Kérdezem
Szolnok szép, csak
2017. augusztus 10.
Huszonöt szolnoki témájú festményét mutatja be Osman Sari "A város, ahol élek" című kiállításán, az ANKK Agóra Tabák Galériájában. Az isztambuli születésű, de lassan három évtizede köztünk élő festőművésszel a május 7-ig látogatható tárlat apropóján Szolnok szépségeiről is beszélgettünk.
(Nyári ismétlés: Ez az interjú 2017. április 13-án jelent meg először.)
- Olvastam, hogy Isztambulban született. Hogyan került Szolnokra? Vagy úgy is kezdhetném, miért éppen Szolnok?
- Igen, Isztambulban születtem, ott jártam iskolába, majd a középiskola befejezése után elkezdtem dolgozni egy olyan helyen, ami magyar turistáknak szervezett városnézéseket. Tulajdonképpen a magyar turistáktól, autódidaktika módon kezdtem el a nyelvet tanulni, és viszonylag rövid idő alatt el is sajátítottam annyira, hogy már önállóan is vezethettem városnéző csoportokat. Egy ilyen városnéző csoportban ismertem meg a feleségemet, aki szolnoki. Szóval az ő révén kerültem Szolnokra. Merthogy a "szerelem" nagyúr, képes az embert több mint ezer kilométerrel arrébb költöztetni.
- Előtte tudott valamit Szolnokról?
- Amikor idekerültem, túl sok mindet nem tudtam a városról. Csak később ismertem meg, és fedeztem fel a szépségeit.
- Mikor kezdett festeni?
- Igazán intenzíven hat évvel ezelőtt. Előtte is festettem, de azokról az időszakokról ma már inkább azt mondom, hogy a fejlődésem fordulópontjai voltak.
- És miért éppen Szolnok lett az egyik leggyakoribb témája?
- Szerintem Szolnoknak ezer arca van. Csak tudni kell meglátni. Ez a város minden évszakban mást és mást mutat. De persze azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a tudatalattim valamiféle hasonlóságot érez a szülővárosommal, hiszen ott is van egy folyó, ami kettészeli a várost.
- Emlékezetből festi a város különböző részleteit, vagy akár össze is futhatunk valahol Önnel, amint kint, a természetben dolgozik?
- Egyszer talán az utóbbi is előfordulhat. Általában a témát saját magam fényképezem, és az alapján dolgozom, és ha kell, újra komponálom, amit lefotóztam.
- Vannak-e szolnoki vagy magyar festő példaképei?
- Ismerem és nagyra becsülöm a híres magyar festőművészek képeit. Azonban az én példaképem és egyben mesterem is a jemeni származású, Szolnokon élő festőművész Kaid Nabil.
- Olvastam, hogy olykor török témák is megjelennek a képein. Ezek gyerekkori emlékek vagy rendszeresen jár haza az ihletért?
- Sajnos nem járok sűrűn haza. Így a világháló adta lehetőséget kihasználva vadászok olyan minőségi fényképekre, amelyek számomra érdekesek annyira, hogy azok alapján fessek. Amennyiben tudom, hogy ki a fotó szerzője, előtte természetesen engedélyt kérek, hogy vászonra vihessem a képét.
- Mikor van ideje festeni?
- Mivel napközben dolgozom, hétköznap csak munka után, az esti órákban van lehetőségem hódolni a szenvedélyemnek. Viszont hétvégén, amikor több szabadidőm van, és úgy érzem, hogy le kell ülnöm festeni, akkor megteszem és alkotok.
- Hogy jött az első, önálló, szolnoki kiállítás ötlete?
- Ahogy már említettem, szerintem Szolnoknak ezer arca van. A Tisza-part, a Zagyva-part, a sétányok, a torkolat és a neves épületek. Úgy gondoltam, érdekes lehet, ha egy külföldi származású alkotó hívja fel a figyelmet a városra, ahol élünk. Egyben arra is, hogy mennyire sokoldalú és szép Szolnok, csak éppen ?látni? kell. Tudatosan készültem erre a kiállításra. Összesen 25 festményem született a városról, többsége az elmúlt két évben. Közben persze folyamatosan kerestem a lehetőségeket, hogy hol tudom kiállítani ezeket a képeket. Tavaly, Budapesten, a Király utcai King Galériában, idén márciusban pedig a Nagykörűi Galériában voltak láthatóak. Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban is sikerül bemutatkoznom.
Album
Reklám a Nemzeti tűzfalán
Böske és Józsi között némi, vízbefojtás ígéretét is belengető differencia támadt 1911 áprilisában, aminek szerencsénkre egy olyan szolnoki képeslapon maradt nyoma, ami a város feltörekvő papírkereskedőjének, és első ?reklámgurujának?, a Szapáry utcai Nemzeti Szálloda tűzfalára ?festett? hirdetését is megörökítette. Meg egy rakás téglát és néhány konflist.
AKB
Hiányzó szakmák
Minden bizonnyal köztisztasági szakembert és városmarketingest sem képeznek Szolnokon, így a város főterén - a néhai Múzeum étterem helyén - lévő Szakmák palotájába napok óta csak széttaposott galambszaron és sáros levélmaradványokon keresztül lehet(ne) bejutni. Van kedve bárkinek egy ilyen igényes helyen szakmákról és tanulási lehetőségekről érdeklődni? Bár lehet, hogy nem is az adott szakmák hiányoznak, csak egy söprű, némi víz, a példamutatás és a szándék. Vagy maga a csoda?
SzoborPark
A szolnokivá lett Hild emlékére
Hild Viktor 47 évesen lett szolnoki az előző századfordulón, ám a rákövetkező bő negyedszázadban máig meghatározó személyisége lett a városnak. Emléktáblája egykori szolnoki otthonának falán található, az Arany János utca 19. szám alatt.