Az 1991-es kaposvári Országos Színházi Találkozón ajánlotta fel Schwajda György, a Szolnoki Szigligeti Színházat 1985 óta irányító direktor, hogy a következő évi eseménynek a megújult szolnoki színház legyen a helyszíne. Az eredetileg 1912-ben épített, majd többször renovált teátrumot 1990-91-ben nemcsak felújították, de alapterületét is duplájára növelték, és 1991. április 19-én nyitották meg a Taub János rendezte Liliomfiékkal. Maga a beruházás egy kisebb fajta csodának is volt tekinthető, hiszen még a tanácsi időkben indult, de már az 1990 őszén megválasztott városi önkormányzat vette át, ráadásul a kivitelező is még jugoszláv cégként kapta a megbízást, de már horvát vállalatként hagyta el Szolnokot.

A XI. Országos Színházi Találkozóra Keserű Ilona (1933) festőművész, díszlettervező kilenc nagyszínházi és nyolc stúdióprodukciót válogatott be az 1991/1992-es évadból. A szolnoki OSZT-ra így az akkor még Csehszlovákiában lévő komáromi Jókai és a kolozsvári Állami Magyar Színház mellett egy-egy előadással kapott meghívást a fővárosi Arizona, a kecskeméti, a zalaegerszegi, a debreceni, a nyíregyházi és a kaposvári társulat, valamint a Pécsi Harmadik Színház. A fővárosi Katona József Színház és a Budapesti Kamaraszínház két-két, míg a Miskolci Nemzeti Színház három produkcióval szerepelhetett az 1992. június 8-16. között rendezett szemlén.

Személyes emlékem, hogy a csak a színházépületre korlátozódó Találkozó előadásaira pillanatok alatt elfogytak a belépőjegyek, ugyanakkor a szervezők nehezen tudták kontrollálni a közönséget, így előfordult, hogy jeggyel is alig lehetett beférni egy-egy produkcióra. Rémlik, hogy a pesti Katona A kínai előadását a nézőtéri büfé fölött lévő Stúdiószínpadon állva, oldalról, szinte a színpadnak nekiszorulva néztük végig. De ugyancsak nagy élmény volt a nagyszínpadon játszott A kopasz énekesnő, amit elsősorban a Szolnokról nem sokkal korábban elszerződött Spolarics Andrea miatt akartunk megnézni, de tökéletesen megfertőzött Ionesco abszurd világával.

A XI. Országos Színházi Találkozó zsűrijét Spiró György író (jobb oldali kép), a Szigligeti nem sokkal korábban kinevezett igazgatója vezette. Tagjai voltak Morcsányi Géza dramaturg (bal oldali kép), Lukács Sándor színművész, Nánay István kritikus és Szegő György díszlettervező. A később könyvkiadó-vezetőként, illetve Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének főszereplőjeként ismertté vált Morcsányi Gézáról érdemes megemlíteni, hogy néhány évvel a XI. OSZT előtt még a Szolnoki Szigligeti Színház dramaturgja volt, akinek nevéhez több darab színpadra állítása is köthető.

A legjobb rendezés díját 1992-ben Ascher Tamás kapta a kaposvári Csiky Gergely Színházban bemutatott Mizantrópért. A legjobb női alakításért Börcsök Enikőt (Mizantróp) és Ráckevei Annát (Számkivetettek, Arizona), a legjobb férfi alakításért pedig Sinkó Lászlót (A színházcsináló, Budapesti Kamaraszínház) díjazták. A legjobb női mellékszereplő Molnár Erika (Cyrano de Bergerac, Nyíregyháza) és Töreky Zsuzsa (Halleluja, Pécsi Harmadik Színház), a legjobb férfi mellékszereplő pedig Balogh Tamás (Sok hűhó semmiért, Zalaegerszeg) és Barkó György (Halleluja) lettek. A legjobb látványért Halász Péter a fővárosi Katona József Színház Kamrájában bemutatott A kínai című előadás rendezője és díszlettervezője, a legjobb jelmezért pedig Dobre-Kóthay Judit (A kopasz énekesnő, Kolozsvár) és Lackó Henriette (Sok hűhó semmiért) vehetett át elismerést. A Színházművészeti Szövetség különdíját A kínai című előadás illetve Stohl András A kezdet vége című darabban nyújtott alakításért nyerte. Szolnok különdíját a nyíregyháziak Cyrano de Bergerac, a megyéét pedig a Pécsi Harmadik Színház Halleluja című előadása kapta. (Számomra a legfájóbb, hogy a 33 évvel ezelőtti szolnoki OSZT-ról eddig semmiféle képanyagot vagy kisnyomtatványt nem sikerült találnom.)