Egykori januárok: Eladó az utolsó fiáker

A január hetven évvel ezelőtt Szolnokon sem a nagy átadásokról szólt, ugyanakkor a piacnál, 1955. január elején átadták az első 16 lakást, és még arra a hónapra újabb 43 elkészültét ígérték. Szükség is volt a téli kulcsátadásra, hiszen olyan mértékű lakáshiány jellemezte a várost, hogy a megyei napilapban képes hírekben "szekálták" azokat a vállalatokat, amelyek otthonoknak is megfelelő épületeket használtak irodának vagy raktárnak. Igazából mindössze két kisebb "avatásról" számolhatott be ekkor a megyei napilap: a régi, félig romos vasútállomás előtt, illetve a Beloiannisz út 33. szám alatt nyílt újabb zöldség-gyümölcs elárusítóhely. Mindezek mellett viszont két csúszásról is találni hírt a lapban: a Patyolat vállalat új telephelye a tárház közelében immár harmadik éve nem "akart" elkészülni, a Tisza mozi várva várt nyitását pedig februárra halasztották a kivitelezés miatt.

Talán a hideg is közrejátszhatott abban, hogy csúsztak vagy nem nagyon voltak átadások. A lap rövidebb cikkeiből úgy tűnik ugyanis, hogy akkoriban még volt tél Szolnokon (is). Legalábbis erre utal, hogy a Gépiparival szemben, a Beloiannisz út másik, még beépítetlen oldalán korcsolyapályát nyitottak, miközben a rendőrség a napilap hasábjain "könyörgött" a szülőknek, ne engedjék gyermekeiket a Zagyva jegére.

És, ha már valamire való beruházást nem lehet felidézni 1955-ből, oszlassuk el azt a tévhitet, hogy a Rákosi-korban ne lettek volna maszekok vagy kisiparosok. Balu Antal például arról értesítette egy apróhirdetésben a szolnokiakat, hogy a Beloiannisz út 31. szám alatt megnyitotta órás üzletét. Egy másik apróhirdetésben pedig egy magánszemély "jó karban lévő fiákert" keresett megvételre, minden bizonnyal azért, hogy aztán magánfuvarozó lehessen. De más állás is kínálkozott ekkoriban a napilap "aprói" között. A szolnoki református egyház például "egyházfi harangozót" keresett szolgálati lakással - lakáshiány volt a városban - és jutalékos pénzbeszedési lehetőséggel. Ám nehogy azt higgyük, hogy 1955-re sokat olvadt a diktatúra, legalábbis erre utal az a rendőrségi hír, miszerint a szandaszőlősi Szekeres Lászlót 2 év börtönre és 2 ezer forint vagyonelkobzásra ítélték, mert több sertést, juhot és borjút engedély nélkül levágott és értékesített. (Fotó: Fortepan)

Tíz évvel később, tehát 1965 januárjában se nagyon lehetett szalagot átvágni Szolnokon, viszont változott a "tömegtájékoztatás", és a tények helyett nagyobb teret kaptak a vágyak. A megyei napilap például beszámolt arról, hogy abban az évben elkészül a Vöröscsillag úti 12 tantermes új iskola (Tallinn iskola), illetve a Fiumei és a Rigó úton újabb óvodákat adnak át. A Városi Tanács határozatot hozott arról, hogy május 1-re már tényleg át kell adni a Tisza-ligeti (még így külön írták) strandot. Úgy számoltak, hogy 1965-ben 7 új kereskedelmi egység nyílik Szolnokon, bár januárban ebből még csak a Vöröscsillag úti ABC, illetve a Ságvári és az Ady sarkán épülő lakóház alatti "Sarok" ABC tűnt reálisnak. UGyanakkor biztos volt, hogy tatarozták a MÁV sporttelepet, illetve javában bontották az akkori Beloiannisz úton a Kereskedelmi Bank épületét, amin utoljára az Állami Biztosító és a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókja osztozott, és ami a Ságvári út körúttá válásának volt az útjában. (A címoldalon ez a bontás látható egy Fortepan-fotón.)

Persze egy várost nem csak a nagy beruházások és építkezések határoznak meg, hanem a hétköznapi apróságok is. Például, hogy 1965. január 1-jével megkezdték a fakerekes, nyitott szeméthordó kocsik cseréjét, amik helyett fémkerekes, zárható taligákat kaptak a helyi utcaseprők. Akiknek minden bizonnyal ugyanúgy gondot okoztak a helyi alkoholisták, mint az egész városnak, akiknek a nagy száma miatt a tanács egy Batthyány úti ingatlant adott kijózanító állomás céljára. Ehhez persze semmi köze annak az apróhirdetésnek, amit 1965 januárjában a szandaszőlősi Vörösmező TSZ adott fel, akik a "farsangi borszükséglet megvásárlásához" kínáltak segítséget, pontosabban kiváló zamatú, saját bort 13 forintos literenkénti áron. Ám ne ez maradjon meg a hatvan évvel ezelőtti januárról, hanem egy remek, de soha meg nem valósított javaslat: az Alcsi vasútállomás és nagyállomás között rendszeresítendő vonatról, amivel a 7-es AKÖV szegényes buszparkját szerették volna tehermentesíteni.

Az öt évtizeddel ezelőtti januárok megidézésekor most tekintsünk el az év első napján, reggel tízkor tartott ünnepi tanácsüléstől, amit élőben közvetített a MR Szolnoki Stúdiója, és aminek kapcsán a tudósító azt írta: "Szolnok történelmének is az elmúlt 30 év volt a leggazdagabb szakasza". Toábbá: a fejlődés kulcsa a szocializmus építése és a Szovjetunió barátsága, amit őrizni kell. A 900 éves jubileum történéseire majd még visszatérünk, most inkább nézzük a "kisebb sikereket" fél évszázaddal ezelőttről.

Jól haladt a Hetényi Géza Kórház új 268 ágyas tömbjének az építése, aminek átadását ekkor még az év végére tervezték. Hasonló méretű beruházás volt az új szolnoki nyomda az akkori Vörös csillag, ma Városmajor úton, ahol ekkor már a nyomdagépeket szerelték, amelyek a Mária (akkor Május 1.) úti telepet voltak hivatottak kiváltani.

Kisebb léptékű fejlesztés volt a Nemzeti szálló alatt működő Expressz étterem felújítása, amely a nyitás után füstmentes, egyes részein pedig szeszmentes hely lett. De ugyanekkor tűntek el a Ságvári körútról és az Ady Endre útról is a járdaszigetek, újabb 40 Zsiguli taxit rendelt a helyi Volán, amelyek aztán folyamatosan álltak szolgálatba, sőt 6 darab, 3 ajtós Ikarusz 260-ast is kapott a város. Ja! És az 1 millió forintért vásárolt új szemétszállító autóról se feledkezzünk meg, amely a városgazdálkodás hatodik ilyen járműve lett.

És az 1975-ös január megidézését is "kis színesekkel" zárjuk. Ekkor még a megye legkisebb termelőszövetkezete a mindössze 86 dolgozóval, 996 hektáron gazdálkodó szolnoki Damjanich TSZ. A hónap elején a Kossuth téren, a Munkásmozgalmi szobor lábánál ravatalozták fel Ragó Antalt, a "munkásmozgalom régi harcosát", nem mellesleg Szolnok elhunyt országgyűlési képviselőjét. Tasi Sándor, az utolsó fiákeres pedig meghirdette a lovát és a kocsiját, mert úgy döntött, közel 40 év után visszaadja az ipart, amit akkor már vagy fél évtizede egyedül művelt a városban. A végére pedig kerüljön egy meg nem valósult álom: 1975 elején még úgy tűnt, lesz Szolnok csoki, merthogy 1,1 milliárdból a cukorgyár mellett csokoládégyárat akartak építeni, ami 600 embernek adott volna munkát. Többé nem írtak róla. (Fotó: Fortepan)

Hogy mikor voltak utoljára igazi telek Szolnokon, arról megoszlanak a személyes emlékek, de a korabeli Néplap alapján tényként könyvelhetjük el, hogy 1985 januárjában előfordult a hajnali -21,8 fok is. Ennek következtében pedig nemcsak a Holt-Tiszán, a kajak-kenu pályánál nyílt hivatalos jégpálya, de a Tiszaligetben, a csónakázó tavon is, ahová még sportnapot is szerveztek. Sőt, a Verseghy udvarán is koripálya nyílt, ami délutánonként és hétvégente 5 forintért várta a látogatókat. Igaz, a korabeli hideg padlóra küldte a közlekedést, az áramellátást - a tévé műsorát például korlátozták, csak este 10-ig volt adás -, miközben a szolnoki rendőrök ismét frászban voltak, merthogy szabályos ösvény alakult ki a Tisza jegyén a szálló és a sportcsarnok között. (Fotó: Fortepan)

Sok beruházásról ekkor már tényleg nem lehetett beszámolni. Bejelentették, hogy abban az évben felújítják az 1974 végén átadott 4-es főút szolnoki szakaszát, illetve a Tisza-hidat, amik egy évtized alatt életveszélyesen elhasználódtak. Ugyancsak tervezték a Tisza szálló rekonstrukcióját, aminek a fürdőfelújítása eddigre már majdnem készen volt. A Mikszáth Kálmán és a József Attila út sarkán épülő 52 lakásos társasházat viszont ismét nem sikerült átadni, mert a hiányosságok miatt a novemberi, december közepi és végi műszaki átadás után a januári is kútba esett. Ugyanakkor a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának Ady Endre úti épületében - a piac felőli végén - megnyílt a Véndiák ételbár, ahol a hallgatók szolgáltak ki, és ami még évek múlva is egy nagyon jó kis hely volt. (Fotó: Dombi Gábor gyűjteménye)

A megyei napilap negyven évvel ezelőtti híreit és hirdetéseit figyelmesen olvasva feltűnhet, hogy már egy új világ kopogtatott Szolnokon (is). Az egy dolog, hogy valaki ZX Spectrum játékprogramok cseréjét hirdette. Ennél sokkal érdekesebb, hogy másvalaki 200 ezer forinttal és gépkocsival kisiparoshoz vagy kiskereskedőhöz szeretett volna betársulni, miközben a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában 14 vgmk (vállalati gazdasági munkaközösség) működött, azaz a melósok munkaidő után ugyanazt csinálták csak többért és jobban, mint amit 8 órában is csinálhattak volna. És így talán volt pénzük arra, hogy vásárlói legyenek az Ideál Kiskereskedelmi Vállalat Kossuth út 27. szám alatti üzletének, ahol 1985 januárjától megkezdték a külföldről - azaz nyugatról - behozott, vámkezelt, híradástechnikai berendezések - azaz itthon amúgy nem kapható cikkek - árusítását. De negyven évvel ezelőtt lépett ki a lakáspiacra a Szolnoki Állami Építőipari Vállalat is, akik a Keskeny János úton már nemcsak építettek 2 darab négyszintes társasházat, de értékesítették is a 38 lakást. A város pedig, hogy pénze legyen a 81 ezer lakos és a környékbeli települések kiszolgálására, kötvényt bocsájtott ki a "város középiskolai hálózatának fejlesztésére", magyarul hat éves futamidejű, évi 11%-os kamatozású hitelt vett fel a lakóktól.