2025.10.15. (szerda)

Zagyva 2., azaz Szatmári

Zagyva 2., azaz Szatmári

Dátum:

Szatmári néven nyílt új cukrászda a Széchenyi városrészben, a Lovas István utca elején. Megértem a névválasztást, de bevallom, Kauri néven égett belém a hely, és nem csodálkoznék, ha sokan csak széchenyis Zagyvaként emlegetnék. Mindez persze csak a szolnokiaknak mond valamit.

Talán közelebb vannak már a negyvenhez mindazok, akik még emlékeznek a Kauri cukrászda megnyitására a Széchenyi lakótelepen. Pontos dátumot nem tudok, de emlékeimben úgy él, hogy ez valamikor 1990 környékén, azaz nem sokkal a rendszerváltás után történt. Hogy annak idején ki nyitott zöldmezős beruházásként – merthogy maga az épület is kifejezetten emiatt épült – cukrászdát, lényegében a város szélén – a 24-es akkor még nem járt körbe -, és mi indokolta a névválasztás, nem tudom. Miként a vállalkozás további sorsát se ismerem, így nem szeretnék belefolyni a későbbi, hasonló „márkanéven” elkövetett próbálkozások értékelésébe.

Számomra ugyanis a Széchenyi lakótelepen nyílt Kauri akkoriban maga volt a cukrászipari és fagylaltozós rendszerváltás Szolnokon. Merthogy akkor még nem létezett a Zagyva, a Marcipán egy romos földszintes házban üzemelt, a cukrászdának nevezett különféle vendéglátóipari egységek – nem sok volt a városban – pedig kimerültek a puncs, vanília, csokoládé „szentháromságában”, amiket a legtöbb helyen fedett, fémtartályból kanalaztak. Összefolynak az emlékek: talán a Skála sarkán – ahol most a pékség kávézója van – már működött egy szélesebb kínálattal bíró fagyizó, de ott leginkább csak sorban állni lehetett, kehellyel ücsörögni nem. Miközben a fővárosban, a Balaton környékén és néhány nyugat-magyarországi városban már működtek igazi fagyizók, több tucat, egészen különleges fagyit kínálva.

Szóval ebbe robbant be annak idején a Kauri. Ahová egy-két évig biztosan jártam, aztán valahogy kikopott. De bevallom, mindig nosztalgiával néztem azt a tornyos épületet, ami az én fagylaltkultúrámra alapvető hatással volt.

Nyár óta rebesgették, hogy a Kauri épületében újra cukrászda lesz. Aztán azt is hallani lehetett, hogy a helyet nem más, mint az immár joggal legendásnak és „szolnokikumnak” nevezhető Zagyva cukrászda tulajdonosa vette meg. Meg persze olyanokat is beszéltek, hogy már a nyáron vagy kora ősszel nyitni szeretett volna, csak éppen a belső kialakításához értő, megbízható szakmunkásokból volt hiány. Aztán telt az idő, kívülről megszépült az épület, sőt a kertje is kezdett kiríni a környezetéből, csak éppen bent nem történt semmi. Egészen múlt péntekig.

Amikor végre megnyílt a Kauri. Bocsánat! A Zagyva. Elnézést! A Szatmári cukrászda. Aminek névválasztását elfogadom, sőt nagyon örülnék, ha ez a név úgy épülne be a szolnoki kereskedelem és vendéglátás történetébe, mint az egykori Kádár. Ugyanakkor mindenkitől elnézést kérek, ha a fentiek okán egy darabig még Kaurira áll a szám. A kínálat alapján pedig esetleg azt mondom: Zagyva 2. Merthogy ugyanazok a sütemények kelletik magukat az igényes pultokon. És itt is hasonló a rend, mint a Tallinn városrészben: mindenkinek sorban kell állnia, és ha le akar ülni – az egyébként kifejezetten kellemes, emeletes térben -, akkor előbb önkiszolgáló módon meg kell szereznie mindazt, amiknek nem tud – nem is nagyon lehet – ellenállni.

Pár napnyi működés után persze nem lehet véleményt mondani a Szatmári cukrászdáról. Csak szurkolni neki. Mert a Széchenyi és maga a hely is megérdemelné, hogy itt valami tartósan jó eresszen gyökeret. Azt egyáltalán nem kívánom, hogy emiatt kevesebben legyenek a régi Zagyvában – atyaég, micsoda szókapcsolat! -, azt viszont igen, hogy itt is olyan mindig mosolygós, fürge, és sokáig kitartó személyzet legyen, akik a Zagyvában megszokott süteményekkel és fagyikkal szolgálnak ki. Klassz lenne, ha egy legendás hely új életre kelne, és harminc év múlva a mai tizenévesek a Szatmáriban mesélhetnének arról a gyerekeiknek, hogy milyen volt, amikor 2017 decemberében megnyitott.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kicsiny, de nyitni való

Az Aranylakat parkolójában lakókocsis street food burgerezőt nyitni a legnagyobb hőség idején, az olyan pimasz ötlet, amire csak azt lehet mondani, hogy ha a kitalálói hisznek benne, akkor csatlakozzunk és szurkoljunk! Amit nagyban megkönnyít, hogy tényleg jók a burgereik.

Még egy Várkaput!

A legjobb, ami eddig a Várkapuban történt, a kávézó, ahol van értelme ajánlatot kérni, ahol többször is el tudják készíteni az ország egyik legjobb lattéját, ahol érdemes süteményekről álmodozni. És ezúttal is vonatkoztassunk el az épülettől, a kiállítástól és az elhúzódó beruházástól!

Kétarcú: hétköznapi és hétvégi

"Gyakrabban kellene ide járnunk." Hangzott el nagyjából a második falat után, szerda délben a Beer and Burgers Mártírok úti éttermében, alig néhány perccel a rendelés után. "A hétvége nem megy." Állapítottuk meg ugyanott szombat délben, amikor nem pont azt kaptuk, amire sokat vártunk.

Orosz vendégségben

Pici, családias, különleges, nem olcsó. Viszont Szolnok egyetlen olyan étterme, amit a város határain túl is jegyeznek. Antialkoholistaként nehéz alámerülni az orosz konyhában, viszont a desszertek kedvelőjeként ki merem jelenteni: ritka finom Pavlovát ettem a szolnoki Balalajkában.