Egykori szeptemberek: Beruházási hírek

A megyei napilap hetven évvel ezelőtti számait lapozgatva úgy tűnhet, mintha 1954 szeptemberében rá járt volna a rúd az építőkere. A két évvel korábban elkezdett Ságvári körúti házépítés ugyanis akadozott, miközben abban az évben hetven lakás átadását és hetvenöt tető alá hozását ígérték, elegendő munkás hiányában nagyon elmaradtak a tervektől. Ugyanezt írták egyébként az épülő SZTK-ról is, aminek eredetileg 1953 decemberére kellett volna elkészülnie, miként a Hold utcai óvodának is, amibe 1954 szeptemberében sem költözhettek be a gyerekek. A legnagyobb gond azonban az I. kerület új általános iskolájával volt, aminek már a tervezése is másfél évig húzódott. A 3,5 milliós beruházás kivitelezése 1954 nyarán megakadt, mivel a megrendelő, a tervező és a építők illetékesei több értekezleten is azon vitatkoztak, hogy az eredetileg fából készülő nyeregtető helyett lehet-e vasbetonból lapos tető az Áchim úti épületen. Ma már tudjuk a választ.

Hatvan évvel ezelőtt viszont egy fontos sikerről is beszámolhatott a korabeli újság. Az 1957-ben felfüggesztett szolnoki állomásrekonstrukció újra elindult, és mint a MÁV sajtótájékoztatóján bejelentették, 1,3 milliárdból nemcsak új teher- és rendezőpályaudvar épül 1968-ig, de 666,4 millióból új vasútállomást is kap a város. Akkor még senki nem sejthette, hogy bő évtizedes projekt indult el. És amire kicsit rossz fényt vetett, hogy pont a MÁV kórház építése volt akkoriban a legjobban lemaradva a városban zajló beruházások között. Egy korabeli cikk szerint 1964 szeptemberében az eredeti tervek 30%-áig sikerült eljutniuk az építőknek. Némi vigaszt jelenthetett, hogy a nővérszálló és a tizenegy szolgálati lakás építésével legalább jól álltak a kivitelezők, akik ugyancsak a kétkezi melósok hiányával indokolták a lemaradást. Ehhez képest csak kis színes, hogy éppen hatvan éve pecsételődött meg a Kossuth tér 3. szám alatti régi épület sorsa, amiről a városi tanács kimondta, nem érdemes felújítani, helyére új házat kell építeni. (Fotó: Fortepan.hu)

Szolnok történetét ismerve nem csodálkozhatunk azon, hogy 1974 ősze mennyi átadást hozott. Ekkor avatták fel a 4,5 millióból épített 2-es számú Jubileumi óvodát, aminek bútoraira a megye 55 kisipari szövetkezete dobta össze a szükséges félmillió forintot. Ugyancsak 1974 szeptemberében készült el a Zagyva-parti lakótelep 75 személyes óvodája és ezeradagos konyhája, illetve ekkor adták át az orvosi rendelőt is, amelyek együtt 12 millió forintba kerültek. És, ha mindehhez hozzátesszük, hogy az év szeptembere óta már épült a 7 millió forintba kerülő Szövetség ABC, illetve nem sokkal később a DOMUS alapozásának is nekikezdtek, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a mai Móra Ferenc úti lakótelep gyors ütemben fejlődött.

A következő nagyobb lakótelepépítés pedig már az első lakások átadásánál tartott 1974 szeptemberében. Kukri Béla, akkori tanácselnök a József Attila úti első pontházak átadása apropóján ugyanis arról nyilatkozott, hogy a vasútállomás előterében épülő lakótelep három ütemben fog felépülni. A pontházak után indul a Csanádi körúti tízemeletesek, majd pedig a Jubileumi téren az úgynevezett ívházak építése. Közben pedig az Abonyi út közelében készült az a 112 lakásos mintalakótelep, amelynek teljes befejezését 1974 végére vállalta az Építő, Javító és Szolgáltató Vállalat. (Fotó: Nagy Zsolt)

Négy évtizeddel ezelőtt fontos beruházási hír volt Szolnokon, hogy ha nem is teljesen, de elkészült a Széchenyi lakótelep harmadik általános iskolája, amit a városi tanács kötvény-kibocsájtásból, lakossági téglajegyekből és vállalati felajánlásokból tudott fedezni. Eközben Szandaszőlősön is "új" oktatási intézménynek örülhettek: ekkor alakították óvodává az iskola volt napközijét, ami épp idén vált feleslegessé. A szandai óvoda egyébként nagyon indokolt volt, hiszen a városrész lélekszáma gyors ütemben gyarapodott, amit csak fokozott, hogy 1984 őszén a városi tanács újabb építési telkeket alapított ott ki. Negyvene év két jelentős építkezés is elkezdődött szeptemberben: egyrészt a Tófenék utca 123 lakásos garzonházának az építése, másrészt az 1-es posta mögött az új telefonközponté. Ez utóbbi már nagyon sürgető volt ugyanis csak Szolnokon három és félezer család várt telefonra, amit többségük majd 1988-ban a 15 ezer vonalas crossbar központ átadása után kaphatott meg. Amikor talán senki se hitte volna, hogy az a több mint 1 milliárd forintba kerülő épület alig negyedszázad alatt feleslegesé válik.