Legyünk 400-an!

- Honnan a közösségi futás, a Szolnoki kutyagolás ötlete?

- A betegségem alatt sokaktól kaptam segítséget, barátoktól, ismerősöktől, és ahogy bekerültem a kórházba, szinte azonnal megkeresett a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány is. A mostani rehabilitációmban is mellettem állnak, ezért úgy gondoltam, valahogy viszonzom a segítségüket, és mivel Szolnokon és környékén még nem volt rendezvényük, hát szervezek a munkájuk támogatására egy jótékonysági futást.

- Hogyan kerültek a képbe a kutyák, hiszen április 15-én akár a négylábú kedvencekkel is együtt lehet majd futni?

- Szeretem a kutyákat, nekem is van három. Mielőtt beteg lettem, már volt kettő, a harmadikat pedig utána kaptam, pontosabban Héra választott ki engem. A betegségem előtt is nagyon szerettem kutyázni, de azóta tényleg úgy érzem, egy kutya nagyon sokat tud segíteni egy betegség legyőzésében, már csak azzal is, hogy valamiféle lelki támaszt nyújt. Amikor elmentünk Hérát megnézni, akit akkor még nem ismertem, a sok kölyökkutya közül ő azonnal bemászott az ölembe, és ott el is aludt. Mire hozzánk került, tolókocsiba kerültem, és látszott a szemén, hogy nem érti, mi történt, hiszen nem így ismert meg. Azóta úgy vigyáz rám, hogy ha sétálunk, el nem mozdul a kocsi mellől, és nagyon megnézi azt, aki a közelembe akar jönni.

- De nem csak kutyával lehet majd futni?

- Persze, ez csak egy lehetőség, hogy aki úgy gondolja, az hozza magával a kedvencét, és mozogjanak együtt. Mondjuk, egyébként is lesznek kutyák a helyszínen, hiszen egy kutyaiskola és egy kutyamenhely is segít a programban. És az útvonalat szintén a kutyákhoz igazítottuk, ezért is lesz a futás a tiszaligeti körgáton, mert ott nem kell aszfaltra menni.

- A dátumnak, április 15-ének van valami jelentősége?

- Nagyjából addig túl leszek minden osztályozó vizsgámon, de még odébb lesz az érettségi, úgyhogy pont szusszanhatok egy kicsit. Kilencedikes voltam a Vargában, amikor kiderült a betegségem, októberben már kórházba kerültem, de szerencsére, a tanulást nem kellett abbahagynom. Igazgató úr, a tanárok és az osztálytársaim is sokat segítettek. Nemcsak azzal, hogy felkészítettek a vizsgákra, leckéket hoztak el, de azzal is, hogy alkalmazkodtak a kezeléseimhez vagy éppen az aktuális állapotomhoz.

- Hogy kell elképzelni a Kutyagolás napját, hol és mi fog történni?

- Az esemény 15-én, szombaton 9 órakor kezdőik a Tiszaligeti Spotcsarnok előtt. Reméljük, sokan fognak előzetesen regisztrálni, ami sokat segítene a szervezésben. Persze, aki idegenkedik attól, hogy egy QR-kód segítségével vagy online regisztráljon és fizesse be a nevezési díjat, az majd a helyszínen is megteheti mindezt. A Szolnoki Kutyaiskola, akik azonnal mellém álltak, fél tizenegytől tart egy bemutatót, majd az ugyancsak első szóra csatlakozó és sokat segítő Szolnok Sportcentrum egy bemelegítést, így nagyjából fél tizenkettőkor startol a 2 és 4 kilométeres mezőny. Nem egy megterhelő távolság, úgy számolunk, hogy egy órára mindenki visszaérhet a sportcsarnok elé, ahol a regisztrációs pultnál én is ott leszek.

- A Szolnoki Kutyaiskolát és a sportcentrumot már említetted támogatóként. Kik álltak még melléd, illetve a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány és rajtuk keresztül a betegek támogatása mellé?

- Polgármester úr az első megkeresésre igent mondott, és nemcsak fővédnöke a programnak, de anyagilag is támogatja a Szolnoki kutyagolást. A sportcentrumtól is rengeteg segítséget kapunk a szervezéshez és a lebonyolításhoz, illetve a Tesz-Vesz Alapítványtól, akik a helyszíni segítség mellett a kommunikációban is támogatnak. Rajtuk kívül is van még sok támogató, akik az ügy mellé álltak. Azt hiszem, eddig nem vallottunk szégyent az alapítvány előtt, hiszen az előkészületek azt mutatják, hogy Szolnok egy összetartó város, a szolnokiaknak hatalmas szíve van, ha segíteni kell.

- Két héttel az esemény előtt mit lehet tudni a résztvevőkről? Vannak már jelentkezők?

- Többen mondták, hogy jönnek, például az egykori röplabdás társaim, merthogy a betegségem előtt aktívan sportoltam. Barátok, ismerősök is jelezték, hogy ott lesznek, de titkon reménykedem abban, hogy például a város híres sportolói közül is eljönnek néhányan, hiszen a fiataloknak mindig nagy élmény velük személyesen találkozni.

- Hány résztvevőt bír el a szervezés?

- Ötszáz emberrel simán elbírunk. Azért lenne fontos, hogy április 12-ig minél többen online regisztráljanak, mert abból nagyjából lehetne tudni, hogy hány kutyusra és futóra számíthatunk. Már csak azért is, mert minden kutyának lesz egy kis meglepetés, és a Leukémiás Gyermekekért Alapítványtól minden futó kap majd egy aranyérmet, amit gyógyult gyerekek fognak átadni a célban.

- A Szolnoki Kutyagolás egyszeri alkalom, vagy akár hagyomány is lehet belőle?

- Ezt még nem tudom. Én utána érettségizni fogok, majd szeretnék továbbtanulni, de egy évet a rehabilitációm miatt, hogy újra lábra állhassak, ki fogok hagyni. Az alapítvány munkatársaival arról beszéltünk, hogy talán úgy lehetne ebből hagyományt teremteni, hogy minden évben máshol, egy-egy olyan városban rendeznénk, ahol valakinek szüksége van az segítségükre, mint a rehabilitációmhoz most nekem. Mivel Szolnok környékéről is nagyon sok gyereknek segítenek, nem zárható ki, hogy itt is lesz még ilyen futás.

- Ha ma találkoznál azzal a Csengével, aki kilencedikes korában megtudta, hogy beteg, mit tanácsolnál neki?

- Optimistán csinálja végig, mert tudom, hogy meg fog gyógyulni. Nevetve, ne befelé fordulva, mert az nem működik. Nekem nagyon sokat segített a két testvérem, akik mindig fel tudtak vidítani, ha már magam alatt voltam. Ha pedig ők éppen nem voltak itthon, akkor meg ugye Héra, Dagi és Picúr, vagyis a kutyáim.