A szolnoki Baross és Kápolna út kereszteződésénél álló Hasznos-házat 1915-ben örökíthette meg Szigeti Henrik, hogy aztán Kisné képeslapjának e példányát 1924-ban Budapestre küldjék.
A megyeszékhellyé lett Szolokon még nem állt emeletes városháza, de már volt a helyi színügyet gyámolító egylet. Aztán jöttek a Scheftsikek és Fodor Dániel, meg 33 év vágyakozás.
Mert ez a szolnoki, Baross utcai szecessziós homlokzatú épület minden részletében szép, és fontos volt, azért kerülhetett a város főterén működő kiadó, Fuchs Manó képeslapjára 120 éve.
Évtizedekkel ezelőtt korizni lehetett a csónakázó tavon, jeget vermeltek a Tiszáról és Szolnok volt az ország leghidegebb pontja. Miközben tervek és építkezések is színesítették a híreket.
Mindössze három bucka a különbség a szolnoki vasútállomásról kiadott fekete-fehér és színes képeslapok között. A három bucka minden bizonnyal az utólagos színezéskor tűnt el a képről.
Kordokumentum. Abból az időből, amikor még érdemes volt a tévéket megjavíttatni. Helytörténeti forrás, hiszen arról is árulkodik, hogy 1973-ra már négy ABC-je volt a helyi ÁFÉSZ-nek.
Önök szerint probléma Szolnokon a háztartási szemétgyűjtők idegenek általi át- és széttúrása? És az, hogy vannak olyanok, akik közterületen gyűjtik és tárolják a háztartási hulladékukat?
Benczúr Gyula tizenéves rajzai elképesztők és ritkán láthatóak. Úgyhogy már csak ezért se hagyják ki a mester emlékkiállítását a Szolnoki Galériában. A véleményemet meg nem kell osztani.
A néhai Mezőgép előtti zebra gát felőli oldalán tátongó lyuk lehetne akár az állami közútkezelőé is, hiszen országos főutat keresztező gyalogátkelőnél tátong. Persze lehet a városé is, hiszen egy belterületi „járdán” van a folytonossági hiány. Esetleg azokhoz a közműcégekhez is tartozhat, amelyeknek a vezetékei a sózás vagy a rossz minőségű beton miatt egy ideje fedetlenek. Vagyis mindenkié, tehát senkié. Baleset esetén ki lenne a felelős? Szolnokra is ráférne már a „Járókelő”!
