Szolnoki házak (48.): Cukorgyári bérház

A "Hatvanas" ABC-nek részben helyet adó házról több mint nyolc évvel ezelőtt már írtam a blogSzolnok 1xVolt rovatában. Ezen a nyáron azonban ismét foglalkozhattam az épülettel, hiszen a benne lévő 121-es számú Coop ABC felújítása révén, néhány kirakatra felkerülhetett a Szolnoki Múlt Tár újabb kiállítása, ami nemcsak a legendás boltot, de a házat - és a Kossuth út alsó szakaszát - is bemutatja. Ennek írása közben sok minden tisztázódott az épülettel kapcsolatban, illetve a MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei levéltárának köszönhetően kezembe kerültek az eredeti tervek, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum révén pedig eddig számomra ismeretlen képek is előkerültek a Kossuth Lajos út12. szám alatt álló épületről.

Miért Cukorgyári bérház?

Az elnevezés természetesen a 2007-ben bezárt Szolnoki Cukorgyárral függ össze, amelynek létrehozását 1912 tavaszán határozták el. Maga az üzem csak 1914-re készült el, felfutása pedig az első világháború utánra esett. A húszas évektől azonban nemcsak Szolnok, de az ország egyik jelentős vállalata is volt, amit a Szolnoki Czukorgyár Rt. Állandó Alkalmazottainak Elismert Nyugdíjpénztára is mutat.

Ez a saját önkormányzattal rendelkező, a cukorgyártól teljesen különálló, önálló jogi személyiséggel bíró társaság a korabeli jogszabályok és a saját alapszabálya szerint is megfogalmazott célja "kizárólag a tagjai - a cukorgyári tisztviselők és iparos alkalmazottak - nyugdíjának és nyugdíjigényének" fedezetéül szolgáló gazdálkodás volt. A szolnoki bérház építése előtt keletkezett egyik kérvényükben úgy fogalmaztak: "kizárólag altruista célkitűzésű szociális intézmény". Tehát a korabeli munkavállalók befizetéseit fialtatták - általában hosszú távú befektetésekkel - azért, hogy a tagok majd számíthassanak nyugdíjra. Ilyen befektetés volt a főváros negyedik kerületében 1933-ban átadott ötemeletes bérházuk.

És ezzel a céllal vásárolták meg az egykori Fürdő - ma Szigligeti - és Gorove - ma Kossuth Lajos - utcák sarkán lévő 3695-ös helyrajzi számú ingatlant a harmincas években. Mielőtt azonban belekezdhettek volna a bérház felhúzásába, gondoskodni kellett az addig ezen a telken működő kereskedők elhelyezéséről. A szolnoki levéltárban található iratok tanúsága szerint, hosszas levelezés útján érték el a cukorgyáriak, hogy a kitelepített kereskedőknek ideiglenes bódékat építhessenek a Kossuth tér keleti végén. Ekkor még senki nem gondolhatta, hogy az építkezés elhúzódása miatt ez az ideiglenesség is sokáig fog tartani.

Szolnok utolsó bérpalotája

A saroktelekre 1941. július 12-én adta ki a város az építési engedélyt. A két lépcsőházas, két felvonós, teljesen alápincézett, L alaprajzú, földszintjén tíz üzlethelyiségnek helyet biztosító bérház terveinek elkészítésével a budapesti Münnich Aladárt bízták meg. Münnich nevéhez akkor már olyan épületek tervei fűződtek, mint a budapesti Nagyvásártelep (1929) és a Híradó mozi (1939), illetve a Debrecenben 1930-ban átadott Déri múzeum (Györgyi Dénessel közös munkája).

A Kossuth út 12. szám alatti épület klasszikus bérháznak tekinthető. Azaz egy magánbefektetésként épült olyan nagyméretű lakóház, aminek földszintjét üzlethelyiségek, emeletét pedig kiadható lakások foglalták el, így az építés költségeit és a beruházó hasznát évtizedek alatt a beszedett bérleti díjak voltak hivatottak fedezni. Szolnokon az előző századforduló környékén kezdtek ilyenek épülni. Az első világháború előtti időszakból ide sorolható például a Baross és a Szapáry utca sarkán álló Kindlovics-bazár, a Tiszai hajósok tere és Sóház utca találkozásánál lévő Barta-palota vagy éppen a Kossuth út 3. szám alatt található Első Magyar Általános Biztosító bérháza. A két háború között épült a Táncsics utcai Városi bérház, az Árkád helyén egykor álló Nerfeld-palota vagy éppen a 4-es főút átkelési szakaszának építése miatt felrobbantott, egykori Madas-ház is. Ebben a sorban lett az utolsó a Cukorgyári bérház, hiszen a második világháború után már teljesen más elvek szerint épültek a városi lakóházak.

A Cukorgyári bérház földszintjére eredetileg 16-52 négyzetméteres, utcára nyíló, saját vizesblokkal ellátott üzlethelyiségeket terveztek, amelyek közül néhányhoz, a boltból közvetlenül megközelíthető pincerész (raktár) is tartozott. A földszinten kapott helyet továbbá a házmesteri és három kisebb lakás. A pincében volt az épület saját kazánháza, az ehhez szükséges széntároló, a lakók pincehelyiségei, valamint két légoltalmi pince is.

Az épület főbejárata a Fürdő (mai Szigligeti) utcába került, ahonnan külön kapu vezetett a ház udvarába, illetve a Kossuth úti és a Fürdő utcai szárnyakba - ezek csak a padláson keresztül voltak átjárhatóak -, amelyekben tizenkét-tizenkét fürdőszobás lakás kapott helyet. A 24 darab emeleti lakás közül kilenc egyszobás garzon volt, kilenc kétszobás, hallos, cselédszobás, hat darab - a Kossuth útra nézők - pedig három szobás, hallos, cselédszobás, dupla wc-s, tehát a kor igényeit messze felülmúló lakás volt. A többi ilyen házhoz hasonlóan a tetőtérben alakították ki a közös használatú mosókonyhákat és vasalóhelyiségeket.

Az épület, az eredeti tervek szerint, Szolnok legelegánsabb és legkorszerűbb lakásainak adhatott volna otthont, ám 1943 tavaszára sem sikerült befejezni. A város illetékes hatósága építési hiányosságokra hivatkozva nem vette át a házat. Így végül csak a háború után foglalhatták el a lakók, a használatbavételi engedélyét 1946-ban adták ki. Hogy aztán néhány évvel később államosítsák, majd tanácsi bérlakásokká alakítsák az itt található otthonokat, amelyeket aztán bő három évtizeddel később magánosítottak ismét.

Miért "Hatvanas"?

Kell néhány őszebb hajszál, vagy a város múltjáról mesélő ismerős, hogy egyértelmű legyen a válasz.

A Cukorgyári bérház földszintjén lévő néhány üzlethelyiségben 1951-ben nyílt meg az első állami élelmiszer bolt. A Kossuth utca 12. szám alatt található üzletet egy évvel később vette át az abban az évben alapított, fővárosi székhelyű, az ország több pontján élelmiszer boltokat működtető Csemege Kereskedelmi Vállalat. (A cégnek kezdetben öt üzlete volt Szolnokon.) Az üzlet ekkor kapta meg a "Hatvanas" nevet, amivel a személyi kultusz éveiben, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkárának, Rákosi Mátyásnak (1892-1971) a 60. születésnapja előtt akartak tisztelegni. Duda Mihály, az üzletet később negyedszázadon át vezető kereskedő visszaemlékezése szerint a 121-es számú bolt neveként a "Csemege", a "Meinl" és a "Pesti bolt" elnevezés is felmerült. Az mindenesetre elvitathatatlan, hogy bár már a hatvanas évek elején is "volt Hatvanasként" hivatkoznak az újságban az üzletre, az elnevezés olyan mélyen beívódott a szolnoki köztudatban, hogy sokan a névadás után hét évtizeddel is így emlegetik ezt a boltot. (Rákosi Mátyás egyébként 1954-ben járt Szolnokon, de nem ezt az üzletet, hanem az Állami Áruházat kereste fel a mai Szapáry és Kossuth utcák sarkán.)

Az eredetileg csak 220 négyzetméteres "Hatvanas" fokozatosan, felújításról felújításra foglalta el a Cukorgyári bérház illetve a mellette lévő Kintzler-ház (Kossuth út 10.) földszintjét. A tejrészleg például egy ideig teljesen külön, a Kellner Gyula (akkor F. Bede László) utca felől, önálló bejárat mögött működött.

Az üzlet első felújítása 1960-ban történt, miközben az árusítás az épület udvarán folyamatos volt. Ekkor tüntették el az 1951-es, sebtében történt kialakítás hibáit, így például rendes fal került a raktár és az eladótér közé, zuhanyzót kapott az öltöző, padlót az addigi csak betonnal fedett aljzat. Újdonságnak számított az elektromos radiátorok beszerelése (a földgáz majd csak két évvel később érkezik meg az utcába), illetve a tíz darab hűtő, köztük négy szovjet hűtőpult munkába állítása. Az első komolyabb átalakítására 1969-1970-ben került sor, ami a tervezettnél kétszer tovább tartott. A Kintzler-ház földszintjével egybenyitva ekkor jött létre az az 1500 négyzetméteres üzlet, amely néhány évig Szolnok legnagyobb alapterületű élelmiszerüzlete volt. A Kossuth utcai homlokzatra pedig felkerült az a fényreklám, amelyen egy piros A, kék B és sárga C betű, valamint a Csemege vállalat kosara hívogatta a vásárlókat. (Hasonló fényreklám más városok Csemege üzleteire is került. A szolnoki maradványait 2006-ban szerelték le.)

A "Hatvanas" 1975-ben 101 embernek adott munkát, a város legnagyobb, a Csemege Kereskedelmi Vállalat harmadik legnagyobb forgalmú élelmiszerboltja volt. A "Hatvanas", az akkor még működő 134-es Csemegével - ez a mai Baross és Kápolna utca sarkán üzemelt - együtt a szolnoki élelmiszerforgalom 15%-át bonyolította. Fél évtized alatt azonban az üzlet forgalma duplájára nőtt, így 1976-ban, 10 millió forintos költséggel ismét felújították. Ekkor alakították ki a presszó részt, ahol 1979 januárjától először árultak Szolnokon ízesített tejturmixokat. A következő felújítás 1986-ban történt, aminek leglátványosabb eleme volt, hogy a tejtermékek, gyümölcsök és pékáruk elkülönített árusítása megszűnt, így a Szigligeti utcai, különálló üzletrészben egy Csemege ajándékbolt jött létre.

A rendszerváltást követő privatizáció a Csemege Kereskedelmi Vállalatot is elérte, 1991-ben 51%-os tulajdonrészt szerzett benne az osztrák Meinl AG, így a cég Julius Meinl Csemegeként folytatta, logójába pedig belekerült a jellegzetes piros kalapos szerecsen fej. A 2001-ben már Csemege Szupermarketek Rt-t a belga Louis Delhaize vásárolta fel, ami a Csemege márka végét is jelentette Szolnokon, ahol a "Hatvanasból" ekkor Match lett. A COOP 2005-ben egy 65 millió forintos felújítással egybekötve vette át a "Hatvanast", amelyet tizenöt évvel később ismét felújítottak.