Szolnoki házak (35.): Az evangélikus templom

(Évzáró ismétlés: Ez a cikk 2015. december 9-én jelent meg először.)

Szolnok előző századfordulós vallási sokszínűségének jelképeként szokás emlegetni a Tisza partján sorakozó három nagy templomot. A római katolikus, a református és az izraelita épületek sorához bő három évtizeddel később, negyedikként, az evangélikus templom is csatlakozott. Ami bár kisebb és távolabb áll a Tiszától, lényegében kiegészítője lett a Szolnok vallási sokszínűségét jelképező templomoknak. Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy nemcsak ezek, de lényegében a város valamennyi ilyen épülete, az országos átlagot messze meghaladó állapotban van, akkor a XXI. század elején sincs szégyenkeznivalónk ezen a téren.

Bevallom, a Kellner Gyula utcában szerényen meghúzódó evangélikus templomot a nyolcvanas években, amikor még szinte a Damjanich uszoda hátsó kerítésénél állt, alig vettem észre. Most utána olvastam, ennek talán az is az oka lehetett, hogy a rendszerváltásig a maival össze sem hasonlítható gyülekezeti élet folyt a templom körül, aminek állapota ráadásul fokozatosan romlott. Oly annyira, hogy az ezredfordulóra elodázhatatlanná vált a felújítása, így mai képét lényegében 2001-ben, az újbóli felszentelésekor nyerte el.

Az evangélikus templom iránti igény igazából az első világháború után fogalmazódott meg Szolnokon. A századfordulón még hetvenre taksált evangélikusok száma akkorra ugyanis közel négyszeresére nőtt - részben a Trianon miatt menekülők miatt -, és a gyülekezeti élet is beindult. A templom telkét 1927-ben a város adományozta a gyülekezetnek, miután a megyeháza mögötti területet rendezték, és lényegében a Tisza felé kiegyenesítették a mai Kellner Gyula, akkor Scheftsik István utcát. Leírások szerint a templom helyén valamiféle "villanyiroda" állt - jelentsen ez bármit is -, bár szerintem telkének egy részét az egykori Magyar Királyi Csendőrség laktanyájából szakították ki.

A templom felépítésére közel öt évig készült az egyre aktívabb szolnoki gyülekezet. A honlapjukon olvasható leírás szerint 1928-ban indult a gyűjtés a templom felépítésére, amihez nemcsak a helyiek járultak hozzá, de országos gyűjtés is zajlott, illetve egyéb adományokat is kaptak. Mindezeknek köszönhetően az építkezés megkezdésekor 40 ezer pengő állt a rendelkezésre.

Az új szolnoki templom megtervezésére pályázatot írtak ki, amin végül Gerey Ernő műépítész, a wittenbergi vártemplomra emlékeztető elképzelése nyert. Az 1862-es születésű, ekkor tehát már közel hetvenéves építész a XX. század első évtizedeinek egyik legfoglalkoztatottabb építőművésze, aki több evangélikus templomot is tervezett. A szolnoki mellett a zalaegerszegi és a kondorosi evangélikus templomok tartoznak a munkái közé, de a fővárosi Deák téren álló evangélikus templom felújításában éppúgy közreműködött, mint a híres Fasori Evangélikus Gimnázium megalkotásában.

Az 1932. október 31-én felszentelt, neoreneszánsz és neogótikus jegyeket viselő templom bejárata a wittenbergi vártemplom Tételkapujára emlékeztet - erre szögezte ki Luther a tanait -, fölötte pedig az úgynevezett Luther-rózsa, azaz az evangélikus egyház jelképe látható. Az utcára néző homlokzatot ívsor zárja, a bejárat fölötti két vékony tornyocskával. A bejárattól balra elhelyezkedő torony szintén a wittenbergi vártemplomra emlékeztet, aminek csúcsíves ablakai alatt eredetileg az ?Erős vár a mi Istenünk? felirat futott körbe. A környék épületeinek műszaki megoldásait ismerve, a szolnokiak talán nem lepődnek meg azon, hogy az egyhajós, karzatos, egyszerű belső teret az átadáskor termálvizes padlófűtéssel melegítették.

A templom a második világháborúban megsérült, színes üvegablakai kitörtek. Valószínűleg ekkor tűnt el a Vidovszky Béla által festett eredeti oltárkép is, amit évtizedekig az a kereszt pótolt, ami ma a karzat fölött látható. A jelenlegi, Jézust ábrázoló oltárkép a hatvanas években, felajánlás révén került a templomba. Pontosabban először csak a kép közepe, ami nagyon hasonlít a Munkácsy által megfestett Pilátus előtt álló Jézus alakjára. Hogy a kisebb méretű képből oltárkép lehessen, lényegében kiegészítették, ami csak bizonyos fényviszonyok között vehető észre.

A szépen rendben tartott evangélikus templom csak három apró részletében tér el a 82 évvel ezelőtt felszentelt épülettől. Mint már említettem, a tornyon körbefutó felirat valamikor eltűnt, és a 2001-es felújításkor sem került vissza. Ugyancsak eltűnt a templomtorony utcára nyíló kis ajtaja, ami korábbi képeslapon még megfigyelhető. Kívülről viszont nem látszik a harmadik, talán legfontosabb különbség, ami ugyancsak a tornyot érinti. Az 1932-es építkezéskor csak kialakították harang helyét, aminek öntésére azonban több mint hetven évet kellett várni, de immár tíz éve az is a helyén van.