Egykori márciusok: Jubileumi készülődések

Hetven évvel ezelőtt is jubileumra készült Szolnok, "hazánk felszabadulásának" 10. évfordulójára, aminek apropóján a városi tanács például könyvet kívánt megjelentetni a város tízéves fejlődéséről. Nem tudom, hogy ez végül megvalósult-e, így azt sem, hogy például a Tisza mozi 1955. március 4-ei megnyitóját már megörökítették-e benne. Az azonban biztos, hogy az addigi Móricz Zsigmond Kultúrotthonból kialakított új filmszínházban 369 ülőhely várta a szolnokiakat, az első premier pedig a Kaland Marienstadtban című lengyel alkotás volt, ami után persze a Mágnás Miskát és a Janikát is vetítették, illetve beharangozták, hogy a Liliomfit ezen a helyen is játsszák majd Szolnokon. (Fotó: jelenet a Mágnás Miska című filmből)

A március hét évtizeddel ezelőtt sem telhetett el a '48-ra való emlékezés nélkül, aminek köszönhetően Papi Lajos vezetésével felújították a Szabadság téri Szolnoki csata emlékművet, amin a korabeli újságcikk szerint már alig látszódtak a feliratok. Az ünnephez kapcsolódóan született döntés arról is, hogy a szolnoki Közgazdasági Technikum felveheti Vásárhelyi Pál nevét, annak március végi, 160. születésnapján. A forradalom és szabadságharc kitöréséről pedig a Szigligeti Színházban emlékezett meg a város, igaz, a 107. évfordulóval egybekötve azt is megünnepelték a jelenlévők, hogy 10 évvel korábban kezdődött a földosztás Magyarországon.

A szolnokiak hangulatát ezeknél talán jobban befolyásolta, hogy március első napján megnyitott a háromszoros alapterületűre bővített Állami Áruház a néhai Nerfeld-palotában. A Csarnok és a Beloiannisz utca sarkán működő Tiszavirág cukrászda nyitvatartása módosult, és immár 16 és 24 óra között várta vendégeit, miközben elkezdődött a későbbi Sport cukrászda kerthelyiségének a kialakítása. A Beloiannisz úton egyébként új étterem építésén is dolgoztak, tehermentesítendő a Nemzeti szállót, ahol minden este Sík Rudolf énekes operettekkel és táncdalokkal szórakoztatta a közönséget. Hogy mindeközben foglalkoztatta-e annyira a szolnokiakat az Eötvös téri víztorony sorsa, mint ma, nem tudom, az azonban biztos, hogy 1 millió forintból elindult az akkor még csak 45 éves építmény felújítása, ugyanis már túl pazarlóan tárolta az ivóvizet.

Az egy évtizeddel későbbi március szolnoki hírei között is domináltak a "felszabadulás" megünneplésére való felkészülésről szóló írások. Az SZTK előtti téren serényen, fóliasátor alatt dolgoztak a "felszabadulási" emlékmű másfél méterrel való megemelésén és márvánnyal történő borításán. A Táncsics utca végén a város első (?) Lenin-szobrának a helyét készítették elő, merthogy Kovács András alkotásra már szállításra készen várakozott Budapesten. De szintén az ünnep tiszteletére érkezhetett meg Szolnokra Dózsa Farkas László Tudomány és technika című lemezdomborítása, amit 1965 márciusában el is kezdtek felszerelni a néhány évvel korábban átadott Kossut tér 10. szám alatti épület tűzfalára. Pedig a "lordok házának" is nevezett épületnek akkor már volt egy szobra, hiszen a Táncsics utcára nyíló udvarán, a kis szökőkutat a Sellő című alkotás díszített, ami anno 50 ezer forintjába került a városnak. (Fotó: Dombi Gábor gyűjteménye)

A jubileumi készülődés közben olyan "földi" dolgokról is írt a korabeli megyei napilap, mint például Szandaszőlős jól sikerült visszacsatolása Szolnokhoz, amitől nagyon féltek az ott élők, de végül sok apró beruházással - járdákkal, sűrített buszközlekedéssel - meg lehetett őket nyugtatni. Közben folyt Szolnok belvárosának az átalakítása is, ami fontos pillanatához érkezett 1965 márciusában. Befejezték ugyanis a pártház mellett, az egykori Kereskedelmi bank szecessziós épületének a bontását, így összekapcsolódhatott a Ságvári körút - ma Boldog Sándor István és Szapáry utcák - két része. A Tiszaligetben pedig megkezdődött a Vidámkert és az előző évben átadott camping felkészítése az új szezonra, aminek fénypontjának - márciusban még csak reménykedtek, hogy így lesz - a Tiszaligeti strand megnyitása ígérkezett. (Fotó: Fortepan)

Öt évtizeddel ezelőtt már benne voltunk a Szolnok 900 jubileumi emlékévben, ami azért a XI. pártkongresszusról és a "felszabadulás" 30. évfordulójáról is szólt. Jól példázza ezt, hogy a kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) városi szervezete akcióprogramot hirdetett a "három ünnep" tiszteletére, aminek részeként társadalmi munkában a Tiszaligetben 300 személyes úttörőtábor építését kezdték meg, illetve a balatonszepezdi tábor kialakítása is elindult. Továbbá felkészültek a testvérvárosok - Salgótarján Szekszárd és Zugló - fiataljainak a fogadására, illetve egy 500 fős jubileumi építőtábor megszervezésére. De a Szolnok 900 részeként jelent meg 1975 márciusában az 5 forintos szolnoki bélyeg is.

Természetesen a jubileumtól függetlenül "hétköznapi" dolgokról is hírt adott a korabeli helyi napilap. Legalább 800 munkavállalót érintett, hogy az elkészült Vízügyi székházban - amiből az éttermet kifelejtették - az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat nyitott büfét 120 ezer forintos beruházással. Megkezdődött a Kossuth tér sokadik rendezése, 1975 márciusában például az egykori Szekeres-ház helyén alakítottak ki parkolót és 12 állásos taxidrosztot. Ugyanekkor épült a Művésztelep új kerítése 440 méter hosszan, 1,7 millió forintból, felhasználva az egykori Szolnoki Zsinagóga megmaradt kerítéselemeit. (Fotó: Kardos Tamás)

Mindezek mellett a város fejlődésének egyszerű híreit is fel lehet fedezni a korabeli lapokban. Az akkor már több mint 70 ezres városban egyre többen szerettek volna házat építeni, amivel azonban nehezen tudott lépést tartani a telkek kijelölése, kialakítása. Ezért is volt fontos hír, hogy a még létező szandaszőlősi Vörösmező Termelőszövetkezet 60 forintos négyszögölenkénti áron kezdett építési telkeket árulni a Vörösmező út környékén. Persze a lakosság növekedésének árnyoldalai is voltak, hiszen zsúfoltak voltak a szolnoki iskolák. Ezért 1975 tavaszán elkezdték az akkori Ságvári körúti - ma Fiumei úti -, illetve az 1966-ban átadott Tallinn városrészi iskola bővítését, miközben új iskolák építése indult a Török utcában (későbbi Kodály) és a József Attila lakótelepen (később Kőrösi). Mindezekhez képest kedves kis színes hír volt, hogy 1975 márciusától a szolnoki buszokon is elkezdték a megállók bemondását. (Fotó: Fortepan)

Negyven évvel ezelőtt, 1985-ben már alaposabban hozzá kellett nyúlni a Szabadság téri obeliszkhez, aminek a felső részét akkor faragták újra. A március 13-ára elkészült munkát az előző évben életre hívott Városszépítési Alapból finanszírozták, amihez egyébként várták a magánemberek, brigádok és vállalatok pénzbeli csatlakozását is. Ami érthető, de egyre nehezebb is lehetett, hiszen a nyolcvanas évek közepére egyértelműen válságba ért a szocializmus, fogytán volt a pénz, így beruházásból is egyre kevesebb volt. Az egyik ilyen a Széchenyi lakótelep víztornyának az építése volt, ami az Országos Vízügyi Hivatal célprogramjából valósult meg, és sem a tervezéséhez, sem a kivitelezéséhez nem volt köze szolnoki cégeknek. Szolnok legjelentősebb, helyi beruházásának 1985 tavaszán a városi tévé kiépítésének elindítása tűnt, amire az e célra felállított operatív bizottság első ütemben 13,5 millió forintot szánt. A tervek úgy szóltak, hogy először a Széchenyi lakótelep néhány utcájában, majd őszre már a József Attila lakótelepen is elérhető lesz a kábelhálózat, amin a képújság és a heti másfél órás helyi tévéműsor mellett külföldi csatornákat is közvetíteni terveztek, illetve az Ingatlankezelő Vállalat (IKV) a fűtőművek optimális kihasználásához és a liftek működésének figyelemmel kíséréséhez is használni akarta. (Fotó: Grósz Pál gyűjteménye)