A baconszalonnába göngyölt, filézett fogas osztályon felüli volt. A fokhagymakrém-leves megkedveltette magát. A gyümölcsleves tisztességesen megoldott feladatnak tűnt. A halászlé pedig az utolsó cseppig elfogyott. És mindezt előzékeny, igazi pincér tette az asztalunkra a Halászcsárdában, a hídnál.
2010: Halat, mi jó falat
Ahogy megszépült a Szabadság téri sarki ház, ott a Tisza-híd belvárosi felhajtójánál, úgy vált egyre hívogatóbbá a Halászcsárda. Először csak a déli menüt próbáltam ki, hiszen nem mindegy, hogy a napi, kötelező gyakorlatot miként teljesíti egy konyha és a személyzet. És többszöri próbálkozásra sem volt benne komoly hiba.
Aztán jöttek a hírek, hogy esténként és hétvégén is érdemes beülni a Halászcsárdába. Ami nem hivalkodó, inkább hangulatos hely. Ahol nem a külcsínnel, hanem a magára valamit is adó étterem lényegével, a konyhával akarják megfogni a vendégeket.
Szegedre nem lehet úgy elmenni, hogy az új híd lábánál, az ártérben, a két halászcsárda valamelyikébe ne menjen be az ember. Egyszerűen nem lehet velük melléfogni. Miért ne lehetne ilyet Szolnokon is találni? A Tisza fővárosában is kellenek olyan helyek, ahová a halétkekért érdemes betérni.
Most már állíthatom, hogy igen, Szolnokon is van ilyen. A Szabadság téri Halászcsárdában a kínálat bőséges, az adagok emberesek, a minőség pedig kiváló. Azt hiszem, nem csinálnak semmi különlegeset, nem mozdulnak a modern konyhaművészet felé, csupán becsületesen művelik azt, amit a többség egy halászcsárdától elvár. Nem tocsognak a zsírban, nem ver arcon a túlzott fűszerhasználat, a tányéron nem több a külcsín, mint a lényeg. A Halászcsárda konyhája egyszerűen az, ami.
Sokszor leírtam már, és most se tudom megállni, hogy ne pötyögjem ide: egy étteremben legalább annyit számít a pincér, mint a konyha. A Halászcsárdában ez is teljesen rendben van. Gyors, udvarias és figyelmes. Nem emlékszem, mikor jutott eszébe utólag egy pincérnek, hogy az ásványvízhez külön jeget és citromkarikákat is hoz, hátha úgy szereti a kedves vendég. És valóban! Olyan régen nem volt már ilyesmiben részem, hogy meg is feledkeztem róla. Az pedig, hogy a gyereknek rendelt fogás esetében felajánlja, fél adag is elég lesz, arra utal, hogy szíve mélyén visszavár bennünket.
Van is rá oka. Főleg ha arra gondolok, hogy a Halászcsárda árai megfizethetőek, így igazi alternatívája lehet a félnapot felemésztő, alaposan utána számolva pedig nem is biztos, hogy olcsóbb hétvégén otthon főzött nagy, családi ebédnek.
