A szolnoki vagy Szolnok környéki Ivanovits György 105 évvel ezelőtt rendkívül optimista ember lehetett. Bár, ha az előző néhány évet is a városban tölthette, akkor minden oka meg is volt erre az optimizmusra 1921-ben. Miután saját néven nyitott betéti könyvet, joggal feltételezhetjük, hogy ekkor már elmúlt 18 éves, azaz túlélte az első világháborút, nem kizárt, hogy hadifogságból tért haza, netán láthatta Szolnokot frontvárosként, kerülgethette a megszálló román csapatokat, sőt talán a spanyolnáthával is megküzdött. Mindezekhez képest 1921 nyara a béke, az újrakezdés ígérete volt. És bár a „szép Tisza-híd” még használhatatlan, a Vártemplom tornya ledőlve, a kilenc évvel korábban átadott színház romokban, reménykedni lehetett a fejlődésben, meg hogy annyi szörnyűség után valami jó is következhet. Legalábbis erre utal, hogy Ivanovits úr 1921. július 6-án 507 koronát és 15 fillért helyezett el a szolnoki Nerfeld Ferenc Bankházának betéti könyvében.

Ivanovits György optimizmusát és szolnoki vagy Szolnok környéki voltát támasztja alá az is, hogy szerény pénzecskéje elhelyezésére az egyik helyi pénzintézetet választotta. Talán a századfordulós tapasztalatai alapján, hiszen, ha már 1900 körül is pénzkereső, gondolkodó ember volt, akkor saját szemével láthatta a szolnoki „pénzügyi szektor kiépülését”. Szolnok „aranykorában” ugyanis sorra nyíltak a helyi gyökerű pénzintézetek, amelyek a város fontosabb utcáin reprezentatív, egyben hasznot is hozó – üzlethelyiségeket, bérlakásokat is kínáló – székházakat emeltettek. A Népbank a Kossuth téren, a Kereskedelmi Bank a Szapáry út végén, a Szolnoki Hitelbank a Szapáry úton, a helyi Mezőgazdasági Takarékpénztár a Gorove és az Arany János út sarkán, a Szolnok és Vidéke Takarékpénztár pedig ugyancsak a főtéren, a Magyar Király mellett építkezett 1900 és 1907 között. A korabeli pénzügyi szektor még jóval kisebb összegeket kezelt és forgatott, a maihoz képest kevesebb szolgáltatást nyújtott, ám sokkal fontosabb volt a személyesség, talán garanciát is jelentett, hogy az ügyfelek tudták kié a bank, kik irányítják, sőt talán a ténykedésüket is saját szemükkel láthatták.

Ivanovits György optimizmusát talán azzal is alátámaszthatjuk, hogy 2021. július 6-án a még csak szárnyait bontogató Nerfeld Ferenc Bankházat választotta. Talán mert korábbról ismerte idősebb Nerfeld Ferencet, aki ugyan eredetileg fűszerkereskedő volt, de az „aranykorát” élő Szolnok egyik sikeres és erősödő üzletembere lett. Már 1881-ben üzlete volt a mai Árkád helyén, volt tagja a városi és a megyei képviselőtestületnek, de mecénásként is ismerték. Fia, az 1885-ben Szolnokon született, majd itt érettségiző ifjabb Nerfeld Ferenc bécsi és budapesti tanulmányok után tét vissza a városba, ahol édesapja vagyonára alapozva 1913-ban nyitotta meg bankházát. Tehát Nerfeld Ferenc Bankháza nem tartozott az „aranykor” úttörő pénzintézetei közé, ám túlélte az első világháborút, a húszas években pedig a város legjelentősebb pénzintézete, amit majd az 1929-ben átadott, a Gorove és a Szapáry út sarkán felépített Nerfeld-palota koronázott meg.

Ivanovits György lehet, hogy optimista volt, de tehetős nem. Az az 507 korona 15 fillér ugyanis, amit 1921. július 6-án elhelyezett Nerfeldéknél – a magyar pénzértékindex alapján – nagyjából 7100 forintot érne ma. Bízzunk benne, hogy nem egy 1914-ben a párnacihába bevarrt pénzt helyezett el Nerfeld Ferenc Bankházában, mert akkor bizony 1 millió 166 ezer mai forintnyi érték olvadt töredékére a háborúk és a forradalmak alatt. Az ismeretlen Ivanovits úrról annyi tudható még, hogy 1921. augusztus 18-án újabb 170 koronát, majd november 30-án további 50 koronát tett be a bankba. Hogy aztán megfeledkezzen betétjéről, amelynek nyomait a mellékelt, szinte sértetlen állapotú betétkönyv őrzi. Talán nem állunk messze a valóságtól, ha azt gondoljuk. Ivanovits Györgynek sem számíthatott túl sokat ez a 727 korona 15 filléres betét, főleg a későbbiekben. A korona inflációja miatt ugyanis 1926-ra betétje mindössze 67 mai forintot ért, tehát még egy gombóc fagyit se vehetett volna rajta Kádár cukrászdában. Még akkor sem, ha az eredetileg meghatározott 4%-os kamatot Nerfeldék minden januárban és júliusban jóváírták ügyfelük számláján.