfordulás közepén élő szomszédoknak.

Építők és lakók

Egy építkezés akkor sem magánügy, ha magánterületen zajlik. Különösen nem lakókörnyezetben. Főleg nem hétvégén. Az építkezések mikéntje nemcsak a beruházóról és a kivitelezőről árul el sokat, de a település irányítói, hivatalnokai és lakói közötti viszonyról is.