Szolnoki házak (63.): Az első szocialista hotelünk

Szolnok hetvenes évek eleji idegenforgalmáról viszonylag kevés adat érhető el, de biztosak lehetünk abban, hogy a város turisztikai fejlesztése a hatvanas évektől napirenden volt. Egyértelműen ezt szolgálta a város harmadik, egyben legnagyobb területű strandjának a megnyitása 1964-ben a Tiszaligetben, amivel Szolnok egyszeriben a legtöbb épített fürdővel rendelkező vidéki város lett. A strand magával hozta a kemping - idővel faházakat is lehetett bérelni - megnyitását, de kis túlzással az idegenforgalmat szolgálta a Tiszaliget végében lévő úttörőtábor is, ami évente több ezer nem szolnoki gyereket és fiatalt fogadott. De a vállalati üdülőket is említhetjük itt, hiszen rendszeresen nyaraltak bennük a baráti szocialista országok (elsősorban Lengyelország, az NKD és Csehszlovákia) munkásai, akik általában csereüdülésre érkeztek - örömmel - a "legvidámabb barakkba".

Minőségi, vagy ahhoz közelítő szállodával azonban nagyon rosszul állt a város. Miközben 1972-ben 13.400 külföldi és 3.000 magyar vendég vette igénybe a Tiszaligeti camping szolgáltatásait, mindössze egy, 28 szobás szálloda működött a városban. A Nemzeti nagyszálló ekkor már irodaházként funkcionált, az1969-ben építeni kezdett Pelikán szálló beruházása pedig éppen csúszásban volt, így csak a Hungar Hotels által működtetett Hotel Tisza várta a Szolnokon aludni akaró vendégeket. Ráadásul a magán vendégszobák kiadása se nagyon működött, hiszen a nagy építkezések miatt jobban megérte vállalatoknak és rajtuk keresztül munkásoknak évekre kiadni egy-egy helyiséget, mint a bizonytalanul érkező, legfeljebb néhány éjszakát fizető turistákra várni.

Ennek ellenére 1972-ben döntés született egy harmadik szolnoki szálloda felépítéséről, aminek a beruházója az Idegenforgalmi Vállalt lett, és az első pillanattól tudható volt, hogy egy alacsonyabb komfortfokozatú hotelben gondolkodnak. A 102 személyes turistaszálló bekerülési költségét 1973 elején 8,5 millió forintra tippelték - ekkor Szolnok éves költségvetése 146 millió forint körül mozgott -, amihez a város nemcsak a fejlődő Tiszaliget egyik telkét biztosította, de 2 millió forintot is, ami nagyjából egy 100 személyes óvodára is elég lett volna. Mindenesetre a városi tanács döntése után alig két hónappal, 1973. április 18-án el is kezdődött a földszint plusz kétemeletes, valóban modern hotel építése.

És nemcsak mai, de akkori szemmel nézve is nagyon gyors munkát végzett a szolnoki ÉPSZER vállalat, hiszen már 1974 júniusában megtörtént az épület műszaki átadása. Úgy, hogy közben szinte minden szolnoki építkezés átadása csúszott, hol építőanyaghiány, hol a nem megfelelő tervek vagy a munka összehangolása, sőt néha munkaerőhiány miatt is. Csak emlékeztetőül: a Hotel Touringgal párhuzamosan épült a vasútállomás, a Tiszaligeti sportcsarnok, a piac, a Kultúrcikk áruház, a Centrum, a Domus, több óvoda, rengeteg lakás és a 4-es számú főút is. A kivitelezők úgy tettek csodát, hogy a beruházási költségeket is csak félmillió forinttal lépték túl, azaz végül 9 millióba került a város első, szocializmus idején átadott szállodája. Csak összehasonlításképpen: az egy évvel később átadott Tiszaligeti Sportcsarnok 32 millió forintjába került a Magyar Testnevelési és Sport Hivatalnak.

A műszaki átadást július első napjaiban tartották, aminek kapcsán a megyei napilap megemlítette, hogy minden szobához saját, kékcsempés fürdőszoba tartozik, bútorai pedig - az akkor még nem átadott - Pelikán szálló egyedileg gyártott berendezéseihez hasonlítanak. A tényleg turistaszállónak tekintet intézményhez egyetlen vendéglátóipari egység, egy presszó tartozott, így nem véletlen, hogy szinte az utolsó pillanatig 2 csillagos besorolású maradt.

A Hotel Touringról még ma is sokszor az hangzik el, hogy az 1974-ben Szolnokon rendezett ejtőernyős világbajnokság miatt épült, aminek semmi nyoma nincs. Az azonban több tudósításból is kiolvasható, hogy a valóban nagyszabású sportesemény nagyban hozzájárult az eredeti átadási határidő előtti nyitáshoz. És az is tény, hogy a szálloda első vendégei a világverseny résztvevői voltak, akik július végén foglalták el először a Tiszaliget bejáratánál lévő, egyébként 21 embernek munkát adó hotel szobáit.

Hogy 1974-ben égető szükség volt a Hotel Touring megnyitására azt jól mutatja: július végén, tehát a megnyitás után arról számolhatott be az Idegenforgalmi Vállalat, hogy október 20-ig minden szobát előre lefoglaltak. Sajnos nem tudom, hogy 150 forint egy kétágyas szobáért, illetve 30 forint egy pótágyért éjszakánként mennyire volt húzós 1974-ben, az azonban biztos, hogy az alig 70 vendég fogadására alkalmas Tisza szálló komoly konkurenciát kapott. Az más kérdés, hogy alig egy évvel később, amikor megnyílt a Pelikán szálló 156 szobája, illetve a MÁV strand közelében egy 23 szobás sportszállót is átadtak, sőt a Holt-Tiszán túl már az autós motel is működött, mennyire volt még keresett és versenyképes a Touring, amin természetesen Szolnokon gyártott, sárga neonfelirat világított.

Az biztos, hogy a rendszerváltást is túlélte a hotel, és talán még a 2010-es években is fogadott vendégeket. Annak sajnos nem találtam nyomát, hogy miként került a Szolnoki Főiskola tulajdonába, ami aztán Liget Hotelként tanszállóként működtette illetve uniós forrásból fel is újíttatta az épületet. Az azonban biztos, hogy ez a tulajdonosváltás is kellett ahhoz, hogy fél évszázaddal a megnyitása után már ne szállodaként, hanem a Debreceni Tudományegyetem szolnoki kollégiumaként működjön a tiszaligeti Hotel Touring.